Az állatok előre jelzik a természeti katasztrófákat

Állati érzések

Rengeteg a történet van arról, hogy az állatok képesek megérezni és előre jelezni a veszélyt, és ebben a technológiai fejlődés sem tudta lekörözni őket. Néhány tudós érdeklődését  mindenesetre felkeltette a téma, és elkezdték felderíteni, pontosan milyen belső jelzőrendszereken keresztül képesek az állatok észlelni a veszélyt, majd feltették a kérdést: vajon segíthetnék-e a háziállatok, a kígyók vagy éppen a madarak természetes katasztrófa-előrejelzőként az embereket.

Már az ókorban is

Elsőként Thuküdidész görög történetíró jegyezte fel időszámításunk előtt 373-ban azt az anekdotát, hogy a Heliké városát megrázó, hatalmas földrengés előtti napokban a kutyák, a macskák, a kígyók és a menyétek csapatostul hagyták el a várost. Hasonlóan pánikba esetten menekülő állatokról, például lovakról szóló feljegyzések születtek 1906-ban a San Franciscó-i földrengés előtt, az 1805-ös nápolyi földrengés előtti pillanatokban pedig a feljegyzések szerint a szamarak, a birkák, a kutyák és a ludak is kórusban kezdték el hallatni a hangjukat, jelezve, hogy valami készül.

Amikor 2004-ben egy 9,1-es erősségű tenger alatti rengés hatalmas szökőárat indított el Indonézia partjainál, és egy tucatnyi országban mintegy 225 ezer ember halálát okozva, percekkel azelőtt, hogy a kilencméteres árhullám lecsapott a partra, néhány állat megérezte a veszélyt, és menekülésbe kezdett. Szemtanúk beszámolói szerint az elefántok magasabban fekvő területekre

kaptattak fel, a flamingók hátrahagyták az alacsonyan fekvő költőhelyeiket, és a kutyák nem voltak hajlandók szabadtérre menni. A thaiföldi Bang Koey tengerparti faluban élők azt mesélték, hogy a parton időző bölények egyszer csak elkezdték nagyon hegyezni a fülüket, kifutottak a tengerre, majd megfordultak, és amilyen gyorsan csak tudtak, felfutottak egy közeli domb tetejére. Néhány perccel ezután lecsapott a cunami.

Ahol a technológia még nem játszik, belépnek az ösztönök

Ez az eset nem egyedi: a szakértők szerint egyelőre a legfejlettebb technológia sem képes megbízhatóan előre jelezni a természeti katasztrófákat. A földrengések esetén például a szeizmikus érzékelők csak akkor lendülnek igazán mozgásba, amikor már javában repedeznek a házfalak, és leng a plafonon a csillár. A megbízható előrejelzésekhez konzisztens előjelekre lenne szükség, a tudósok azonban eddig nem találtak egyetlen olyan szignált sem, ami következetesen jelezte volna a nagy földrengések közeledtét. Emiatt fordult néhány kutató az állatok viselkedésének tanulmányozása felé.

Elektromágneses zavarok és mérgező vegyi anyagok

A kutató a viselkedésváltozásra is talált lehetséges magyarázatot: már két héttel a földrengés előtt észlelni lehetett a helyi légköri elektromosság komoly zavarait. Nyolc nappal a földmozgás előtt különösen nagy ingadozást észleltek – Grant szerint éppen akkor, amikor az állatok eltűnésének második nagy hulláma kezdődött. A tudósok jelenleg vizsgálják, hogy a légköri elektromágneses zavarokat lehetne-e a földrengésekre figyelmeztető jelekként érzékelni.

A földrengéseket kivétel nélkül megelőzi ugyanis egy olyan szakasz, amikor a mélyrétegekben nyomás keletkezik, ez pedig úgynevezett pozitív lyukat, vagyis elektronhiányt hoz létre. Ezek a lyukak nagyon gyorsan a Föld felszínére jutnak, ahol ionizálják a levegőmolekulákat. Ezt a fajta ionizációt már jól dokumentálták a tudósok. A pozitív lyukak mozgása ultra-alacsony frekvenciás elektromágneses hullámokat is generál, ezt a jelet pedig szintén észlelhetik az állatok. 

Ez a folyamat bizonyos toxikus vegyi anyagok megjelenését is okozhatja. Az 1995-ös japán földrengés előtt például megnövekedett a radonkoncentráció a talajvízben. Ha ugyanis a pozitív lyukak vízzel kerülnek kapcsolatba, ez oxidációs reakciókat válthat ki, ami hidrogén-peroxidot hoz létre, míg a töltéssel bíró részecskéknek a talajban lévő más, szerves anyagokhoz való kapcsolódása egyéb kellemetlen végtermékeket, például ózont termelhet. A 2001-es 7,7-es erősségű indiai földrengés előtti napokban a későbbi rengés epicentrumában, mintegy 100 négyzetkilométeren a szén-monoxid-szint emelkedését figyelték meg a műholdak. A tudósok úgy gondolják, hogy a kőzetekben felgyülemlő nyomás a felszínre hajtja a szén-monoxidot. Mivel pedig az állatoknak nagyon érzékeny a természetes jeleket érzékelő rendszerük, hiszen az életük múlik ezen, valószínűleg kiszagolják a kellemetlen vegyi anyagokat, meghallják az alacsony frekvenciájú hullámokat, és a bőrükön érzik az ionizált levegőt. 

Kínában kígyók jelzik a földrengéseket

Wikelski és kollégái egy 2020-ban megjelent tanulmányukban felvázoltak egy olyan földrengés-előrejelző rendszert, ami az állatok mozgásának követésén alapul. A kutatócsoport úgy becsülte, hogy a háziállatok a földrengés epicentrumában már 18 órával a rengések előtt észlelik a közelgő veszélyt, és megváltoztatják a viselkedésüket. 

Eközben Kína már létrehozott egy földrengés-előrejelző rendszert Nanningban, amelyik kígyókra támaszkodik, a hüllők ugyanis rendkívül érzékenyek a földrengésekre. Olyan érzékelőkkel rendelkeznek, amelyek képesek észlelni a környezet apró változásait. Amióta 1975-ben Hajcseng városának rengeteg lakóját sikerült megmenteni azáltal, hogy időben észrevették az állatok furcsa viselkedését – a kígyók százasával jöttek elő a januári hidegben odúikból annak ellenére, hogy halálra fagyhattak, a kutyák éjjel-nappal ugattak, a macskák nem voltak hajlandók beltéren tartózkodni, és a környékbeli vadállatok csapatostul menekültek a térségből.

Az állatok szokatlan viselkedése természeti katasztrófák előtt olyan kutatási terület, aminek megértésében a tudomány még nagyon a kezdeteknél jár.