Ubud





Szerző:
Gesler György

 

  Ubud

  egy csodálatos kisváros, mely a maga hetvenötezer lakójával évi három és félmillió turistának igyekszik a legjobb tudása szerint megfelelni.
 

 
    Nem csoda, hogy kis túlzással több a szálloda, a hostel, az étterem, a kávézó, mint a lakóház.Viszont az infrastruktúra infernális, ha meggondolom , hogy milyen keservesen tudtunk bejutni a városba, hogy aztán rögtön ugyanolyan keservesen kijussunk egy távoli parkolóba, ahonnan megint taxival vissza a városba. Arról az esti szenvedéses botladozásunkról az úttalan sötét úton a szállodánkhoz, már nem is beszélve. De a szállodához érve hihetetlen és érthetetlen volt az a hatalmas ellentét, ami odakint volt és ami idebent fogadott. Nevetséges összegért, mondhatom, hogy luxusmódon laktunk egy dzsungelszerű  gazdag növényzettel körbenőtt hatalmas komplexumban.


 
   A városon tökéletesen nyomon követhető Hemingway híres teóriája, miszerint a művészek felfedeznek, a hírességek népszerűsítenek, a sznobok megszállnak, a turistatömegek megostromolnak egy-egy érdekes, addig viszonylag ismeretlen tájat, várost, területet. Az első művész Walter Spies volt, aki 1923-ban költözött Balira, festett, írt, zenélt, táncolt egyszóval valóságos polihisztor volt és nemcsak szerelmese, de később a legnagyobb és legfontosabb propagálója lett az országnak. A teljesség igénye nélkül ide csábította és megfordult itt Chaplin, H.G. Wells, Noel Coward, Vicki Baum és még számos a harmincas évek jelentős személyisége. A háború meg a japán megszállás, Spies is japán fogságban vesztette életét, kissé megszakította a további fejlődési folyamatot, de egy holland festő Arie Smit 1960-ban újra hatalmas lendületet adott a város máig tartó töretlen fejlődésének. Természetesen ma már a percenként le és felszálló gépeknek köszönhetően az utolsó periódusánál, a turistainvázió ostrománál tart a város.
 

 
   Az csak a sors és a természetes folyamat fintora, hogy a legnépszerűbb, leglátogatottabb Ubudban a Monkey Forest, a Majom Erdő. Bár a nagy parkírozó, ahol hagytuk a kocsinkat, ott volt mellette, mellette így aztán mi is elmentünk, de sajnos erről  nem sokat tudok mondani, kivéve, hogy sok az "aranyos" majom, ugyanis egyrészt nekünk nem annyira aranyosak, másrészt a két napra tervezett turistáskodásunk Ubudban, fontosabb és érdekesebb látnivalókat kínált.
 
 
    Ahogy a taxival felértünk a városközpontba, mindjárt az első nagyon szép és érdekes történelmi emlékhely a több épületből álló Királyi Palota volt. Különböző méretű pavilonok, templomok hasonlóan, a buddhizmus stílusának megfelelő módon megépítve, egységes, ünnepélyes hangulatot teremtettek. Arról , hogy milyen korúak, fogalmam sem lehetett,  mivel az első uralkodó kb a mi Istvánunkkal egy időben kezdte "áldásos" tevékenységét, de nem hiszem, hogy állta volna bármelyik épület is a történelmi idők viharát és át meg újjá alakították az éppen megfelelő pénz és ízlés szerint. Az utolsó király halála után a parkot és az egész komplexumot védetté és látogathatóvá nyilvánították.

    Ugyan a majmok ugrottak, de két művészeti múzeumba szerencsésen sikerült eljutnunk. A Lukisan Muzeum Spies és maga a Király hathatós támogatásával a balinéz művészek és a balinéz kultúra megőrzését és legjobb bemutatását tűzte ki 1936-os megalapításakor.

A Múzeumot, a város főutcájában egy festői domboldalon helyezték el néhány kisebb tó és szobrokkal díszített parkban. Négy épületből áll, melyeket az évek folyamán folyamatosan bővítettek és egyre gazdagították a gyűjteményeket.
  
    A másik Művészeti Múzeum érdekes módon hasonló szándékkal és koncepcióval valósult meg. Suteja Neka egy balinéz fafaragó, később sokoldalú képzőművész a hatvanas években, az újra fellendülő turistaforgalom eredménye képen. műveit a nagy érdeklődésre való tekintettel jól el tudta adni.
 
 
 

   Egy európai utazása során pedig meglepve látta , hogy komoly igény van erre az egzotikus művészetre, egyúttal megismerte a jelentős nagy hírű múzeumokat és hazatérve barátjával és társával Rudolf Bonettel 1982-ben megalapították a város távolabbi részén egy csodálatos hatalmas parkban a  Neka Művészeti Múzeumot. 
 
 

 
    A rendkívül gondosan kialakított és rendszerezett gyűjtemény különböző épületben van elhelyezve, ami ezáltal sokkal jobban áttekinthető és élvezhető. A száz éves korában meghalt holland Arie Smit szín és forma gazdag, a Nők a festészetben, a Fiatal Művészek Stílusa csoport, a régi balinéz vallási, a Legújabb nemzedék művei mind igazi képzőművészeti élményt jelentett.
 
 
Kicsiny szomorúsággal állapítottam meg itt is a teljes! érdektelenséget, rajtunk kívül csak egyetlen! kíváncsi látogató  volt. Kérdésemre az egyik teremőr hasonló rosszkedvvel, tíz évre visszamenőre tette a turistainvázió hanyatlásának a kezdetét, ami szerintem csak az igazán értékesebb és igényesebb látogatókra vonatkoztatható. 


 
   Este majdnem megnéztünk egy Bali Show-t egy nagyon hívogatóan kivilágított Pavilonban, de szerencsére meggondoltuk magunkat, pedig még nem is sejthettük, milyen váratlan, kellemetlen kalandunk lesz az amúgy csodálatos Kintamani kirándulásunk alatt.
   Folyt. köv.       

donáció



Vár a Costa del Sol