Titokzatos eltűnések



Minden civilizált országban évente több száz embernek vész nyoma. (Magyarországon hivatalosan évi ötszáz körüli azoknak a száma, akik nyomtalanul tűnnek el, és soha nem is kerülnek elő.)



Többségük, persze, nem titokzatos fizikai jelenség következtében válik kámforrá, hanem nagyon is könnyen magyarázható ok miatt: új életet akar kezdeni, új környezetben, új adatokkal, új fizimiskával, mert mondjuk a bűnüldöző szervek elől kénytelen menekülni. (Amióta megnyiltak a határok, az efféle világgá futás viszonylag könnyen megoldható.) Mások bűncselekmény áldozatává lesznek, és csak később, vagy éppenséggel soha nem kerül elő a holttestük. Egy-két esetben olyan balesetre is lehet gondolni, amikor az illető szakadékba, folyóba, barlangba zuhan, és teste anélkül porlad el, hogy valaki rálelne.  Ezúttal azonban nem az ilyen kézenfekvő eseteket vesszük számba, hanem azt a néhány titokzatos, megmagyarázhatatlan tényt, amelyről csak elvétve hallani, ám ha megszorozzuk a világon évről évre nyomtalanul eltűnők számával, mégiscsak tekintélyes tömegről lehet szó. 

Titokzatos eltűnésekről már az ókortól vannak feljegyzések. Tudományosan azonban senki nem foglalkozott ezekkel, mivel az adott kor kulturális-tudományos felkészültsége ezt nem is igen tette volna lehetővé. Inkább tartották isteni beavatkozásnak, "ördög művének", földöntúli erők hatásának, mint egyszerű fizikai jelenségnek.  Századunkban azonban már mind több tudós kezdett foglalkozni a megmagyarázhatatlan eltűnésekkel. Rodney Davies amerikai fizikus számtalan ilyen esetet gyűjtött csokorba, és egyik könyvében közre is adta, ugyanis - a szakmájából adódóan - fizikai magyarázatot akart adni az egyébként megmagyarázhatatlannak tűnő eltűnésre.
Mint kutatásából kiderült, az évezredek során eltűntek között volt király, katona, tudós, nő és gyerek, rab és diplomata, szent és mágus - ami arra enged következtetni, hogy a jelenség igencsak "demokratikus", nem válogat.  Gyűjtőmunkája során Davies arra is felfigyelt, hogy nem csupán élők tűntek el, hanem olykor holtak is, bár ez utóbbiak lényegesen ritkábban.  Már az ókori Rómát megalapító ikrek egyike, Romulus is eltűnt. Minden akkori forrás, legenda és krónika ezt úgy állítja be, mintha az istenek ragadták volna magukhoz, valójában azonban éppen olyan eltűnés volt ez is, mint sok ezer másik előtte és utána. Kleomédész görög olimpiai bajnoknak élete késői szakaszában összeütközése volt a korabeli hatósággal. A szokásjogot kihasználva Athéné templomába menekült. Aki oda bejutott, azt a törvény emberei nem bánthatták. A templomon belül pedig Kleomédésznek olyan jól sikerült "elrejtőznie", hogy soha többé nem találták meg. Akik látták, azt állítják: szétfoszlott a levegőben! (Egyébként a későbbiekben is sok esetben ilyesmiről beszélnek a szemtanúk!)  A középkorban, egészen pontosan 1579 tavaszán a franciaországi Arles városában éppen vallási ünnep volt, amikor a körmenetben Pierrette Darmelle, az egyik helyi polgárlány vitte Szent Klára kis szobrát. Egyszer csak sikoltozás, rémült kiáltozás támadt, s a tömeg - köztük több pap és a püspök - szeme láttára Pierrette, a kis szoborral együtt, néhány másodperc alatt szétfoszlott és eltűnt. Csak a hajában viselt könnyű kendő maradt a helyszínen. Az eset óriási megdöbbenést keltett, és a kor szellemének megfelelően, a Sátán mesterkedésének tudták be. A lány többé nem került elő. 

A XIX. század leghíresebb eltűnése az 1800-as évek elején esett meg. Benjamin Bathurst angol diplomata 1809. november 29.-én Németország  egyik vendégfogadójában kiment az udvarra, hogy indulás előtt megnézze a lovakat.Tobbet senki sem látta. Több diplomáciai jegyzéket váltottak, expedíciót küldtek Bathurst felkutatására, a keresését még huszonöt évvel később sem adták fel! Annál is inkább, mert fontos diplomáciai iratok is voltak nála. Érdekességként jegyezzük meg: a diplomata eltűnéséből rengeteg történet született. Köztük a "Napoleon elrablása" című regény, amely nem kevesebbet állít, mint hogy Bathurst részt vett a Bonaparte Napoleon elrablására irányuló akcióban!

