.

Újból látták a kihaltnak vélt ködfoltos párduct



Tajvanon több szemtanúja is volt az eltűntnek hitt faj újbóli megjelenésének.


 
Falusiak egy csoportja állította, hogy 2018-ban két különböző alkalommal sikerült a természetben látni a kihaltnak hitt gyönyörű állatot.
Vadőrök arról számoltak be, hogy a Taitung megyei Daren település közelében több mint egy vadmacskát láttak kecskére vadászni egy sziklán, míg egy másik csoport azt mondta, hogy látták az egyiket a robogóik közelében, mielőtt felfutott volna egy fára.
A Formosan ködfoltos párduc már régóta egy csodás rejtély. A történelmi nyilvántartások szerint, amelyek a 13. századig nyúlnak vissza, az őslakosok prémekkel kereskedtek az olyan kikötővárosokban, mint Tajnan. 1900 óta egyetlen alkalmat sem jegyeztek fel, amikor egy őslakos élve látta volna az állatot.


Egy tajvani bennszülött férfi, aki ködfoltos párduc szőrmét visel 1900 körül

A ködfoltos párduc egykor Tajvan második legnagyobb ragadozója volt. A Dawushan Természetvédelmi Területen 1990 és 1993 között leopárdok és más közepes méretű állatok felmérése során 400 kamerát használtak és 16000 fotót rögzítettek, de a nagymacskának nyoma sem volt.
2001-től 2013-ig tartott, ujabb megfigyelés és felmérés során sem sikerült egyetlen ködfoltos párduct sem találni, melynek eredményeként ezt a fajt kihaltnak nyilvánították.

Ez az eset összehasonlítható a Tasmán tigris (thylacine), egy ausztrál erszényes újboli megjelenésével, ami sokakat meglepett, mivel 1936-ban kihaltnak nyilvánították.
 
 
Vagyis nem lehetetlen, hogy egy állat évekig rejtve marad, és utána újra felbukkan, ahogy történt ez a múlt héten, amikor egy hatalmas teknős, amelyet 1906-ban láttak utoljára, és azt hitték, hogy szintén kihalt, ismét megjelent a Fernandina szigeten - írja az ujvilágtudat


Nagy kérdés, hogy ezen kihaltnak hitt fajok néhány túlélője elégséges e ahhoz hogy fajuk túlélje azt a pusztulást amit az emberek és a környezet változása okozott élőhelyükön.      

 

 




Nyaraljon Costa del Solon!
 



Vár a Costa del Sol

 


Álmaid útján: Czibere Csilla blogja