.

Ufo-k és elrabolt emberek



 

Mindenki hallott már hihetetlen történeteket idegenek által elrabolt emberekről. Mi az alapja ezeknek szóbeszédeknek és milyen bizonyítékok vannak a történetek alátámasztására


Az emberrablásokról általában

Az emberrablások az UFO-jelenség egy külön szegmensét képezik. Nagy vonalakban valószínűleg ismert a történet lényege, ami a következő mondatban foglalható össze:

Állítólag undok  földönkívüliek ragadnak el békés polgárokat éjjel az ágyukból, hogy aztán űrhajóikon mindenféle visszataszító kísérletet hajtsanak végre rajtuk.

A téma talán legkomolyabban vehető három kutatója John E. Mack, a Harvard Egyetem pszichiáter-professzora, David M. Jacobs, a philadelphiai Temple Egyetem történész adjunktusa, valamint Budd Hopkins, festőművészből lett autodidakta UFO-kutató voltak. Sajnos hármuk közül ketten már elhaláloztak: Mack professzort 2004-ben egy ittas vezető gázolta halálra, Budd Hopkins pedig 2011-ben rákban halt meg. Hármuk szakmai életrajzának ismertetése nyilván érdekes olvasmány lenne, de hogy a poszt terjedelmi kereteit szét ne feszítsem, inkább rögtön a tárgyra térek.


trió

A kutatások lényege, hogy a három úriember egyenként is több száz elrabolt embert interjúvolt meg élményeikről (regresszív hipnózisban) az elmúlt 40 év során, és ami elgondolkodtató, hogy az alanyok döntő többsége hajszálra pontosan ugyanazokról a jelenségekről, ugyanarról a narratíváról számol be:kisszürke

- A beszámolókban lényegében teljes egység mutatkozik az emberrablók fizikai megjelenését illetően: egyöntetűen a „szürkék” néven ismert, nagy koponyájú, hatalmas, fekete szemű, szürkéssápadt bőrű, 120 centiméternél nem magasabb lényeket vádolják ezzel. A beszámolókban időnként felbukkannak még az „imádkozósáska-szerűnek” nevezett lények is, melyek magasabbak, vékonyabbak, és idegenebb külsejűek a kis szürkéknél, s látszólag a szürkék parancsnokaiként tevékenykednek;

- A legtöbb áldozat éber állapotban semmire, vagy csak kevés részletre emlékszik. A teljes esetek csak regressziós hipnózissal hívhatók felszínre. Hogy az emlékezetkiesés oka a trauma, vagy valami más, azt nem tudni, mindenesetre a beszámolókban nem hallani semmiféle olyan konkrét eljárásról, amivel a kis szürkék egy-egy emberrablás végén kitörölnék az áldozataik emlékeit;

rovarszeru

- Az áldozatok ugyanakkor a poszttraumatikus stressz klasszikus tüneteivel küzdenek;

- Az űrhajók fedélzetén végzett orvosi beavatkozások elsősorban sperma- és petesejt-szerzésre irányulnak, amit kis szürke barátaink a köztük és köztünk átmenetet képező lények, úgynevezett „hibridek” létrehozására használnak fel;

- Nem lesz valakiből csak úgy, véletlenszerűen áldozat. A beszámolókból azt hámozható ki, hogy akit a kis szürkék ilyen célokra kiválasztanak, azt csecsemőkorától kezdve egészen termékeny életkora végéig rendszeresen elrabolják (ez is mutatja a jelenség reproduktív jellegét). Ugyanakkor az is kirajzolódott, hogy minden áldozat legalább egy szülője is alanya volt a jelenségnek, ahogyan az elrablottak gyerekeivel is ez történik. Mivel ez utóbbi körülmény az érintettek számának exponenciális növekedését feltételezi (egy érintetabduction2t és egy nem-érintett személy házasságából származó összes gyerek bekerül a rendszerbe), ezért arra következtethetünk, hogy a jelenség (történelmi léptékben) nem tarthat túlságosan régóta. David Jacobs szerint valószínűleg az 1890-es években kezdődhetett, az USA egén akkoriban felbukkanó, azonosítatlan „léghajó-jelenségéhez” kapcsolódóan;

- A vizsgálatok alapján érintett emberek számát a Föld lakosságának 5-6%-ára teszik, akik földrajzilag is teljesen egyenletesen oszlanak meg a világ országait tekintve, és különböző társadalmi rétegekből kerülnek ki. Az esetek nagy száma az emlékezetkiesésnek köszönhetően maradhat rejtve.

