A cikk eredetileg megjelent a boldognapot.hu weboldalon, szerzője Száraz György

Ősi földönkívüliek terve: Vajon a kis szürkék és a hibrid lények jelen voltak-e az írott történelem előtti Egyiptomban?

 Vajon a Szürkéket egy régóta eltűnt nagyon fejlett földönkívüli civilizáció hozta létre?

Létezett-e egyszer egy olyan titkos terv, amely szerint bizonyos emberi fajokat hoznak létre a biorobot szürke idegenek genetikai beavatkozás révén?

Többek között ilyen roppant érdekfeszítő kérdést is érint Nigel Kerner egyedülálló és hihetetlenül érdekes könyvében, melynek címe a "Szürke idegenek és a lelkek betakarítása: Az emberiséggel folytatott genetikai
beavatkozásról szóló összeesküvés".

1997-ben Nigel Kerner elsőként vezette be a Földre látogató Szürkékként
ismert idegenek fogalmát, és ő fejtette ki, hogy a Szürkék egy másik
földönkívüli civilizáció által létrehozott fejlett biológiai robotokból
álló faj, amelyet ők sok idővel túléltek. Ebben a könyvében Kerner
feltárja, hogy a Szürkék a halál legyőzésének eszközét kutatják azáltal,
hogy olyasvalamit érjenek el, amit az emberek birtokolnak, viszont nekik
hiányzik: a lelket.

Az emberi DNS manipulációján keresztül ezek az idegen lények remélik, hogy létre tudják hozni a saját lelküket, s ily módon ki tudnak szabadulni az
anyagi világegyetem entrópikus markából a szellem időtlenségének jóvoltából.

 

Kerner elmagyarázza, hogy a Szürkék által végzett genetikai beavatkozás már a bibliai időktől fogva folyt és számos olyan negatív tulajdonság felbukkanásához vezetett, amely az emberiséget gyötörte: erőszakhoz, kapzsisághoz és rosszindulathoz.

A szerző azt állítja, hogy a rasszizmust azért fejlesztették ki az idegenek, hogy elejét vegyék annak, hogy genetikai kísérleteiket mások kompromittálják a befolyásuk alatt nem állók kitenyésztésével.

Az "Ősi törpék rejtélyes világa" című cikkben láthattuk, hogy sok arra mutató bizonyíték van, hogy az ősi világ különböző részein nagyon kis termetű lények voltak jelen.
Kerner ezt a teóriát továbbfejlesztette és feltette a kérdést, hogy vajon a mágikus hatalommal rendelkező „törpéket” ábrázoló egyiptomi művészet voltaképpen a Szürkék és/vagy az ember-idegen hibridek képi megjelenítési formái-e, akiknek megvolt a képességük arra, hogy felsőbbrendű technológiájuk révén manipulálhassák az anyagot.

Az ókori Egyiptomból származó biológiai és a művészeti bizonyítékok szerint az ősi egyiptomiak nagy tisztelettel viseltettek a törpék iránt. Az ókori egyiptomiak törpe isteneket imádta, és sok törpe tekintélyes hatalommal rendelkezett a háztartásokban. Miként azt a fennmaradt törpéket megformáló ókori egyiptomi törpe-ábrázolások, úgy számos szobrocska és amulett, illetve a mágikus erőiket segítségül hívó papiruszszövegek is jelzik, hogy „lényegében pozitív volt az ókori egyiptomi kis emberkék képe”.

„Az ókori Egyiptomban két törpe istenség volt: Bész és Ptah. Bész a szexualitás, a születés, a nők és a gyermekek patrónusa volt. Nemrég tárták fel templomát a Baharia-oázisában Közép-Egyiptomban. Ptah a megújulással és a megfiatalodással állt kapcsolatban. Mindkettőnek köze volt a mágikus műveletekhez, melyek az élőket és a holtakat oltalmazták.

Különös egybeesés, hogy a két törpeistenség éppen olyan tevékenységekkel foglalatoskodott, melyekről a szürke idegenek voltak közismertek: reprodukció, regeneráció és megfiatalítás.

"Vajon ezek a törpe istenségek maguk a Szürkék lehettek? Amennyiben így áll a helyzet, akkor maguk a törpék a szürke földönkívüliek emberekkel alkotott hibridjei lehettek.” – mondja Kerner.

Könyvében Kerner ezt írja: „Eszembe jutott Ízisz és Ozirisz története, amelyben előbbiről azt mondják, hogy egész Egyiptomot tűvé tette Ozirisz utolsó darabjáért, akit pedig a leírás szerint Széth nevű testvére szabdalt miszlikbe, s ezeket a részeket szórták szét a királyságban.

Ízisz addig nem nyugodott, amíg vissza nem szerezte Ozirisz minden egyes darabját. Úgy mesélik, hogy klónozással hozta vissza az életbe Oziriszt azáltal, hogy valamennyi megmaradt darabját egyesítette.

A történet sajátossága az, hogy minden egyes fizikai részt vissza kellett (volna) szereznie.

Ha a spekuláció kedvért az Ízisz-Ozirisz történet a Földre érkező, dolgát végző idegenek egyik látogatása volt és a technológiájuk arról árulkodik, hogy nincs szükségünk az egész testre valakinek a klónozásához – csupán egyetlen sejtre van szükség –, akkor vajon miért kellett ekkora erőfeszítést tenni minden egyes testdarabka visszaszerzésére?

Vajon a történet azt is jelenti, hogy a körülményektől függően a szereplők vagy a „látogatók” ismerték annak roppant fontosságát, hogy a fizikai lény minden részét egyben kell tartani, (mint individuum vagy egész), mivel a lélek legjobb hajlama ezt megkövetelte.”

Ozirisz

Kerner szerint a kutatók kiderítették, hogy a törpék legrégebbi biológia bizonyítéka a badari időszaknak nevezett predinasztikus korszakra nyúlik vissza (Kr.e. 4500) az Óbirodalom (Kr.e. 2700-2190) korából talált számos csontvázon felül, sok törpetermetűről szóló ábrázolást találtak a sírfalakon és a vázafestményeken, szobrokon és más művészeti formákon.

Törpe-ábrázolásokat legalább 50 sírboltban találunk, s bizonyos képek ismétlődése azt mutatja, hogy jól illeszkedtek a társadalomba – állítják a kutatók.

A törpéket (kistermetűeket) felvonultató képek a textíliák személyes kísérői, felügyelői voltak, azaz olyan emberek, akik állatokról, ékszerészekről, táncosokról és vendéglátóktól gondoskodtak. Magas tisztviselők háztartásainak tagjai voltak, s többet annyira becsültek, hogy gazdag sírhelyet is kaptak a piramisok közelében lévő királyi temetőkben.

Ezért aztán természetes, hogy sok okunk van arra, hogy fontolóra vegyük, vajon létezik-e titkos kapcsolat a Szürkék és az egyiptomi ókori törpék között. Kétség sem férhet ahhoz, hogy ez egy meghökkentő teória, ami megérdemli a további nyomozást.