.

Végül tücsköt bogarat fogunk enni?



Nincs már olyan messze az az idő, amikor a Földnek 9 milliárd embert kell eltartania, méghozzá úgy, hogy közülük lehetőleg senki ne haljon éhen. Szakemberek szerint az egyik kitörési pontot a humán élelmezési céllal tenyésztett rovarok jelenthetik, amelyek közül jó néhányat már amúgy is rendszeresen fogyasztanak a világ különböző pontjain. Amit ma gusztustalannak találunk, az a jövőben igazi ínyencségnek számíthat majd.

Létezik az angol nyelvben egy remek, ámde magyarra sajnos lefordíthatatlan kifejezés, az „acquired taste”. Olyan enni- és innivalókat jelöl ez a szókapcsolat, amelyekhez nem vonzódunk ösztönösen, mint mondjuk mindenféle édességhez, hanem kemény munkánkba kerül megszeretni őket. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy olyan ételekről és italokról van szó, amelyekért az emberek egy, általában földrajzilag jól körülhatárolható csoportja él-hal, miközben a többiek az éhhalál küszöbén állva se fanyalodnának rájuk.

Bálnazsír, madárfészek, sült csörgőkígyó

De nemcsak Európában, világszerte minden népnek megvannak az olyan, ínyencségként fogyasztott helyi specialitásai, amelyekre más nemzetek tagjai furcsállkodva tekintenek. A reakció a sima idegenkedéstől a jeges borzadályig terjedhet, attól függően, hogy mindössze lekvárral kombinált túróról van-e szó (Túró Rudi), vagy sertésgyomorba préselt húshulladékokról (disznósajt). A világ sok helyén fogyasztott, átlag európai szemmel nézve azonban kimondottan undorító ételek többsége érdekes módon valamilyen állati eredetű alkatrész: hús, belsőség, vér, tojás, miegyéb. Akad közöttük azért gyümölcs is, például a Délkelet-Ázsiában a gyümölcsök királyaként emlegetett durián, amely olyan iszonyatosan büdös, hogy a szállodákba be sem szabad vinni. Az édességeket pedig olyan bizarr desszertek képviselik, mint a skót, és azon belül is főként a glasgow-i konyha büszkesége, a sűrű palacsintatésztába mártott, majd forró olajban kisütött, ún. „rántott” Mars csoki.

A prímet azonban egyértelműen a fehérjetartalmú készítmények viszik. Képviselőik megtalálhatók a mi földrészünkön is, bár kétségkívül kisebb számban, mint tőlünk távoli tájakon. Svédországban és Finnországban fogyasztják a blodplättar nevű fogást, amely nem más, mint palacsintatésztából készült kis tányérszerűségekben kisütött disznóvér.


blodplättar

Grönlandi ínyencség a muktuk, azaz a nyersen és szeletelve feltálalt, fagyasztott bálnabőr és -zsír, míg a „csillagvizsgáló pite” (stargazy pie) olyan kerek, krumplis-tojásos-halas tészta, amelyikből körben kimered a halak feje. A hagyomány szerint ez utóbbi ételt a viharos időben a tengerre egyedül kimerészkedő halász tiszteletére sütik Cornwallban. A Kelet-Európa néhány helyén, Törökországban és a Közel-Keleten fogyasztott khash főtt marhakörömből készült leves, míg a Szardínia szigetén előállított casu marzu kukacoktól nyüzsgő, érett birkasajt.

Ha tovább haladunk Ázsia felé, ott találkozhatunk egyebek mellett a japán shirakóval, azaz hím halak spermazsákjából készült finomsággal, a madárnyálból főzött kínai madárfészeklevessel, a szintén Kínában ismert, fiatal fiúk vizeletében főzött tojással, vagy a Fülöp-szigeteken a bikapéniszből és heréből összedobott, Nr. 5. nevű levessel. De az amerikai földrész sem marad le a versenyben: az Egyesült Államok déli részén kedvelt fogás a sült csörgőkígyó, Latin-Amerikában a grillezett tengerimalac, Mexikóban a pörkölt moszkitópete, Kanadában a fűszeres, zselés rénszarvasorr, Alaszkában pedig az eszkimó jégkrém, azaz a rénszarvashájból, fókaolajból, friss hóból, piros bogyókból és reszelt halból kevert akutaq.


