Két nappal a nevezetes esemény előtt, barátnőnk egy kellemes vacsora közben, így -úgy csak épp érintve, hogy nem tudnak férjével elmenni Sevillába a Bikaviadalra, mert valami közbejött, pedig van két jegyük.
 

"Apropo!, jut eszembe, nem akartok elmenni?" ...-kérdezte kicsit tartózkodóan, tán félt, hogy leszidjuk, hogy jut ilyen "szörnyűség" az eszébe! Kati tétovázott, én viszont magamnál voltam és azonnal lecsaptam a váratlan ám megismételhetetlen rendkívüli lehetőségre! Belépőjegy , Booking.com, Három nap kirándulás, úgyis régvolt, hogy Sevillában jártunk volna, úgyhogy éjfélre mindent lerendeztünk és megfelelő izgatottsággal vártuk a holnaputánt!
 

Az együttműködésem a Bookinggal a szokásos remek módon sikerült, mert a város szívében, csendes utcában, közel az Arénához, tudtam foglalni szobát egy garázsos! kedves Butikhotelben! Bekvártélyoztunk, bekavertáztunk, beöltöztünk! mert az is fontos volt, aztán már siettünk is a helyszínre, ami , amúgy a világ egyik legszebb és leghiresebb bikáshelyszíne. Visszafogott, spanyol barokk, egyszerű, impozáns 1749-61 -ben épült többször kibövített kör alakú úgymond igazi Aréna.    Előzetes tájékoztatás miatt legalább 50 perccel hamarabb ott voltunk, mint a kezdés, de jól tettük! Az Aréna körül óriási sokadalom, vigadalom és hangos, zajos kisebb , nagyobb társaságok izgatottan készülődtek az eseményre. Elegáns, délutáni, koktélruha ,nem valami agyonmosott sort meg trikó, az volt a menő, de néhányan még azt is túllicitálták! Sodródtunk a bejárathoz , ahol be is járhattunk, elötte persze csekkolták a jegyeinket teljesen szabályosan!!! ami a későbbiekben fontosnak bizonyult!  Az Aréna belső építészeti kialakítása ugyanazt az érzést adta , mint a külső, azaz magával ragadó szépséges rendkívül nagyvonalú, a több száz árkádos oszlop látványa magával ragadó és lenyűgöző volt. Ám az 12000 néző, már sokkal szerényebb és igazán kényelmetlen, padszerű háttám nélküli kő üléseken szórakozhatott a saját vagy a kölcsönzött párnákon ülve. A helyünket könnyen és gyorsan megtalálva, elégedetten figyeltük az érkező közönséget és a hatalmas, lenyügöző porondot. Elégedettségünk nem tartott soká, mert egy hat nyolc fiatal nő és férfi , láthatóan baráti társaság, jegyüket szorongatva és figyelmüket ránk irányítva toporgott mellettünk, míg végül az egyikük angolul nagyon kedvesen megkérdezte, közben mutatta a jegyét, biztos, hogy jó helyre ültünk? Hát nem! Rövid idő alatt tisztázandó a helyzetet, először a jegykezelő kislány , majd egy barátságtalan feljebbvalója, végül egy szótlan,  szigorú, fegyveres biztosági őr jött szép sorban, hogy megállapítsák, a jegyünket internetes csalóktól vettük vagy épp mi vagyunk a csalók és egyszerűen kidobtak minket!  Hiába könyörögtünk , hogy valami jegyet , vagy belépőt adjanak , megfizetjük pénz nem számít, többszáz kilométert jöttünk! Nem lágyult meg a szívük, jegy pedig nincs, remény meg egyáltalán, hát mit volt mit tenni, csalódotton elkullogtunk és egy közeli kocsmában leöblitettük a bánatunkat. Búsulás és iszogatás közben jött egy halvány reménysugár, egy ötlet, hívjuk fel Ágit , akitől a jegyet kaptuk, ugyanis nemcsak perfekt spanyol, de igencsak megoldás kész nő. Szerencsére megtaláltuk, felvette! Majd a probléma irövid ismertetése után, örömmel vettem észre, hogy az a fontos pasas , aki szigorúan kipenderített, épp a bejáratnál áll. Nyomban kezébe nyomtam a telefont és nem kis győzködés után Ági győzelmével ért véget a beszélgetés, mehettünk a pénztárakhoz, ahol egy titkos ablakon bekopogtattunk és nagy boldogan  vehettünk két alamizsna jegyet, mondhatom jegynek még életembe nem örültem jobban!  Felrohantunk a kakasülőre! A sok megpróbáltatás után mégis pont jókor érkeztünk, mert kezdetét vette a Buli,a Bullfighting!
Folyt köv.