.

TATYÓ 5.



Tatyó kirándul

 

A téli szünet utáni iskolakezdés óta már sok idõ eltelt. Kirügyeztek a fák, zöldbe borult a természet. Katinka is egyre jobban vágyott egy üdítõ sétára a megújuló erõben.
-    Apa!...Anya! ... menjünk kirándulni. Keressünk egy tisztást, ahol tudok játszani a labdámmal! – kérlelte szüleit
A szülõk gondolkodóba estek, összenéztek, és ebbõl a huncut összenézésbõl Katinka már tudta, a hét végén kirándulni fognak.

Így is lett. Már pénteken elkezdték tervezgetni, hova menjenek vasárnap.
-    Menjünk a Nagy Kerek Erdõbe!!! – kérlelte Katinka
-    Nagy Kerek Erdõ? olyan csak a mesében létezik! – jegyezte meg apa
Katinka elgondolkozott. Valamit nem értett. Az iskolában Eszter néni azt mondta nekik, hogy a vadaspark mellett van a kerek erdõ.
-    Apa! De van kerek erdõ! Eszter néni azt mondta, aki nem tudja hova menjen a hét végén az nézze meg a kerek erdõt.  Menjünk oda – kérlelte apját.
-    Hm. Hm. Én nem tudok róla, de ha Eszter néni mondta, akkor biztosan van ott valami.
Így aztán meg lett a vasárnapi úti cél.
Szülei pedig gondosan készültek vasárnapra.  Elõkészítették az ennivalót, és azt is tervbe vették, hogy kis tábortüzet gyújtanak, ha majd odaérnek. Katinka már alig várta, hogy elmúljon a szombat. Izgatottan mesélte iskolatáskájának, Tatyónak az eseményt.
-    Holnap kirándulunk!  Holnap kirándulunk!  -  örömében ugrált  egy kicsit.
-    Téged is viszlek ám! Te fogod hozni az ennivalómat. – lelkendezett.
Tatyónak nem annyira tetszett az ötlet, mert a hét végére pihenést, kényelmes elnyújtózást tervezett a tanszerek melletti polcon. Meg aztán látott ott egy színes könyvet az énekes madarakról, amit szívesen elolvasott volna. Nagyon tetszettek neki a színes kis madarak. Sokszor látta õket felettük repülni, mikor Katinkával mentek az iskolába.
-    Én nem maradhatnék itthon? Annyi dolgom lenne! kik kell takarítani a zsebeimet, az oldalsó rekeszt, az egyik csatom is nehezen nyílik, azt meg kell olajozni, aztán meg olvasni is szeretnék. Mire visszajöttök, elkészülök mindennel.
-    Tatyó gyere te is! – kérlelte. - Meglátod milyen jó lesz. Inkább segítek kitakarítani a belsõdet, megolajozom a csatodat és még azt a madaras könyvet is beléd rakom, csak gyere el! Ameddig mi játszunk egy tisztáson, addig nézegetheted benne a képeket.
-    Na jó nem bánom. Menjünk – egyezett bele Tatyó a kirándulásba.
 


Katinka annyira várta a vasárnapot, mint régen az elsõ napot az iskolában. Máskor úgy kellett küldeni az ágyba, alig akart lefeküdni. De most….! Siettette a holnapot.

-    Ha most gyorsan elalszol, akkor holnap korán ébredsz, és annyival hamarabb kezdõdik a nap. – simogatta meg Katinka göndör haját anyukája.
Az elalvás nehezen ment, de reggeli felkelés az bezzeg nem. Már korán kinyitotta szemét,  kipattant az ágyból és szaladt ébreszteni szüleit.
-    Hahó hétalvók! Jó reggelt! – keltegette õket. – mindjárt a hasatokra süt a nap!
-    Katinka!..... még csak fél hét! és ráadásul vasárnap van! – motyogta félálomban anya.
-    Igen ma vasárnap van és ma megyünk kirándulni. – és kiszökellt a szobából a konyhába.
Ezek után szülei sem tudtak tovább aludni, nagy álmosan felkászálódtak. Apa megitta reggeli kávéját, Anya is rendbe szedte magát és elkezdték összerakni az aznapra szánt ennivalót.