A beszámolókból egy különösen nyugtalanító jelenségre is fény derül, mégpedig a kis szürkék tudatmanipulációs képességére. Az szinte már közhely, hogy a szürkék az emberrablások során telepatikusan kommunikálnak. Emellett azonban Hopkins, Jacobs és Mack vizsgálatai egybehangzóan arra jutottak, hogy a kis szürkék képesek telepatikus úton manipulálni az emberek elméjét. Ezzel tudják az áldozatot lebénítani, elkábítani, ebben az állapotban mozgását korlátozottan irányítani, érzelmeit manipulálni, illetve illúziókat és hallucinációkat előidézni számára. A feltételezések szerint ez az elektromágneses sugárzás valamilyen kifinomultan irányított formája lehet, ami ilyen módon hat az agysejtek működésére. (Néhányan ezért már kísérleteznek is olyan fejfedővel, ami védelmet nyújthat ellene.)

A neurológiai manipuláció egy másik, érdekes formája az angol nyelvű szakirodalom által „mind scan”-nek nevezett jelenség, amit magyarul talán „elmeszemlézésnek” nevezhetnénk. Ez az egybehangzó beszámolók százai szerint úgy

  mindscan2

fest, hogy egy kis szürke idegen mélyen az alany szemébe néz, aki ekkor furcsa dolgot érez: hirtelen azt érzékeli, hogy a gondolatait nem ő maga irányítja, hanem gyors egymásutánba különféle emlékek vizuális képeinek hosszú sora villan fel az elméjében. Mintha a szemébe néző szürke valahogy a látóidegen keresztül behatolva, különböző idegpályákon haladna végig, és szemlézné az ott tárolt emlékeket.abduction Mindenesetre ez tűnik a kis szürkék legfélelmetesebb fegyverének, hiszen ezzel érik el, hogy a náluk fizikailag mindenképp jóval erősebb áldozatok ne tudjanak ellenállni, dühöngő medveként a falhoz csapkodni őket, fegyvert fogni rájuk, kihívni a rendőrséget, riasztani a szomszédokat, stb. Könnyen lehet, hogy az elmékezetkiesés is ennek köszönhető.

Egy másik nyugtalanító részlet kis szürke barátaink állítólagos képességeit tekintve, hogy a beszámolók szerint járműveik képesek láthatatlanná válni. Néhány beszámoló ennek egészen bizarr eseteiről is beszámol: pl. átmeneti fázisban az UFO ablakai még látszanak, de a hajótest már nem. Ez elsőre hihetetlennek hangzik, de valójában már a mi technológiánk sincs messze ettől, hiszen folynak kísérletek olyan megoldásokról, hogy pl. egy katonai jármű egyik oldalán lévő kamerákat a jármű másik oldalára helyezett LCD képernyőkkel összekötve egyszerűen kivetítik oda azt a látványt, amit a járművön átnézve lehetne látni. A radarok számára láthatatlanná válni pedig már az amerikai légierő lopakodói számára is rutinfeladat.

Kézzelfogható(bb) bizonyítékok

Az emberrablásokra a puszta beszámolókon kívül konkrétabb bizonyítékok is utalnak:

- „Missing time”. Ez az angol kifejezés már terminus technicus-szá vált az ufológiában, magyarra talán „hiányzó idő”-nek lehetne fordítani. A delikvensnek kiesik egy néhány órás időtartam, amiből semmire sem emlékszik. Mondjuk egyik pillanatban éppen vajaskenyeret ken a konyhában, a következő pillanatban pedig már azt veszi észre, hogy a kertben fekszik a füvön, időközben eltelt 2-3 óra és fogalma sincs, hogy mit csinált közben.

missti

- Furcsa, látszólag megmagyarázhatatlan helyen való ébredés. Alanyunk este nyugovóra tér. Hajnalban aztán kertben ébred, a harmatos füvön dideregve, de úgy, hogy nincs nála kulcs, a ház/lakás ajtaja pedig belülről van bezárva, ráadásul mindez úgy, hogy nincs is bent senki.