akutaq

Élelem 9 milliárd embernek

A bizarr ennivalók listáján mindemellett igen előkelő helyet foglalnak el a rovarok. Indonézia és Kína számos vidékén szolgálnak fel például szitakötőt, általában főtt vagy sült formában. Akik erőt vettek magukon, és megkóstolták, azt állítják, az íze leginkább a rákéhoz hasonlít, ami abból a szempontból nem túl jó hír, hogy sokan a rákféléket is visszatetszéssel szemlélik. Ugandában nsenene néven tálalják fel a sült, napon szárított vagy főtt sáskát, hagymával párosítva állítólag kimondottan ízletes. Mexikóban salsába keverik, és tortillába töltik a poloskát, Kambodzsában az oldalassal vetekedő ízű specialitásnak tartják az olajban sütött tarantulapókot, Thaiföldön hasonlóképpen készítik el a skorpiót, Malajziában nyársra tűzik a tücsköt, Japánban kekszbe sütik a darazsat.

Hátborzongató? Pedig a jövőben nagy valószínűséggel számíthatunk rá, hogy meg kell barátkoznunk a tányérunkon felbukkanó ízeltlábúak gondolatával, ugyanis ezeknek az élőlényeknek fontos szerep juthat a Föld növekvő népességének táplálékellátásában. Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete, a FAO egy 2015-ös jelentésében úgy fogalmazott: „Széles körben elfogadott gondolat, hogy 2050-re a világ 9 milliárd ember otthona lesz. Hogy alkalmazkodni tudjunk ehhez a számhoz, a jelenlegi élelmiszer-termelésnek majdnem a duplájára kell majd nőnie. Ehhez új élelmiszer-előállítási módokat kell találnunk.” Ilyen új módszer lehet az entomofágia, azaz az emberi fogyasztásra szánt rovartermesztés, amely mellett két érv is szól: egyfelől ezeknek az élőlényeknek kiemelkedően magas a tápanyagtartalmuk, másfelől a tenyésztésükhöz körülbelül negyedannyi területre és tápanyagra van szükség, mintha a gazdák Angus marhát legeltetnének a földjeiken (ebből kiváló steak készül).


Angus marha

Hátha valakinek meghozzák az étvágyát a statisztikák: 100 gramm tücsökben 12,9 gramm fehérje és 5,5 gramm telítetlen zsírsav található, ugyanennyi szöcskében 20,6 gramm fehérje és 6 g zsír. Összehasonlításként 100 gramm vesepecsenye 30,5 gramm fehérjét és 5,8 gramm zsírt, míg a csirkehús 21,2 gramm fehérjét és 3 gramm zsírt tartalmaz. Ám vannak ennél táplálóbb férgek is. A Thaiföldön nagy népszerűségnek örvendő tutajpoloska egy adagja majd 20 gramm fehérjét és 8,3 g zsiradékot juttat a szervezetünkbe, plusz főzés közben állítólag ínycsiklandó illatot áraszt. Szintén kedvelt fogás a pörkölt vöröshangya, amelynek fehérjetartalma ugyan a fele a lazacénak, viszont zsírból is csak feleannyi van benne. Az olajban sütött hernyó viszont végképp valóságos tápanyagbomba, 55 gramm fehérjével és 30 gramm zsiradékkal 100 grammban.

A meggyőző adatok ellenére biztosan sokunknak görcsbe rándul a gyomra a hernyórágás gondolatától, holott a szokás nemhogy nem példa nélküli, hanem a tudományos adatok szerint kimondottan nagy hagyományokra tekint vissza. Az ősember jóval azelőtt, hogy elsajátította volna a vadászat és a földművelés fogásait, rendszeresen gazdagította az étlapját hangyákkal, lárvákkal, tetvekkel, atkákkal és kullancsokkal. A tradíció azóta is tovább él a földgolyó területének 80 százalékán, így Ázsia, Afrika és Latin-Amerika országaiban. Világszerte nagyjából körülbelül 2 millió ember számára a rovarevés nem annyira különlegesség, mint mindennapi gyakorlat, ők több mint 1400 különféle ízeltábút fogyasztanak. Arra pedig számtalan példa akad, hogy az európaiak kulináris ízlése megváltozott; harminc évvel ezelőtt például még gusztustalannak találták a szusit, ma meg minden utcasarkon akad egy étterem, amely erre a japán tradicionális ételre specializálódott. Hasonló változáson ment át a garnéla vagy az osztriga: korábban undorodtunk tőlük, most meg drága ínyencségeknek számítanak.


