A világörökség városa - Český Krumlov



A hirtelen beköszöntött már-már nyári idő meghaladottá tette a húsvéti kirándulásunk havas meseváros képeit. De nem szeretném, hogy az 1992-ben méltán világörökségi rangot kapott városkáról töredék kép maradjon fenn, ezért elkészítettem egy kis ízelítőt a vár alatt elterülő történelmi városrészek látványosságairól is. (Előzmény: Egy kisváros két arca)

A mai Český Krumlov történelmi magja a váraljába, az ún. Latránba formálódott, s igazából a hasonló nevű főutcája köré csoportosul.

Itt végigsétálva akár házanként elmerülhetünk a múlt faggatásába, mivel mindnek megvan a maga története – az alkimisták házától az egykori udvari festő lakhelyén át a kastélyi gyógyszertárig, vagy éppen Egon Schiele kedvenc kávéházáig, a Caffé Finkig.  

Itt található a képeken már bemutatott minorita és klarissza kolostor  és  Szent Wolfgang templom együttese a kerttel, - ahol később egy keresztes lovagrend kapott helyet. Mellette a  régi fegyvertárból lett, ma már inkább csak a nyári főszezonban működő, ám látogatható sörgyár.

A Latrán felső végét a Budějovice-i kapu nyitja, s innen fut bele a főutca a Moldván átvezető híd előtt, a kecses kis Szent Jost templom tornyába, amely már csak mint városi dísz működik. 

A XIV. században alapított templom eredetileg a mellette álló kórházhoz és szegényházhoz kapcsolódva szolgálta a hívők lelki életét. II. József szekularizációs rendelete kapcsán a templomot megszüntették, s az épületet eladták az egyik krumlovi polgárnak. Mivel a városlakók ragaszkodtak szeretett templomtornyukhoz, az volt a kikötés, hogy annak eredeti formájában fenn kell maradnia. Így is történt, miközben a templomból és kórházból lakóházat alakítottak ki, a torony máig a város dísze és egyik jelképe maradt.

Véres történetek is kötődnek a városrészhez. Éspedig a kis fahídnak a Szent Jost toronnyal szemközti oldalán áll a borbély háza, mely egykor a városi erődítmény falához, illetve az itteni városkapuhoz épült. 

Ez a városi fürdő épületeként is szolgált, s mint ezek a középkorban nem ritkán, könyebb erkölcsű hajadonok tartózkodási helye is volt. A XVI. század végén, az akkori borbély 4 lánya is feltehetőleg élt a hely adta lehetőségekkel, s a legkisebben, Markétán megakadt II. Rudolf Német –római császár, és cseh király egyik balkézről származó, s nem éppen épelméjű gyermekének, don Julius Caesar de Austriának a szeme, aki akkori lakója volt a várnak. A számító szülők persze nem ellenezték a kapcsolatot, noha a férfi durván bántalmazta, s haragjában meg is szurkálta a lányt. A történet 1608 februárjában végül tragédiába torkollott, amikor az őrült don Julius meggyilkolta a lányt.

Az Óvárosba vezető ki fahídnak is Borbély híd a neve. Letekinve a vízbe, láthatjuk azokat a zúgókat, amelyek régen a vizimalmokat éltették, ma pedig a vadvizi evezés szerelmeseinek kedvelt helyszíne. 

 

A kis fahídon átérve abba a hurokba jutunk, amellyel a Moldva festői ölelésbe fogja a minden lépésnél gyönyörködtető részletekkel teli Óvárost.

Balra a vízzel párhuzamosan, valamikor a malomig futó utcácska, a Parkán, mely a városi védőfal nevét őrzi, kis kézműves házaiban ma már panziók, hangulatos kiskocsmák sorát rejti. 

Középkori jegyeket őriz és hagyományos cseh receptek alapján készült ételeket kínálnak a Dwau Maryihoz címzett kocsmában, mindjárt az utca elején.

 

Innen nem messze levő házban lakott egy ideig Egon Schiele édesanyja, akinek révén nyílvánvaló a festő kötődése a városhoz, itt töltött alkotó éveit és inspirációit a város is híven őrzi, a Siroka utcai egykori városi sörgyár épületében berendezett Egon Schiele Art Centrumában.

A Siroká utca, a város legszélesebb utcája, ezért itt egykor rendszeresen rendeztek vásárokat. 

Sok műemlék ház között az egyik legérdekesebb, a váréhoz hasonlóan gazdagon díszített homlokzatú épület, a kis Na Lauži (Tavacska) tér sarkán.

A terecske összeér a város főterével, a Svornosti térrel, ahol jellemzően reneszánsz stílusú házak hullámzó oromzatai adják a hátteret a pestis emlékoszlopnak, amelyet nyáridőben üdítő szökőkút is keretez. 

Itt áll a régi városháza, - ma szálloda- illetve az új, melynek falain belül Kínvallatási múzeum is helyet kap. A két városházát összekapcsoló zöld színű, hegyes tetős épület udvarában nagyon jó - és áraiban igen kedvező - étterem működik, melyet szállásadónk tanácsa nyomán kerestünk fel, s a Maštalt csak ajánlani tudom. 

 

A másik általa javasolt lehetőséggel – Šatlavské - az itt eltöltött idő rövidsége miatt mi nem éltünk, de ugyanennek az épületnek a falán cégtábla jelzi a követendő irányt.

 

 

A főtérről „torony iránt” elindulva, hamar megtaláljuk a hatalmas, gótikus St. Vitus templomot, mellette a Horni utcában számos egykori, vagy ma is egyházi tulajdonú épületet: kápláni ház, prelátus, jezsuita papnevelde- és kollégium.

Itt újabb kihagyhatatlan kilátás a vár irányába, és az alant elterülő Parkán utca tetőire.

A másik hídon, a számunkra kevésbé jó csengésű Beneš hídon át, még kis sétát tehetünk az Óváros hurokba fogott része alatt délre. A híd túlsó végén álló Nepomuki Szt. János szobortól jobbra fut le a Rybářska utca, amely máig megtartotta az egyik oldalán beépített parti utca jellegét. 

A hídtól balra a városi park, az egykori jezsuita nyári rezidenciával és a kis Szent Márton kápolnával.

A közelben Josef Seidel fotómúzeum, hol az idő megállt és ahol a 19. században megszületett a fénykép tradíció.

A városnak egyébként számos különleges múzeuma van, s a szabadtéren is helyt adnak a hagyományos és rengeteg kreatívitást mutató modern művészeti alkotásoknak.

Legközelebb, ha felvesszük a szárnyas kiscsizmát, újabb élményeket ígérek.

 

 

 

 




Nyaraljon Costa del Solon!
 



Vár a Costa del Sol

 


Álmaid útján: Czibere Csilla blogja