- Furcsa ruhákban ébredés. Emberünk reggel arra ébred, hogy az este még rendeltetésszerűen felvett pizsamája fordítva van rajta. Súlyosabb esetben kifordítva. Még súlyosabb esetben nem is a saját pizsamáját viseli. Amennyiben az „eltérítés” nem álmában, hanem egy nappali „hiányzó idő” jelenség alatt történt, akkor ugyanez, csak nem pizsamával, hanem rendes nappali öltözékkel. Legsúlyosabb eset: miután emberünk egy ilyen incidens után valaki más ruháiban ébred, és ezt a későbbiekben hordani is kezdi, egy nap az utcán leszólítja őt egy vadidegen, hogy ez bizony az ő ruhája, és hogy emlékszik is az érintett arcára, merthogy együtt voltak egy UFO fedélzetén.

- A delikvens eltűnését a környezete is észleli. Ebben az esetben az alany a felesége társaságában keni a vajaskenyeret a konyhában. A hölgy egy pillanatra kimegy a kertbe, és mire visszaér, a társa sehol. Az asszonyka kétségbeesetten intézkedik, rokonokat, ismerősöket riaszt, esetleg a rendőrségnek is szól és keresni kezdik. Aztán néhány óra múlva egyszercsak azt látják, hogy emberünk ott fekszik a hátsó kertben, pedig nem sokkal korábban ott is keresték, és akkor még nem volt ott. Majd persze kiderül, hogy semmire sem emlékszik.

- Furcsa sebek. Este még sértetlenül fekszünk le aludni, reggel viszont furcsa sebeket fedezünk fel magunkon. Ez még különösebb, ha nem sebről, hanem összeforrott hegről van szó, aminek a kialakulásához normális körülmények között semmiképp nem lenne elég idő egyetlen éjszaka.

- Nők esetében bizarr terhességek. Az érintett hölgy terhességre utaló jeleket vesz észre magán. Fel is keresi nőgyógyászát, aki megállapítja, hogy páciense terhes. Amiben nem lenne semmi különös, ha mondjuk az érintett nem hónapokkal korábban élt volna utoljára nemi életet. Utána néhány héttel később ismét felkeresi nőgyógyászát, aki közli, hogy a magzat eltűnt, a hölgynek bizonyára spontán leirvetélése volt. Ezzel csak az a gond, hogy az érintett semmi ilyesmit nem tapasztalt.

- Implantátumok. Egyes feltételezések szerint az elrablottak testén felbukkanó különös sebek és hegek gyakran erednek abból, hogy a kis szürkék tisztázatlan funkciójú, néhány milliméteres, fémből készült implantátumokat ültetnek be áldozataikba. Ez a kérdés egy külön témát is megérne, de itt most elég annyi, hogy egy Roger Leir nevű, 2014-ben elhunyt sebész 17 állítólagos áldozat testéből távolított el műtéti úton ismeretlen eredetű, apró fémbigyókat. Ezeket a tárgyakat számos furcsaság övezte. Először is, míg a szervezet normális esetben tokkal veszi körül a belekerült hasonló idegen tárgyakat, addig ezeket idegsejtek nőtték körbe, ráadásul olyan módon, hogy idegvégződések tapadtak rájuk. Másodszor: a tárgyak anyaga is különös összetételű volt. Dr. Leir a Los Alamos-i laborba is eljuttatott ezek közül néhányat, olyan módon, hogy a tárgyak eredetét fel nem fedve kérte azok azonosítását. A vizsgálatok földönkívüli eredetet valószínűsítettek és meteoritdarabkáknak vélték ezeket. Sok esetben az anyaguk nagy részét vas és nikkel olyan arányú ötvözete alkotta, ami meteorokra jellemző, emellett az ötvözetük kis mennyiségben tartalmazott még ruténiumot, irídiumot, ozmiumot, hafniumot, ittriumot, réniumot, nióbiumot, cériumot, neodímiumot, szamáriumot, gadolíniumot, diszpróziumot, prazeodímiumot, európiumot, rubídiumot, tóriumot, és uránt (ennek a 238-as izotópját).

