Véletlen egybeesés





Szerző:  tiboru


A szinkronicitás kábé ugyanazt jelenti, mint a véletlen egybeesés, csak sokkal jobban és tudományosabban hangzik, mert sokkal kevesebben értik. Egy svjáci pszichiáter, bizonyos Carl Gustav Jung találta ki valamikor a huszadik század húszas éveiben, s mint gyakorló lélekkurkász (és álomfejtő), természetesen tanulmányozta is a jelenséget. Munkássága során még osztályozta is a szinkronicitás megnyilvánulási formáit:
a.) premoníció: a jövőben bekövetkező, az alannyal nem feltétlenül kapcsolatos események előrelátása (például egy chilei bányász azt álmodja, hogy egy norvég repülőgép két nap múlva le fog zuhanni Thaiföldön);

b.) rossz megérzés: a jövőben bekövetkező, az alanyt közvetlenül negatívan érintő vagy befolyásoló események kvázi előrelátása (például egy pesti polgár húsz év óta először úgy dönt, hogy mégse a hetes busszal utazik reggel a munkába, inkább sétál egyet a Ferenciek tere és a Blaha között, s csak délben tudja meg, hogy az adott buszba, amire mégse szállt fel, az Astoriánál belerohant egy szirénázó tűzoltóautó, hárman meghaltak, húsz sebesült);
c.) távérzékelés: az alanytól távoli, általa normál módon nem érzékelhető, de vele szinkron (vagyis abban az időben) bekövetkező események megérzése (például egy ikerpár Torontóban elő tagja ugyanabban a pillanatban kap szívinfarktust, mint amikor a tőle több ezer kilométerre tartózkodó testvérét Rómában elüti egy részeg taxis).

Véletlen egybeesés?

Az ikrek halála

Az eset 2002 márciusában történt a közép-finnországi Raahe városkában (ami mellesleg Kassa testvérvárosa, na nem mintha ez bármit is jelentene, legalábbis reméljük). Arrafelé a tél elég hosszan elhúzódik, de a finnek nem arról híresek, hogy megijednének egy kis hótól vagy mínuszoktól. Így volt ezzel az a 71 éves férfi ikerpár is, akik kerékpárral indultak a napi teendőik ellátására. Egyikük koránkelő volt, ő kilenc után indult el otthonról, s miközben biciklizett a főúton, egy kamion megcsúszott és elütötte az idős urat, aki a kórházba szállítás közben elhunyt.

Testvére (aki Raahe mellett, egy Pattijoki nevű kis faluban lakott) tőle teljesen függetlenül indult útnak úgy másfél órával később, szintén kerékpárral. Ő se járt több szerencsével szegény, mert ugyanazon az úton, mintegy 1200 méterre testvére balesetétől, még mielőtt észrevehette volna a helyszínen tartózkodó rendőröket és a lezárt utat, egy másik kamion megcsúszott az utat borító jégen és elütötte őt, aki a kórházba szállítás közben belehalt a koponyaalapi törésbe.

Az újsághírek szerint a második áldozat nem tudta, hogy nagyjából 100 perccel korábban a testvére balesetben elhunyt.

A baseball-labda, amelynek volt memóriája

richie1957. augusztus 17-én, egy Philadelphia PhilliesNew York Giants baseballmeccsen egy Richie Ashburn nevű középpályás akkorát üt, hogy a közel 15 dekás, gyerekökölnyi labda kiszáll a lelátóra, s ott jól orrba talál egy nézőt (aki ráadásul még nő is volt). Szerencsére a labda sebessége nem volt vészes, ezért a hölgy egy orrcsontrepedéssel megússza a dolgot, de biztos, ami biztos, a játékot néhány percre félbeszakítják, amíg az áldozatot tolóágyra fektetik, eltolják az elsősegélynyújtó helyre és ellátják.

A mentő jelzi, hogy minden oké, a bíró meg azt, hogy mehet tovább a játék. Richie barátunk ismét nekigyűrkőzik, nagyot suhint az ütőjével, labdas mit ad isten, megint elszámolja egy kicsit a röppályát, mert a labda elszáll, majd egészen pontosan ugyanazt a nőt találja orron, aki a tolóágyon fekve, eredeti ülőhelyétől úgy 100 méterre éppen azon gondolkozik, hogy elég olcsón megúszta az esetet.

A dolog ráadás-érdekessége, hogy a kétszer orrbavert nő nem volt más, mint Alice Roth, annak az Earl Rothnak a felesége, aki a helyi újság sportriportereként többek között a baseball statisztikáival is foglalkozott.

Az erdingtoni kettős gyilkosság

Erdington egy 25 ezres városka nagyjából Anglia mértani középpontjában, amely mára gyakorlatilag Birmingham külvárosává vált. Két olyan gyilkosság helyszíne volt, amelyeket napra pontosan 157 év választ el egymástól, de amelyek között – a helyi bűnügyi történészek szerint – sokkal több a hasonlóság, mint a különbség.

hyes

Az első eset 1817. május 27-én hajnalban történt (az áldozat a húsz éves hajadon Mary Ashford), a második 1974. május 27-én kora reggel (az ugyancsak húsz éves és szintén hajadon Barbara Forrest sérelmére követték el). Mindkét nap hétfőre esett és mindkettő pünkösd hétfője volt. A lányok testét félig lemeztelenítve találták meg a városka Pype Hayes nevű közparkjában, egymástól mintegy 250 méterre (megismétlem: a két eset között 157 év telt el). Az áldozatokat megerőszakolták, majd megfojtották. Mindkét lány egy vasárnapi táncos mulatságról tért (volna) haza a parkon keresztül (azelőtt mindketten a legjobb barátnőjük társaságában töltötte a délután, akit Hannah-nak hívtak), s mindketten vadonatúj, apró piros virágokkal ékesített fehér ruhát viseltek.

lányok
A két áldozat

Egy héttel a haláluk előtt mindketten furcsa kijelentéseket tettek szűkebb körben. Mary ezt mondta barátainak: olyan rossz érzésem van a jövő héttel kapcsolatban, míg Barbara (nyolc munkatársa füle hallatára) ezt: na, ez a hónap nem az én szerencsehónapom, de ne kérdezzétek, honnan tudom, mert egyszerűen csak érzem.

És még nincs vége. Az elsődleges gyanú mindkét esetben egy Thornton családnevű, 25 éves nőtlen férfira terelődött, akiket azonban a nyomozás során felkutatott bizonyítékok hiányossága miatt az illetékes bíróságok felmentettek. És azt még nem is mondtam, hogy mindkét lánynak ugyanaznap volt a születésnapja – persze 157 év különbséggel.


 

 

 

 




Nyaraljon Costa del Solon!
 



Vár a Costa del Sol

 


Álmaid útján: Czibere Csilla blogja