A másik híres eltűnés 1811-ben történt, amikor a danzigi vár magas fallal határolt börtönudvarán a sétáló rabok közül a foglyok és az őrök szeme láttára tűnt el Didrici, a híres francia kalandor. Eltűnése lassú volt, előbb a lábának veszett nyoma. Kísérteties látványt nyújtott a még látható felsőteste és a feje, majd fokozatosan az is mintegy "átfolyt" valahová. Egy másik világba? A legenda szerint csak Diderici bilincsei, láncai estek vissza, nagy csörgéssel.

A XIX. században Amerikában is feljegyeztek több hasonló esetet. Közös jellemzőjük, hogy mindig véletlenszerűen "választódott ki" az áldozat, már persze, ha egyáltalán szó lehet valamilyen szándékosságról, és nem a vak véletlenen múlik az egész. Tény viszont, hogy bizonyos Williamson, amerikai lótenyésztő egy napfényes reggelen a saját háza udvarán - felesége és cselédei szeme láttára - dematerilizálódott, vagyis vált semmivé. Évtizedekkel később egy másik farmon pedig a tulajdonos tizenhat éves fia tűnt el: vízért ment a közeli forráshoz, és többé nem látták. Mindez télen történt, és a gyerek keresésére induló felnőttek a nyomokat követve szörnyű dolgot tapasztaltak, a hóban tisztán látszottak a léptei, ám félúton a forrás felé egyszer csak minden nyom megszakadt, és sehol sem folytatódott! A gyerek nyilván ott "oszlott köddé".

Végül egy közelmúltban történt eltűnés: 1969. január 4.-én zajlott le a brazíliai Sao José de Rio Preto városában. Paulo Faria da Costa aki akkor harminchetedik évében volt, kis családi összejövetelre volt hivatalos. Már összegyűlt a rokonság, amikor - mint azt később hivatalosan is megállapították, pontosan délután 16 óra 25 perckor - Paulo kiment a ház teraszára. A széles, sarkig tárt ajtón keresztül a bent maradók közül többen is jól látták a kissé testes, barna bőrű, mindig jókedvű férfit, amint a terasz korlátjánál állva a várost szemlélte. Nem múlt el több egy percnél, amikor egyik húga bent a szobában csodálkozva felkiáltott: Paulo eltűnt!
De a húg tulajdonképpen tévedett. Paulo akkor még nem tűnt el egészen. Az eltűnés ugyanis nem egyetlen pillanat alatt következett be. A későbbi tanúvallomások szerint a döbbenetes jelenség úgy 8-10 másodpercig tarthatott. Hogy pontosan mennyi ideig, azt igen nehéz volt pontosítani, mert mindenki másképpen érzékelte az idő múlását, különösen, hogy ilyen tragikus esemény történt. A jelenlévők tehát látták Paulo eltűnését, mégsem siettek a segítségére. Egyrészt azért, mert nem mindenki nézett éppen oda, így nem is vették még észre, mi történik. Másrészt, akik látták, azokat annyira megdöbbentette a dolog, hogy mozdulni sem tudtak. A rokonok annyit láttak, hogy Paulónak először a két lába tűnt el. Rémisztő látványt nyújtott a levegőben lebegő, csonkának tetsző test! Két szemtanú szerint testének szélei "vibrálni" kezdtek. A vibrálást úgy írták le, ahogyan mondjuk a forró nyári napon a mező fölött homályosan izeg-mozog, reszket a levegőréteg. Paulo testének szélei ily módon váltak elmosódottá, majd foszlottak el a semmiben! Utoljára még a szemét látták, azt a kétségbeesett, segítségért könyörgő néma szempárt.

Ennyi volt. Paulo Farian da Costa eltűnt ebből a világból. Senki sem értette, mi történt valójában. Hová lett? Előkerül-e valaha? Mert az csak nagyon ritkán fordult elő, hogy a rejtélyesen eltűnő személy hazatért!


Nemere István
Címkék: 

 

Webcam Fuengirola

csak egy kattintás és élőben nézhető a fuengirolai tengerpart

 
 

1915-ben közel háromszáz katona tűnt el percek alatt egy csata kellős közepén úgy, hogy semmi nyomuk nem maradt.
 
.



Vár a Costa del Sol