David M. Jacobs beszivárgás-konteója

Az elrablásokat illetően a legkoherensebb magyarázattal a már említett David M. Jacobs állt elő. Ebben a konteóban jelentős szerepet játszott, hogy az állítólagos áldozatok beszámolóiban egybehangzóan jelentős változás állt be az elmúlt 5-6 évben. Budd Hopkins véleménye gyakorlatilag egyezett Jacobséval, Jacobs nevét csupán azért helyezem előtérbe, mert, Hopkinsnak betegsége, majd 2011-es halála miatt már nem volt lehetősége érdemben véleményt nyilvánítani az utóbbi pár év állítólagos fejleményeiről. Mack professzor véleménye szintén nagyjából egyezett Jacobséval és Hopkinséval, hozzájuk képest eltérő álláspontot csak két dologban képviselt: egyrészt ő hajlott arra a

nézetre, hogy az „idegenek” nem teljes mértékben ebből a fizikai valóságból valók, másrészt pedig azt hangoztatta, hogy az összességében nem túl rokonszenves tevékenységük mögött esetleg magasabb rendű spirituális szempontok is közrejátszanak. Ugyanakkor 2004-es halála őt is megakadályozta abban, hogy az utóbbi évek állítólagos változásaira érdemben reagálhasson. Dr. Jacobs az eltérítésekkel kapcsolatban rámutatott egy sor olyan körülményre, amelyek szerinte nem kevesebbre utalnak, mint hogy egy, a bolygónk meghódítását célzó beszivárgási program zajlik a szemünk előtt, pontosabban a hátunk mögött. Az erre utaló körülmények egy sajátos kronológiai ívet írnak le, a ’70-as évektől napjainkig terjedően:

- Kezdetben az elrablottak pusztán sperma- és petesejt-vételezésről, valamint a már ismertetett, rendellenes terhességekről számoltak be.

- Ahogy teltek-múltak az évek, egy idő után arról is kezdtek beszámolni, hogy a kis szürkék furcsa, ember/szürke hibridnek látszó csecsemőket is mutattak nekik, és arra kérték őket, hogy egy kicsit dajkálják ezeket, mintha az emberi szeretet megnyilvánulása valami olyasmit tudna nyújtani a hibrid csecsemőknek, amit a szürkék nem tudnak.

- Később már nem csak csecsemőkorú, hanem gyermekkorú hibridekkel is találkoztak, akikkel játszaniuk kellett egy kicsit. A hibridek külsejét illetően haranggörbe-szerűhibridlany megoszlásról számoltak be, amelynek az egyik szélét néhány, a szürkékhez nagyon hasonló hibrid képezte, a másik szélét pedig olyanok, akik a megtévesztésig hasonlítottak az emberekre, a két véglet közt az átmenet összes variációja előfordult. Az évek során aztán egyre gyakoribbakká váltak az emberi külsejű hibridek. Ugyanakkor ki kell emelni, hogy a beszámolók szerint a hibridek tudatilag sajnos teljes mértékben a kis szürkékkel azonosulnak, és rendelkeznek azok tudatbefolyásoló képességével is. Így tehát „biztonságpolitikai” szempontból sokkal inkább tekinthetjük őket emberi külsőt felvett idegeneknek, mint szürke-ember hibrideknek.

- Az évek során az elrablottak a fentiek mellett immár serdülőkorú és fiatal felnőttkorú hibridekről is beszámoltak, akik a kis szürkék segédeiként egyre gyakrabban maguk is részt vettek az emberrablásokban. Aztán az elmúlt 5-6 évben már olyan emberrablásokról is felbukkantak történetek, ahol már az egész akciót kizárólag hibridek bonyolították le.

- Közben, ugyancsak az elmúlt 5-6 évben az emberrablások során is újabb elemek jelentek meg. Az elrablottaknak immár fejtágító kiselőadásokat is kellett tartaniuk hibridek számára az emberi társadalomban való életről, viselkedésről. Körbe kellett őket vezetni a lakásukban és elmagyarázni nekik, hogy az egyes bútorok, használati tárgyak mire valók. Ugyanakkor az elrablottaknak elkezdtek arról beszélni, hogy hamarosan egy közelebbről meg nem határozott „változás” fog bekövetkezni a Földön, onnantól kezdve együtt fognak élni az emberek és az emberektől megkülönböztethetetlen külsejű hibridek. (És ez majd milyen jó lesz mindkettőnknek, ugye? – teszik hozzá mindig a kis szürkék.) Néhány elrablottat arról is tájékoztattak, hogy a Változáskor nekik is jut majd szerep, amikre elkezdték őket felkészíteni. Nem kell túl jelentős dolgokra gondolni, ezek többnyire csak statiszta-szerepek, többek között pánikba esett tömeg lenyugtatása és hasonlók. Dr. Jacobs itt arra a nyugtalanító körülményre hívja fel a figyelmet, hogy ha mondjuk 40 éves elrablottakat ilyen feladatokra képeznek ki 2010 körül, akkor a Változásnak legkésőbb 2040-ig be kell következnie, különben kiöregszik az állomány, s ha addig nem lépnek, bizony kárbavész a kiképzés.