szusi

Ami azt illeti, a jövő már megkezdődött, az Egyesült Államokban egyre több étterem kínálatában szerepel csótány- vagy szöcskemenü, például a Washington egyik népszerű ebédelőhelyének számító Oyamelben. Ha otthon kísérleteznénk a szokatlan fogások elkészítésével, számos, a témára specializálódott szakácskönyvből meríthetünk ötleteket. „Az utóbbi öt-hat évben ez igazi trenddé vált – nyilatkozta a The Ecologistnak a The Eat-a-Bug Cookbook (Egyél bogarat! szakácskönyv) írója, David George Gordon. – Ha a közönségtalálkozókon megkérdezem a résztvevőket, közülük ki evett már rovart, mindig elcsodálkozom, milyen sokan emelik fel a kezüket.” Mondjuk, egy rovarszakácskönyv bemutatóján nyilván olyanok vesznek részt, akik eleve nyitottak az ügyre, ám a szerző tapasztalatai akkor is figyelemre méltóak.

A humán rovarevők igényeire további szolgáltatók is rátelepültek, például azok a farmok, amelyek egyrészt gyíktápot állítanak elő, másrészt a magukat ínyencnek vagy simán kíváncsinak tartó embereknek az ennivalóját is. Így a Louisiana államban tevékenykedő Fluker Farmon több mint ötven éve foglalkoznak tücsöktenyésztéssel, és kérésre csinos dobozban házhoz is szállítják a vacsoránk alapanyagát. Emellett az interneten is rendelhetünk például a Thailand Unique széles kínálatából sült tarantulapókot vagy csokiba mártott selyemhernyólárvát. Az Amazont pedig végképp elárasztják az olyan termékek, mint a 100 százalékban biotücsökből készült tücsökliszt, a mesterséges színezőanyagtól és ízfokozótól garantáltan mentes tücsök-szöcske snack, meg a „Nagyszerű ajándék, ha végképp semmi ötleted nincs!” szlogennel reklámozott pörkölt lisztkukac.

Szalámi hírességekből

Az extrém kaják iránti növekvő érdeklődést tehát már az élelmiszeripar is felfedezte magának, és ha azt hinnénk, a biotücsökliszt a legjobb ötletük, tévedtünk. Egy biotechnológiai cég, bizonyos BiteLabs azt tervezi, hogy laboratóriumi módszerekkel húst növeszt híres emberek szöveteiből, és a készítményeket kézműves szalámiként hozza majd forgalomba. A vállalat honlapján négy amerikai celeb, James Franco, Jennifer Lawrence, Kanye West és Ellen DeGeneres fotója szerepel, mellettük pedig annak a húskészítménynek a leírása, amely a briliáns idea kiagyalója szerint jellegében jól illene a névadóhoz.


Kanye-West szalámi

A Franco szalámi például szexis lenne, és füstös ízű, enyhe hagyma- és levendulaillattal; a nyúlból és disznóból, továbbá Jennifer Lawrence „alkotóelemeiből” készülő kolbászféleség pedig rusztikus, méz-, narancs- és gyömbérízű. A BiteLabsnál maguk is érezhetik, hogy ez azért elég gáz, mert a fogyasztókat szólítják fel arra, Tweet-üzeneteikkel vegyék rá a kiszemelt hírességeket, hogy biopsziával szolgáltassanak mioblaszt sejteket a „magas minőségű luxusfehérje” előállításához. Elvégre a termék „olyan fenntartható módon készül, amely kiküszöböli a hagyományos állattenyésztéshez kapcsolódó etikai fenntartásokat”. Hát, nem is tudom. Akkor már inkább a szöcskék.

https://modernkoripaleo.hu/egyunk-tucskot-bogarat/2/

Címkék: 

 

 




Nyaraljon Costa del Solon!
 



Vár a Costa del Sol

 


Álmaid útján: Czibere Csilla blogja