Elérkezett az indulás. Tatyóba rakták Katinka elemózsiáját, de Katinka még gyorsan becsúsztatta a költözõ madarakról szóló könyvet is.


Irány a Vadaspark.

Végre megérkeztek. Vadat ugyan nem lehetett látni, csak parkoló autókat. Volt köztük néhány vadul kinézõ autó is, nagy kerekek, gallytörõ rácsok, vagy egy másikon ijesztõ festetett sárkány a motorháztetõn, de hát vadaspark parkolójához ez illik.
-    Hol lehet a kerek erdõ – álltak Katinkáék tanácstalanul. 
-    Ott egy útjelzõ tábla!!! Nézzük meg mi van rá írva! –Javasolta apa.
Tatyó csak figyelt. Nézte a madarakat. Látta milyen szorgosan repülnek körbe körbe, mintha keresnének valamit. Olyan kedvesek. Felszállnak, leszállnak, egy-egy ágon megpihennek, aztán repülnek tovább. Voltak, akik odarepültek az útjelzõ táblához, úgy tûnt mintha elolvasnák, aztán a jelzett irányba szálltak tovább.
-    Most már én is kíváncsi vagyok,  - mondta Tayó, és alig várta, hogy odaérjenek.
A táblán ez állt: KEREK ERDÕ 4 KM. Nem volt elé írva, hogy NAGY Így lehet, hogy ez nem is az igazi NAGY KEREK ERDÕ?  Na majd meglátjuk.

Jó másfél óra séta után találtak egy nagy tisztást a park erdejében. Akkora tisztást, mint két foci pálya.  A tisztás közepén körbe lekerítve néhány facsemete, elõtte tábla:

KEREK ERDÕ
ültette a XII. kerület Önkormányzatának megbízásából a Helyi Kertész Egylet.
A Kerek Erdõben szemetelni, tüzet gyújtani tilos!

Hát ebbõl lesz a kerek erdõ. Úgy 30 év múlva. Kicsit mindenki csalódott, da a tisztást gyönyörû szép lombos erdõ vette körül, ami kárpótolt a csalódásért.

-    Akkor most mi lesz? Hogyan fogjuk megsütni a sütni való szalonnánkat, amit hoztunk az útra? – elmélkedett hangosan apa.
Katinka meglátta a megoldást.
-    Ott a tisztás szélén van a tûzrakó hely!!! – és már szaladt is a kõvel körberakott tûzrakó hely mellé.
Valóban. Kis fatönkök, amin ülni lehet, hosszú vékony rudak, amire a sütnivaló szalonnát fel lehet szúrni és még némi fa is, ami ott maradt ott az elõzõ kirándulóktól.
-    Tatyó, most add ide az ennivalómat! Aztán ide akasztalak erre a szép nagy fára. Innen látod a madarakat, nézegetheted a benned lévõ könyvet, és minket is látsz.
Nagyon érdekes dolgok történtek. Apa összerakta a fát, vékony ágakkal kezdte, aztán nagyobb fadarabokat, majd gyufával meggyújtotta. A lángok elõször alig látszottak, majd egyre nagyobbak és nagyobbak lettek. Katinkának egészen hátra kellett húzódnia, mert annyira jött a meleg, hogy már szinte égette az arcát.  Tatyóra is gondolt, és átakasztotta egy távolabbi fára, nehogy baja essen.
Sütöttek szalonnát, ettek hozzá kenyeret, ittak rá friss vizet, és elterültek a dús füvön.
 

 

Aztán apa elõkapta gitárját és elkezdte pengetni. Azt a dalt játszotta, amit a jégkrémes kocsi szokott.  El is énekelte:


Szólj Anyunak hozzon pénzt!
(mert) sokba kerül a jégkrém.


Aztán csak csapkodta a gitárját, mert tetszett neki a dal.  Katinkának is, de õ inkább elment ugrálni és lepkéket kergetni a réten. Apa belejött a gitározásba. Mindenfélét játszott, és anya meg énekelt. Aztán a szomszédos tûzrakó hely mellõl is csatlakoztak az emberek, és csatlakoztak az énekléshez.

