Várj reám



 

Talán egy Budapesti Negyedben olvastam sok évvel ezelőtt másodszor a történetet, ami annyira megfogott, hogy el is zarándokoltam megnézni a házat, amelyhez az kötődik. A hely pedig a Thököly út 61. számú ház, melyet a helytörténeti könyvek szerint Pápai Manó varrógépgyáros építtetett közvetlenül az első világháború előtt.

 

Aztán a napokban valahogy megint belebotlottam, s hatására hosszasan ismételtem a YouTube-n Darvas Iván felejthetetlen előadásában a dalt, amely, mintha csak erről a kapcsolatról szólna.

“A legenda forrása pedig a ház oldalerkélyén látható, magasra nőtt fák lombjától takarva: egy asszony áll ott, s merengőn néz a Thököly út felé. Pillanatig úgy tűnik, mintha élne, pedig csak szobor.

A hölgy legendája így szól: háború volt, a férje valahol messze a fronton harcolt, s ő csak várta-várta… Egy nap valaki a férfi halálhírét hozta, de az asszony nem hitte, várt tovább. Nem is hiába. A hír ugyanis nem volt igaz, a férfi hazatért. Ám a nő szíve hirtelen megállt, nem bírta elviselni az örömöt, amikor a férfi belépett a ház kapuján. Ott halt meg a hű feleség az erkélyen. A férj pedig szobrot állíttatott neki azon a helyen. ” (Csordás Lajos)

Él a legendának egy happy-endesebb változata is, e szerint az asszony nem halt meg, boldogan élt tovább férjével. Hát nem összecseng evvel Szimonov gyönyörű verse, Darvas Iván felülmúlhatatlan interpretációjában:

 

 

A későbbiekben az erkélyt lefalazták, amit én sajnálok, mert mintegy kizárta a történet szereplőjét hiteles környezetéből. Ha én laknék ma abban a lakásban, boldogan lépnék ki időnként az erkélyre, s kikönyökölnék mellé, hogy része és folytatója legyek a legszebb hitvallásnak: a szerelemnek.

 

 

 




Nyaraljon Costa del Solon!
 



Vár a Costa del Sol

 


Álmaid útján: Czibere Csilla blogja