- Az elmúlt néhány évben (úgy 2010 óta) aztán durvább fordulatszámra kapcsoltak az események. A hibridek immár elkezdtek beszivárogni a társadalomba, amihez továbbra is igénybe veszik az elrablottak segítségét. Az elrablottak ezeknek az eseményeknek a nagy részére sem emlékeznek, csak az elrablásokhoz hasonlóan hipnózissal jönnek fel emlékeik arról, hogy egy-egy „hiányzó idő” esemény alatt az emberekhez megtévesztésig hasonló külsejű hibrideket kísérgettek ide-oda a városban és segítettek nekik a beilleszkedéshez szükséges ügyeik intézésében. Ezzel párhuzamosan az idegenek viselkedése is hirtelen agresszív fordulatot vett. Míg korábban a kis szürkék csak enyhe nemtetszésüket fejezték ki egy-egy elrablottnak azért, mert az Hopkinshoz, Jacobshoz és Mackhez hasonló szakembereket vagy kívülállókat avatott be az eseményekbe, addig ma a beszivárgásban részt vevő, emberi külsejű hibridek már kerek perec megtiltják ezt a nekik kényszerűen segédkező áldozataiknak. Ha pedig azok ellenszegülnek, akkor testi fenyítést sem átallanak alkalmazni velük szemben, hogy diszkrécióra kényszerítsék őket. Akár meg is verik őket büntetésül, és telefonos fenyegetéseket is alkalmaznak, újabban már magával Jacobsszal szemben is.

- Hogy mindezt észrevétlenül tehetik, abban a tudatbefolyásoló képességük a legfontosabb eszközük, hiszen az áldozatok lebénításával, emlékezetkiesések előidézésével, stb. lehetetlenné teszik, hogy azok ellenállni vagy szerveződni legyenek képesek.

Amellett tehát, hogy a többszáz érintett alapvetően mind ugyanazt mondja, az is figyelemreméltó, hogy az egymástól független beszámolókban az évtizedek során megjelenő változások összességében egy logikus, racionális forgatókönyvet rajzolnak ki. Az elmélet tehát arról szól, hogy a gonosz kis szürkék bolygónk meghódítására törnek, és a titkosszolgálati eszközökkel végrehajtott művelet az utóbbi 5-6 évben lépett a hibridek beszivárogtatásának stádiumába.

Megállapíthatjuk, hogy a hollywoodi filmekben bizony nem így néz ki egy UFO-invázió, csakhogy az elméletben éppen az az ijesztő, hogy egy olyan földönkívüli stratégia körvonalait vázolja fel, amely egyfelől teljesen ellentétes az emberi viselkedéssel és ösztönökkel, ugyanakkor viszont (objektíven szemlélve a folyamatot) ezzel együtt ésszerűbb már nem is lehetne.

ufoinvazio

Hogyan gondolkozunk mi, emberek? Ha meghódítanánk egy idegen bolygót, azt magától értetődően terraformálnánk, azaz saját ökoszisztémánkkal, földi légkörrel, növény- és állatvilággal telepítenénk be. Ha pedig bármilyen okból is háborút kéne lefolytatnunk egy idegen civilizációval, ösztöneink a konfliktus lebonyolításának módjául azt diktálnák, hogy álljunk ki szemtől szembe, majd kölcsönösen kilőnénk egymásra mindent, ami robban. De ha jobban belegondolunk, valójában mindkét megközelítés irracionális.

