.

Volt egyszer egy BMV Isetta



Az Isetta-sztori

A mai fiatalok zöme bizonyosan nem hisz a fülének, ha azt hallja, hogy a sportos autóiról híres BMW egykoron kétüléses törpeautókat is gyártott. A történet az ötvenes évek elején indult, amikor Renzo Rivolta, az olaszországi ISO cég tulajdonosa kitalálta, hogy a hűtőszekrények, robogók és apró platós áruszállítók mellé jól jönne a kínálatba egy nagy tömegben gyártható, kisméretű autócska is. Egyéves munka következett, a lelkes mérnökcsapat az 1953-as Torinói Autószalonra készítette el a széria érett törpeautót, az Isettát (a név olaszul azt jelentette: kicsi ISO).

A 236 köbcentis, kéthengeres, kétütemű motorkerékpár blokkal hajtott gép minden látogatót levett a lábáról, előrefelé nyíló ajtaja és játékos, gömbölyded formája nagy sikert jósolt számára. Az olaszországi gyártás felfutása után beindultak a spanyolországi üzemek, majd 1955-ben bejelentkezett a BMW is, mégpedig azért, hogy a sikereken felbuzdulva saját modellpalettájába illessze a törpét. Ekkoriban a bajorok leginkább motorkerékpárjaikról, valamint nagy és drága túraautóikról voltak ismertek, hiányzott egy nagy mennyiségben értékesíthető, olcsó autó, amely kiválóan megfelel például a munkába járáshoz. Bár az ISO másnak is eladta a gyártási jogot, a francia Velam Isetta és a brazil Romi-Isetta sosem lett olyan ismert, mint a kék-fehér emblémás.

A németek egyébként rögtön módosítottak is a konstrukción. Először csak néhány külső elemet, az erőforrást (az R25-ös motorkerékpár egyhengeres, négyütemű 247 köbcentis, 12 lóerősére), az első futóművet, s néhány egyéb alkatrészt cseréltek ki, majd 1956-ban az addig buborék formájú (hatalmas hátsó és nyithatatlan oldalsó ablakkal kialakított) farrészt alakították kevésbé látványos, ám elhúzható oldalsó üvegei miatt mindenképpen praktikusabb felépítésűre. S jött a 300-as blokk is, 13 lóerővel. A BMW 1962-ig gyártotta a típust, de akkoriban már sokkal jobban fogyott a három évvel korábban bemutatott 700-as kisautó.

Címkék: 

 

 




Nyaraljon Costa del Solon!
 



Vár a Costa del Sol

 


Álmaid útján: Czibere Csilla blogja