.

Vietnam turista szemmel. (11. befejező rész)



  

Több részből álló úti beszámoló befejező része Gesler György tollából



Ho Chi Minh Város (Saigon II. rész)

 Saigon önmagában is tartogatott volna annyi látnivalót ami elég lett volna arra a három napra , amit ott szándékoztunk tölteni, ám az úszópiac meglátogatása nélkül nem jöhettünk volna haza. A város jó messze van a meglátogatható ilyen fajta piactól , amellett semmi elképzelésem sem lévén , hogyan juthatnánk oda, választottuk a legegyszerübb lehetőséget , rábíztuk magunkat néhány kinai , ausztrál stb turistával együtt, egy kisbuszra és egy idegenvezetőre. A kisbusz zötyögött az idgenvezető kotyogott talán kicsit többet is mint kellett volna, de nagyon segítőkésznek és kedvesnek mutatkozott az egész út alatt.
    Az utazás alatt tőle megtudhattam , amit már korábban sejtettem , hogy az út melletti kisebb nagyobb színes alacsony kőépítmények nem mások , mint sírok , temetkezési helyek. Elszórtan, teljesen rend és módszer nélkül a réten , rízsföldön csak úgy Nguyen néni  eltemeti Nguyen bácsit , aztán a Nguyen fiú a nénit ugyanoda? /godolom én/ és így tovább ! Voltak nagyobb szabású, de szerényebb "épületek" is , jellegében azonban tényleg nagyon egységes képet mutattak. Sajnos közelebbről egyet sem sikerült szemrevételeznem, de alacsony, földhöz ragadt formájuk remekül szolgálta szerepüket.
 

 
    A várvavárt találkozás a Mekonggal illetve a Deltájával csalodást ugyan nem okozott, mert kb. Tihany-Szántód szélességű vízfolyamot láttunk , de sem örvények , sem a feneketlen mélység igérete nem mutatkozott. A part is egyenletesnek tünt , nem volt felszabdalva kisebb -nagyobb vízbefolyásokkal, nyugodtan, lassan, szürkén folydogált medrében a víz. Mikor megérkeztünk egy turistabuszoknak kialakitott parkirozóba , már várt minket egy "hajóskapitány" , amugy persze nézhettük volna egy halárusnak is a piacról , aki  elvitt minket egyszerű , de méretes motoros lélekvesztőjén először a folyon fel, majd vissza az úszópiacra. Ami sajnos sem úszó nem volt sem piac, illetve annak egy szerény változata,: öreg néni öt fej fonnyadt káposztával , mosolygos lányka kissé elbarnult banánokkal, szürke gumicsizmás férfi valamikori friss halakkal, meg még más ilyesmi, egyszóval csalódottan csónakáztunk tovább a mi kapitányunkkal.
 
 
    Az ,hogy én nem láttam korábban folyóágakat , az nem jelentette azt , hogy nincsenek is , mert egy negyedóra nagyhajókázás után, jött egy kishajókázás valamiféle oldalági csatorna szürkés vízén. A programban kulturális műsort is igértek , amit teljesítettek rendesen és egy rendkivül szép,  organikus kerti étteremben, aperitifet iszogatva, megnézhettünk és meghallgathattunk két, vietnámi népdalt éneklő kedves szereplőt és egy a gitárhoz hasonló, egyhúrós hangszeren cincogó, kövérkés zenészembert.
    Aperitif után természetesen járt az ebéd , amit egy másik, szintén a parton lévő étteremben szolgáltak fel. Halvány emlékeim maradtak csak a menüt illetően , nyilván feledhető volt, de azt tudom , hogy érdekes módon, kaptam egy biciklit és amig a többiek eszegettek még , én bejártam a körülöttünk elterülő banánültetvényeket. Csodálkozva láttam, hogy itt nem járt a szegénység , mert nagy és viszonylag szép kuriaszerű házak huzodtak meg a banánpálmák árnyékában.
    A népi kultura után jött a népi kézművesség, a népipar, szintén a program részeként. Minden a rízs körül forgott, pattogatott rízs, rízsfelfújt, rízspálinka, hajszálvékony rízslángos, persze minden ősi kézműves módon szabad tűzön, igazi élményt jelentve a mi automatizált életünkben. Vettünk is néhány érdekességet , de mintahogy azt már számtalanszor megfigyeltem , ami ott izlik , az itthon már nem annyira.
 

 
    Saigonba visszatérni nem volt egy könnyü soförködés , lévén és szokás szerint egymás hegyén -hátán probáltak ezuttal is előnyösebb pozicióba kerülni a megszámlálhatatlan piaci légy szemtelen robogósok , a kíméletlen autósok, járda , utpadka , poros gyalogösvény minden ki volt használva, de az eredmény az előrejutásban még igy is szinte reménytelen maradt.
 

 
     Mivel Luang Prabangban már megismertük és megcsodáltuk a Mekong igazi arcát , a Deltája további örömteli élményt nem jelentett , talán köszönhetően a nem egészen jó helyen való kirándulásunknak, mivel , ha a tengerhez közelebbi részéhez megyünk , akkor bizonyára izgalmasabb és érdekesebb lett volna.
 
     Thaiföld, Laosz, Vietnám mindhárom tartogatott valami olyasmit , amit szerettünk, amit másutt nem találhattunk meg, amit örömmel emlegethetünk, amit érdekességként mesélhetünk barátainknak, egyszóval felejthetetlen emlékek maradnak és mint minden jól sikerült utazás, felidézve színessé teszik a hétköznapokat. 
Címkék: 

 

 




Nyaraljon Costa del Solon!
 



Vár a Costa del Sol

 


Álmaid útján: Czibere Csilla blogja