Tatyó örült, hogy kicsit távolabb van ettõl a nagy zajtól. Így legalább nyugodtan tudta nézegetni a madaras könyv képeit. Éppen a sárgarigónál tartott, mikor egy igazi sárgarigó szállt le mellé az ágra. 
-    Szia Sárgarigó! – köszöntötte Tatyó a jövevényt. – tudom ám , hogy te sárgarigó vagy. Most néztelek meg a könyvben.
-    Miféle könyvben? Mi az, hogy könyv? – érdeklõdött a rigó
-    Less belém! pont itt van nyitva, megláthatod.

Úgy is történt. Bekukkantott Tatyó nyitott száján a belsejébe és felkiáltott!

-    Rigófütty nagybácsi! Hogyan kerülsz te oda? Ez a házad? Itt laksz?– és szólongatta a képet. De a kép nem válaszolt.  Sehogyan sem értette. Kicsit beljebb bújt Tatyóba, hogy jobban lásson. Akkor vette észre Rigófütty nagybácsi milyen vékony. Aztán, másik oldalon meg Cinke Cini néni képét látta meg. Nem értette, nem értette.
Tatyó látta tanácstalanságát, és kedvesen szólt a rigóhoz. Te butus kis rigó. Ezek csak képek, nem igaziak!
-    Az nem lehet! Annyira hasonlítanak rájuk, olyanok, mintha élnének.
-    Rigófütty nagybácsi! Cinke Cini néni!  válaszoljatok! - kérlelte õket.

Tatyó gondolkodott, most mit is csináljon. Arra gondolt, nem azért jár õ Katinkával minden nap iskolába, hogy egy ilyen helyzetet ne tudjon megoldani.
Észrevette, hogy maradt egy kis kenyérmorzsa az egyik oldalzsebében. Gyorsan odaszórta a kép elé. És megkínálta a rigókat.
-    Egyetek, találtam nektek finom kenyérmorzsát. Látom, éhesek vagytok.
Az igazi sárgarigónak nem kellett kétszer mondani, gondosan elkezdte csipegetni Tatyó belsejébõl a morzsákat. De nem úgy a festett rigó. Az csak állt ott rezdületlenül, szemeivel a semmibe tekintve. 

-    Rigófütty nagybácsi! Egyél te is, - szólt oda a képnek bíztatóan.
Talán nem lát gondolta. Segíteni akart neki. Gondolta megeteti.
-    Na itt van! Legalább kóstold meg! – és csõrébe vett egy morzsát és odabökte a képnek.  Igen ám de a vékony papír elszakadt. Végre meglátta a kis sárgarigó, hogy amit õ valóságnak hitt, az csak egy szép kép a könyvlapon.
Kicsit elszomorodott, mert rájött, hogy a tudatlan kis madarakat, mint amilyen õ is, milyen könnyû becsapni.  Egy képrõl azt hiszik, hogy az a valóság, Tatyóról a táskáról meg azt, hogy az rigófütty bácsi háza.
-    Még szerencse, hogy nem a róka mutatta nekem ezt a könyvet, az biztosan megevett volna amíg ott nézelõdöm. –  köszönt el Tatyótól.
Ezzel elrepült, hogy keressen egy jó esti alvóhelyet a sûrûben.

Közben a tábortûz mellett nagy volt a vidámság, hangos az énekszó.

 

Katinka leült édesanyja ölébe. Mondta ugyan, hogy õ nem fáradt, de szemei szép lassan lecsukódtak. A többiek is elcsendesedtek, szétszéledt a társaság. Véget ért a vidám nap, mindenki elindult hazafelé.
Katinka félálomban csak annyit mondott:
-    Tatyó, ………..Tatyó!............. Tatyót itt ne felejtsük ! – ezzel mély álomba zuhant. Apa karjaiban vitte a kocsiig.

Permalink 2012. Dec. 17. 21:47:31, írta: Rajnoha Peter
Címkék: 

 

 




Nyaraljon Costa del Solon!
 



Vár a Costa del Sol

 


Álmaid útján: Czibere Csilla blogja