.

Ubud





Szerző:
Gesler György

 

  Ubud

  egy csodálatos kisváros, mely a maga hetvenötezer lakójával évi három és félmillió turistának igyekszik a legjobb tudása szerint megfelelni.
 

 
    Nem csoda, hogy kis túlzással több a szálloda, a hostel, az étterem, a kávézó, mint a lakóház.Viszont az infrastruktúra infernális, ha meggondolom , hogy milyen keservesen tudtunk bejutni a városba, hogy aztán rögtön ugyanolyan keservesen kijussunk egy távoli parkolóba, ahonnan megint taxival vissza a városba. Arról az esti szenvedéses botladozásunkról az úttalan sötét úton a szállodánkhoz, már nem is beszélve. De a szállodához érve hihetetlen és érthetetlen volt az a hatalmas ellentét, ami odakint volt és ami idebent fogadott. Nevetséges összegért, mondhatom, hogy luxusmódon laktunk egy dzsungelszerű  gazdag növényzettel körbenőtt hatalmas komplexumban.


 
   A városon tökéletesen nyomon követhető Hemingway híres teóriája, miszerint a művészek felfedeznek, a hírességek népszerűsítenek, a sznobok megszállnak, a turistatömegek megostromolnak egy-egy érdekes, addig viszonylag ismeretlen tájat, várost, területet. Az első művész Walter Spies volt, aki 1923-ban költözött Balira, festett, írt, zenélt, táncolt egyszóval valóságos polihisztor volt és nemcsak szerelmese, de később a legnagyobb és legfontosabb propagálója lett az országnak. A teljesség igénye nélkül ide csábította és megfordult itt Chaplin, H.G. Wells, Noel Coward, Vicki Baum és még számos a harmincas évek jelentős személyisége. A háború meg a japán megszállás, Spies is japán fogságban vesztette életét, kissé megszakította a további fejlődési folyamatot, de egy holland festő Arie Smit 1960-ban újra hatalmas lendületet adott a város máig tartó töretlen fejlődésének. Természetesen ma már a percenként le és felszálló gépeknek köszönhetően az utolsó periódusánál, a turistainvázió ostrománál tart a város.
 

 
   Az csak a sors és a természetes folyamat fintora, hogy a legnépszerűbb, leglátogatottabb Ubudban a Monkey Forest, a Majom Erdő. Bár a nagy parkírozó, ahol hagytuk a kocsinkat, ott volt mellette, mellette így aztán mi is elmentünk, de sajnos erről  nem sokat tudok mondani, kivéve, hogy sok az "aranyos" majom, ugyanis egyrészt nekünk nem annyira aranyosak, másrészt a két napra tervezett turistáskodásunk Ubudban, fontosabb és érdekesebb látnivalókat kínált.
 
 
    Ahogy a taxival felértünk a városközpontba, mindjárt az első nagyon szép és érdekes történelmi emlékhely a több épületből álló Királyi Palota volt. Különböző méretű pavilonok, templomok hasonlóan, a buddhizmus stílusának megfelelő módon megépítve, egységes, ünnepélyes hangulatot teremtettek. Arról , hogy milyen korúak, fogalmam sem lehetett,  mivel az első uralkodó kb a mi Istvánunkkal egy időben kezdte "áldásos" tevékenységét, de nem hiszem, hogy állta volna bármelyik épület is a történelmi idők viharát és át meg újjá alakították az éppen megfelelő pénz és ízlés szerint. Az utolsó király halála után a parkot és az egész komplexumot védetté és látogathatóvá nyilvánították.

    Ugyan a majmok ugrottak, de két művészeti múzeumba szerencsésen sikerült eljutnunk. A Lukisan Muzeum Spies és maga a Király hathatós támogatásával a balinéz művészek és a balinéz kultúra megőrzését és legjobb bemutatását tűzte ki 1936-os megalapításakor.

A Múzeumot, a város főutcájában egy festői domboldalon helyezték el néhány kisebb tó és szobrokkal díszített parkban. Négy épületből áll, melyeket az évek folyamán folyamatosan bővítettek és egyre gazdagították a gyűjteményeket.
  
    A másik Művészeti Múzeum érdekes módon hasonló szándékkal és koncepcióval valósult meg. Suteja Neka egy balinéz fafaragó, később sokoldalú képzőművész a hatvanas években, az újra fellendülő turistaforgalom eredménye képen. műveit a nagy érdeklődésre való tekintettel jól el tudta adni.
 
 
 

   Egy európai utazása során pedig meglepve látta , hogy komoly igény van erre az egzotikus művészetre, egyúttal megismerte a jelentős nagy hírű múzeumokat és hazatérve barátjával és társával Rudolf Bonettel 1982-ben megalapították a város távolabbi részén egy csodálatos hatalmas parkban a  Neka Művészeti Múzeumot. 
 
 

 
    A rendkívül gondosan kialakított és rendszerezett gyűjtemény különböző épületben van elhelyezve, ami ezáltal sokkal jobban áttekinthető és élvezhető. A száz éves korában meghalt holland Arie Smit szín és forma gazdag, a Nők a festészetben, a Fiatal Művészek Stílusa csoport, a régi balinéz vallási, a Legújabb nemzedék művei mind igazi képzőművészeti élményt jelentett.
 
 
Kicsiny szomorúsággal állapítottam meg itt is a teljes! érdektelenséget, rajtunk kívül csak egyetlen! kíváncsi látogató  volt. Kérdésemre az egyik teremőr hasonló rosszkedvvel, tíz évre visszamenőre tette a turistainvázió hanyatlásának a kezdetét, ami szerintem csak az igazán értékesebb és igényesebb látogatókra vonatkoztatható. 


 
   Este majdnem megnéztünk egy Bali Show-t egy nagyon hívogatóan kivilágított Pavilonban, de szerencsére meggondoltuk magunkat, pedig még nem is sejthettük, milyen váratlan, kellemetlen kalandunk lesz az amúgy csodálatos Kintamani kirándulásunk alatt.
   Folyt. köv.       

 

 




Nyaraljon Costa del Solon!
 



Vár a Costa del Sol

 


Álmaid útján: Czibere Csilla blogja