Nézzük előbb egy idegenterra bolygó gyarmatosítását: amikor a terraformálást látjuk a dolog legkézenfekvőbb módjának, akkor abból indulunk ki, hogy szervezetünknek szüksége van a földi ökoszisztémára. Ha viszont feltesszük a kérdést, hogy mi is tesz minket emberré, akkor a „szív és lélek” sokkal racionálisabb válasznak tűnik, mint egy szabványos emberi test. Ha viszont így nézzük a dolgot, akkor megtehetjük azt is, hogy a testünket alakítjuk át úgy, hogy meg tudjon élni a bolygó eredeti ökoszisztémájában – hiszen ha az elménk emberi marad, akkor emberek maradunk, akár megváltozott testtel is. Így viszont könnyű belátni, hogy erkölcsösebb a bolygó eredeti ökoszisztémáját meghagyni, mint kiirtani, ugyanakkor egyszerűbb is, gyorsabb is az odaköltöző telepesek második generációjának génjeit módosítani, mint egy komplett földi ökoszisztémát odatelepíteni.

wow

No és mi a helyzet a „világok harcát” illetően? Racionálisan végiggondolva  rájöhetünk, hogy nincs nagyobb győzelem annál, mint ha egy titkosszolgálati művelettel, egyetlen puskalövés nélkül vesszük be az ellenség erődjét. Olcsóbb, nem kell annyi fegyvert bevetni, kisebbek a saját veszteségek, és nem utolsósorban az értékes, meghódítandó bolygóban sem tesznek kárt a harcok.  Ez a forgatókönyv ugyanakkor arra is magyarázatot adna, hogy a kis szürkék miért nem próbálkoztak nyílt kapcsolatfelvétellel: amennyiben a jelenség valójában egy fedett eszközökkel végrehajtott beszivárgási operáció, akkor ez magától seanértetődő.

Ebben az elméletben különösen az idegenek feltételezett tudatbefolyásoló képessége az ijesztő. Elég gyatra hatásfokon harcolhatunk egy olyan kémhálózat ellen, melynek tagjai képesek a puszta tekintetükkel lebénítani a mi James Bondjainkat, néhány percen át mélyen a szemükbe nézve minden információt ki tudnak szedni belőlük, vagy éppen emlékezetkiesést idézhetnek elő náluk. Éppen ezért (dr. Jacobs emélete szerint) a földi kormányok és a kis szürkék közt nincs is semmiféle alku, a kormányok részéről tapasztalható titkolózás és mellébeszélés csupán a tehetetlenséget és tanácstalanságot hivatott leplezni. Valójában egy ilyen formában végrehajtott UFO-invázió sokkal ijesztőbb és nyomasztóbb volna annál, mintha egyszerűen repülő csészealjak kezdenének tűzharcokat vívni a vadászgépeinkkel.

Alternatív magyarázatok

Miután dr. Jacobs hátborzongató elméletét végigolvasva kellően megborzongtunk, érdemes egy rövid kitérőt tennünk azt illetően is, hogy mi állhat az emberrablás-élmények hátterében a földönkívüli lényeken kívül.

Pszichológiai jelenség

Pszichológusok rámutattak, hogy az élmények ismert pszichológiai jelenségek összegződéséből is eredhetnek. Ezek legfontosabbika az pszichologiaijelensegálomparalízis, ami abból áll, hogy amíg álmodunk, életbe lép egy mechanizmus, ami lehetetlenné teszi a végtagjaink mozgatását. Ez egy nagyon is fontos és hasznos agyfunkció, melynek feladata az, hogy a valóságban a testünk ne tegye meg az álmunkban átélt mozdulatokat, mert még összetörnénk magunkat. Előfordul azonban, hogy ébredéskor nem kapcsol ki elég hamar ez az üzemmód. Ilyenkor arra eszmélünk, hogy néhány másodpercig nem tudunk mozdulni, ami roppant nyomasztó és félelmetes tud lenni, ha épp egy kellemetlen álomból ébredtünk fel. A dolgot még hátborzongatóbbá teheti, ha a tudatunkban még keveredik az álom és a valóság, s ilyenkor idegen jelenlétet érezhetünk a szobában.

Pszichológusok arra is felhívták a figyelmet, hogy a regresszív hipnózis, amit Hopkins, Jacobs és Mack alkalmaztak, a hipnotizált személy előzetes várakozásaiból fiktív emlékeket hozhat létre. Vagyis ha emberünk a fejében azzal a gondolattal veti magát alá a hipnózisnak, hogy őt valószínűleg földönkívüliek rabolták el, akkor előfordulhat, hogy az agya egy ilyen történettel egészíti ki egy kellemetlen álomparalízises eset emlékét. A dr. Leir által eltávolított állítólagos implantátumokat pedig egyszerűen a delikvensek talpában évekkel korábban beletört, majd betokozódott tüskék hegyének és hasonló tárgyaknak tartják, Leir dokit demonokpedig az eredmények manipulálásával vádolják. Az emberrablás-hívők viszont azt hozzák fel ezzel az elmélettel szemben, hogy ez nem magyarázza a minden apró részletre kiterjedő egyezéseket, illetve a nappal, ébren megtörtént „hiányzó idő” élményekhez kapcsolódó eseteket.

