Veszélyes hal jelent meg a Földközi-tengerben

Nem csak a Földközi-tengerben jelent problémát

Jason Hall Spencer, a Plymouthi Egyetem kutatója, a tűzhalak begyűjtésének segítője szerint a faj jelenti a legnagyobb veszélyt a térség biodiverzitására.

"Nem tudom hangsúlyozni, milyen súlyos problémát jelent az egész Földközi-tengerre.A tűzhal a legkártékonyabb invazív faj, amellyel találkoztam. Ha nem lépünk, tartós környezeti és gazdasági károkat okoz" - idézte a kutatót a The Guardian című brit napilap honlapja.
 

A tűzhal antennaszerű tüskéinek szúrása mérgező, ezzel tartja távol a ragadozókat. A tűzhal fajok (Pterois sp.) a trópusi indopacifikus régióban a Dél-Csendes-óceánban és az Indiai-óceánban őshonosak.

A veszélyes invazív faj mintegy két évtizede kezdett elterjedni az Egyesült Államok déli part vizein, a Mexikói-öbölben, ahonnan továbbterjedt a karibi térségbe, illetve felbukkant a Bahamák és a Nagy Antillák atlanti partvidékén is.

A karibi térségben felelőtlen akvaristák miatt jelent meg a súlyos ökológiai kockázatot jelentő invazív faj, akik évekkel ezelőtt feleslegessé vált példányaikat engedték a vízbe.

A mediterrán betelepedésnek természetes okai vannak

A Földközi-tengeren először hozzávetőleg hét éve, Törökország, Izrael és Libanon környékén bukkantak fel a tűzhalak, majd később Ciprusnál is észlelték. Három évvel később már Görögország, Olaszország és Tunézia vizeiben is előfordultak.

Az Európai Unióban Ciprus lett az első védvonal az ellenük való védekezésben. Amíg a karibi térségben az emberi mulasztás miatt terjedt el, a Földközi-tengerben „természetes" következmények miatt jelenhetett meg.

Amikor 1869-ben átadták a Szuezi-csatornát, összeköttetés keletkezett a mediterrán, és a vörös-tengeri trópusi indopacifikus faunaprovincia között. A Vörös-tengerből a Földközi-tengerbe való bevándorlás, a tengerbiológusok által „Lessepsi-inváziónak" nevezett migráció elsősorban akkor vált intenzívvé, amikor az 1950-es években lecsapolták az Iszmailija környék sós mocsarat.

A Szuezi-csatorna Iszmailijánál. A csatorna jóvoltából 1869 óta - 14 millió év múltán - ismét helyreállt az összeköttetés a Földközi-tenger, valamint az indopacifikus régió között
 

A Vörös-tengerből a Földközi-tengerbe való bevándorlás, a tengerbiológusok által „Lessepsi-inváziónak" nevezett migrációelsősorban akkor vált intenzívvé, amikor az 1950-es években lecsapolták az Iszmailija környék sós mocsarat, amely sokáig természetes biológiai akadályt jelentettek a vörös-tengeri fajok mediterrán megtelepedésében.

Azóta ez a folyamat azonban rendkívül felgyorsult, napjainkra közel 60 trópusi halfaj – köztük egy indopacifikus trópusi cápafaj, a feketefoltos szirticápa, továbbá 300-400 egyéb gerinctelen faj is. vándorolt át a Földközi-tenger keleti medencéjébe,

Már egy inopacifikus trópusi cápafaj a feketefoltos szirticápa (Carcharhinus melanopterus) is megtelepedett a Földközi-tenger keleti medencéjében 

Tehát az igen szívós és ellenálló tűzhal felbukkanásán igazából nincs mit csodálkozni.
 

Részsikereket hozhat a begyűjtés

A ciprusi kormány ugyan nem engedélyezi a víz alatti szigonyos vadászatot, de a tűzhal elszaporodása miatt külön engedélyt adott a faj egyedeinek szervezett begyűjtésére.

"Azt tervezzük, hogy a következő két évben havonta kétszer tartunk ilyen begyűjtést, bátorítjuk a helyi halászokat és a búvárokat, hogy vegyenek részt benne" - mondta Periklis Kleitou, a Plymouthi Egyetem kutatója.

A sügéralakúak rendjébe (Perciformes) és a skorpióhal, vagy sárkányfejűhal-félék családjába (Scorpaenidae) tartozó tűzhalaknak (Pterois sp.) nincs természetes ellenségük, igen termékenyek, havonta akár 30 ezer ikrát is képesek lerakni.
 

Laboratóriumi vizsgálatok kimutatták, hogy páratlan az étvágyuk.

"Mindent megeszik, az egyedüli mód, hogy csökkentsük számukat, a tömeges begyűjtés" - tette hozzá Jason Hall Spencer.
A Karib-tengeren évekkel ezelőtt hozott sikereket a faj tömeges begyűjtése, ám a helyzet még korántsem tekinthető megoldottnak, és valószínű, a Földközi-tengerből sem tudják már teljesen kiirtani.- írja az origo