.

Vietnam turista szemmel. (8.rész)



 
Több részből álló úti beszámoló nyolcadik része Gesler György tollából

 

Hoi An

Hoi An világhírű jóhírét tökéletesen igazolta , mikor újdonsült kanadai ismeröseinkkel Da Nangból  bérelt taxival elutaztunk, hogy megcsodáljuk, ezt a csak 1999-ben Világörökségi statuszt elnyert kisvárost. Természetesen vietnámi értelemben kisváros, 130000 lakossal nálunk dobogós helyezést érne el.  Mégis az a hallatlan kedves atmoszféra , ami a régi városrészben fogadja az embert , hitelesíti és igazolja, hogy minden kétséget kizáróan egy különleges, ősi kisvárosban járunk. 
   Minthogy ifjúkorát és első fénykorát  700 és 1000 között élte, gazdagságát a fűszerkereskedelemből alapozta meg, a Cham birodalom egyik legfontosabb kikötője volt mondhatom , hogy ősi. Persze az az ezer év nem múlt el nyomtalanul és mára már abból az időkből semmi , vagy csak a muzeumokban látható . Megnyugtatok mindenkit ez ne vegye el a kedvét senkitől meglátogatni , mert az azóta eltelt időkben is a központi helyének köszönhetően itt hagyták felbecsülhtetlen kulturális és épitészeti emlékeiket a japán , a portugál , a kinai, a franacia hódítók. 

    Hiába a sokféle, a jó kikötőért tülekedő náció, a régi városrész színes, patinás házai , épületei valami olyan varázslatos egységet és szépséget sugároznak , hogy az valóban egyedivé, különlegessé teszi ezt a mesevilágot. A város meghatározott pontjainál lehet megvenni az összes látnivalóra a belépőjegyet, ami remek ötlet , mert így a mérhetetlen mennyiségű turista azt nézheti meg , ami érdekli , nincs egy-egy helyen kellemetlen tumultus másutt meg pangás. 
     A turizmus itt is megtette áldásos hatásást, hatalmas piac, lépten-nyomon varrodák, butikok, éttermek, kocsmák , kávézók és hajók , csónakok kisebb nagyobb vízi járművek kínálják szolgálataikat. A nagy hőség, meg a kanadai ismerőseinkkel megbeszélt elcsuszott randevunk miatt , mi is mentünk egy felesleges fuvart nem túl szépséges kipett-kopott hajón, hogy mi értelme volt nem tudom , mert az Ó-városon kivül nem sok látnivaló maradt, ehhez a vízi turához.

    Mivel az Óvárosba gyakorlatilag a biciklin kívül semmilyen járművel behajtani nem lehet , jó látvány volt a 25-30 piros egyszemélyes kerékpár tuk-tuk, amik hop on hop off módjára tekeregtek fel s alá a régi keskeny kis utcákban, többnyire konvojban , a turistacsoportok nézelödő embereivel. A legszebb és legegyedibb különlegesség az ugynevezett japán híd volt, ami nem csak fedett és bármily kicsi is, de még egy templom is ráfért, A kora?... jó pár száz éves!
    Visszaúton, Da Nangba ért az első közlekedésrendészeti meglepetés , ugyanis a taxinkat megállították. Gondolom gyorsan ment, megbüntethették a sofőrt, mert a pénztárcájáért kutakodott a kesztyütartóban és azzal ment vissza a rendőrhőz. A meglepetés sokkolt , mert , ahogy már írtam én még ilyen elképesztő közlekedési morált a világon nem láttam korábban, mint itt Vietnámban és pont ezt a szegény embert kellett megbüntetni , mikor a városban csak és kizárolagosan, jó csak a piros lámpát immel -ámmal, semmilyen szabályt nem tartanak be és senkit nem büntetnek meg!
    Mindenesetre szerencsésen visszaértünk Da Nangba és jó hangulatban mentünk a halvacsorára, ezuttal nem engem büntettek meg!

    Folyt. köv.
Címkék: 

 

 




Nyaraljon Costa del Solon!
 



Vár a Costa del Sol

 


Álmaid útján: Czibere Csilla blogja