Démoni megszállottság

Eszerint az elmélet szerint a kis szürkék léteznek, de nem a fizikai valóságban. Valójában démonokról beszélünk, akik csak azért jelennek meg földönkívüliek alakjában, mert korunk emberében ezzel nagyobb sikerrel tudnak félelmet kelteni, mintha mondjuk lepedőben, láncokat csörgetve, vagy éppen patásördög-alakban lépnének fel.

Az amerikai kormány

Az egyik legérdekesebb alternatív elmélet egy középutas magyarázatot fogalmaz meg a földönkívüli emberrablás-élményekkel kapcsolatban. Egyfelől elutasítja, hogy idegen lények repkednének csészealjakon a fejünk felett és rabolnának el embereket ismeretlen célokból. Másfelől úgy véli, hogy az usaelrablottak tömegeinek koherens beszámolói, továbbá a fentebb ismertetett közvetett bizonyítékok, az emlékezetkiesés után megmagyarázhatatlan helyeken, megmagyarázhatatlan sérülésekkel magukhoz térő emberek eseteinek tömege azt mutatja, hogy itt bizony mégiscsak egy valós, nagyon is létező és nagyon is fizikai, kézzelfogható jelenségről van szó. Csakhogy mindezt nem földönkívüliek, hanem az amerikai kormány, a hadsereg és a titkosszolgálatok teszik. Az elmélet szerint a jelenség nem más, mint a CIA elmekontroll programjának, az MK Ultrának a felturbózott folytatása.
 

Az MK Ultra egyébként is a konteóhívők egyik kedvence, ugyebár ez az a program, melynek keretein belül a CIA az emberek elméjének programozásával kapcsolatos kísérleteket folytatott.  A hivatalos verzió szerint 1953-1973 közt működött, vagyis már negyven éve nem létezik.

Azok szerint viszont, akik az UFO-emberrablások mögött az amerikai titkosszolgálati apparátust sejtik, a gumitalpúak tudatmanipulációs emberkísérletei nem szűntek meg teljesen, csak éppen titkosítva folytatódnak, méghozzá nagyon is felturbózott formában, s ennek önkényesen kiválasztott szenvedő alanyai az emberrablások áldozatai. Az elmélet szerint a dolog úgy néz ki, hogy az elrablásokat nem repülő csészealjak és kis szürkék, hanem fekete helikopterek és kommandósok hajtják végre. Belépőként egy kis tudatmódosító gázzal kábítják el a szerencsétlen áldozatot, aki már ettől földönkívülieknek nézheti őket. Az emberrablás során a titkos katonai objektumok egyikébe viszik az alanyokat, ahol hipnózissal és drogokkal hajtanak végre különféle pszichológiai kísérleteket rajtuk. Ezekkel az eszközökkel egyszersmind azt is elintézik, katonakhogy emberünk tudatosan ne nagyon emlékezzen semmire. Ha pedig pszichológusa hipnózissal próbálna meg utánajárni a dolognak, akkor a valós emlékek helyett a titkosszolgálati szakemberek által drogok és hipnózis segítségével elültetett, földönkívüliekről szóló hamis emlékek jöjjenek elő.

Erről a teóriáról Helmut Lammer és Marion Lammer adtak ki 1999-ben egy könyvet „Milabs: Military Mind Control & Alien Abduction”-címmel. Ha ez a verzió bizonyulna igaznak, az meglehetősen ellentmondásos következtetések levonására ösztönözhetne bennünket: egyfelől megkönnyebbülten sóhajthatnánk, hogy nem földönkívüliek szórakoznak velünk, másfelől viszont a dolog azt is jelentené, hogy az amerikai kormány (és talán más kormányok is) olyan tömeges léptékben, olyan gátlástalan brutalitással és a legalapvetőbb emberi jogok olyan gátlástalan semmibevételével kísérleteznek saját polgáraikon, ami a legvadabb aggodalmainkat is felülmúlja.

Forrás: Konteo blogrepblik

Címkék: 

 

 




Nyaraljon Costa del Solon!
 



Vár a Costa del Sol

 


Álmaid útján: Czibere Csilla blogja