Szecessziós hangulatban



 

 Szecesszió… Már a neve is különleges: csupa hullám, csupa zengés és vibrálás és tiszta, világos színek. Mint a reggeli ablaknyitásra beáramló tiszta hegyi levegő. Egy életérzés. Szépség és életöröm kifejeződése.

Egy hosszú nemzeti borongás után a nemzet felemeli a fejét és úgy dönt, hogy élni akar. Létrejön az egyesített főváros, Budapest- s hatalmas, soha nem látott építkezés veszi kezdetét. Budapest házról - házra épül, mozgásban, átalakulásban van az egész. A városrendezés előírásai bár szigorúak, ám tág teret engednek az individualizmusnak. S az építtetők kifejezetten igényelték is, hogy házuknak személyes üzenete legyen, s ettől lesz az utcakép nálunk nagyon sokszínű, sehol máshol nem fellelhető. A századfordulót írjuk, amikor meghökkentő arányú tudományos és technikai fejlődés nyomán az egyénben felébred az igény az önkifejezés mellett, környezete ízlésesebb, művészies átalakítása: a használati érték és az esztétikai érték összekapcsolására. Új stílus- és formavilág születik... a szecesszió.

 

A  nekem juttatott rovaton belül, bizonyára lesznek témák, területek, amelyek visszatérő elemek lesznek írásaimban.

Mert ahogy mindenkinél, nálam is vannak hívó szavak, összefüggések, amikre rögtön lobbanok. Szeretek például a tárgyalt téma kapcsán elmerülni egy-egy város vagy egy-egy időszak történelmi eseményeiben. Az irodalmi vonatkozások egyenesen feltüzelnek, s szívesen időzök a festmények közelében.

A szecesszió formavilága, építményei pedig bárhol megállítanak. De szerencsére nem kell messzire mennem, ha erre vágyom, mert Budapest azon kívül, hogy nagyon eklektikus város, hihetetlenül gazdag a szecessziós emlékekben. A szecesszió az előző századforduló terméke, amely korszak egybeesik Budapest robbanásszerű fejlődésével, s igen sok helyen tetten érhető a városban, ha nem csak a földre nézve közlekedünk.

Meghívlak hát, kedves olvasó ezen szépségek felfedezésére velem, elsősorban itt Budapesten, de nem kizárólag…

S indításul talán nem is lehetne autentikusabb helyen kezdeni, mint Budapest egyik legfiatalabb gyűjteményében, mely egyedülálló módon, a szecessziónak szenteli teljes  figyelmét, alakítja tevékenységét. 

A 2007 óta Magyar Szecesszió Házaként funkcionáló épületet, vagy másként a Bedő házat, Vad Tivadar építkezési vállalkozó szenvedélye keltette új életre, először csak az igen elhanyagolt állapotú, illetve helyenként durván átalakított épület helyrehozatalával, majd annak három szintjét megtöltő szecessziós műtárgyak, használati eszközök, századforduló hangulatát sugárzó berendezéseinek kiállításával.

A megtérülés reménye nélkül megindult vállalkozás pedig egyre újabb és újabb tevékenységgel bővül, ahol szívesen fogadják bárki közreműködését, aki hasonló módon szerelmese a témának és szívesen vállal részt a stílusirányzat egyre átfogóbb feldolgozásának, összefogásának. Van már igényes magazinjuk, a ház saját kávézójában művészeti programok és zenei előadások, vagy éppen városnéző séták - gyalog, biciklin, vagy oldtimeren -, a szecesszió jegyében. 

S ha úgy adódik magasrangú diplomáciai látogatók feleségeinek szerveznek a házban kellemes fogadást.

 

A ház nevét építtetőjéről és tulajdonosáról, Bedő Béla gazdag bánya- és gyártulajdonosról kapta, aki a ház építési telkét 1905-ben vette meg, s a tervezési munkálatokkal Vidor Emilt bízta meg, akinek még számos alkotásával fogunk találkozni budapesti sétáink során.

A belvárosi Honvéd utca 3.sz. alatt található épület 1907-re készült el, s magán viseli a szecesszió számos stílusjegyét, amelyet tömören az alábbiak szerint lehetne leírni.

A szecesszió a XIX. század végének, XX. század elejének rövid, (alig 30 évet átfogó)  stílusirányzata volt, melynek hanyatlását az első világháború kitörése idézte elő. A szecesszió csúcspontja a híres párizsi világkiállítás, s innen árad szét, elborítva egész Európát. Újraformálja a tárgyi világot, a lakberendezési és használati tárgyakat; a plakátot, reklámgrafikát, a nyomtatott betűt, a divatcikkeket, épületbelsőket.

Az irányzat főleg az építészetben és iparművészetben teljesedett ki, de bármilyen műfaji formát is öltött, elvetette a korábbi merev akadémizmus művészetét.

 A szó jelentése: kivonulás, elszakadás. Vagyis az eddigi stílusoktól (historizmus) a történeti múlttól, stílusokból (eklektikus; neobarokk, neogót, stb.) elszakadva az új, a modern élet lendületét híven kifejező formákat kíván teremteni, s szabadon áramló vonalaihoz a növényvilág stilizált motívumait veszi alapul. A stílus sajátos formanyelvét leginkább a meglepő építészeti és dekorációs megoldások, az asszimetria, olykor túlburjánzó ornamentika, a légiesített –elsősorban női - alakok ábrázolása, az életöröm, az erős allegórizálás jellemezte.

 

Mi az osztrák szóhasználatot vettük át, ugyanakkor ennek a stílusnak országonként más-más megnevezése használatos: németül Jugendstil (ifjusági stílus), franciáknak-belgáknak, angoloknak ez az art nouveau (új stílus), s az olaszoknál a virágos stílus vagy liberty stileként (ez az angol szecessziós bútorbeszállító nevéből eredeztetve) ismerik.

Spanyolországban a modernismo kifejezés vonult be megjelenésekor a használatba.

Első felbukkanása a művészetben John Ruskin angol íróhoz,  s az építészetben elsőként szecessziós jegyeket felmutató épület Victor Horta belga építész nevéhez fűződik. Magyarországon legkiemelkedőbb alkotója Lechner Ödön, míg legismertebb európai képviselője Anton Gaudi volt.

 

A Bedő ház aszimmetrikus homlokzatán, Zsolnay kerámiagyárból kikerült virágain, színes üvegablakain és Hochmann József kovácsoltvas munkáin túl, számos eredeti és meghökkentő megoldást alkalmaz belsejében  is. 

Vidor Emil a házat, feltehetőleg az irányzatot megteremtő belga Victor Horta hatása alatt is, az összművészet jegyében építette meg, ahol nem csak az épület külső jegyeit, hanem belső tereit, berendezési tárgyait, bútorait is maga tervezi. Cél, hogy a mű külső megjelenése és belső szerkezete között harmóniát teremtsen, s a díszítőelemek már nem különálló részei az épületnek, hanem annak szerves részévé válnak. 

Miként minden újdonságnak, a szecessziónak is voltak ellenzői. Hajós Alfrédről, első olimpiai bajnokunkról, akinek a házzal szemben álló épület második emeletén volt építészi tervező irodája és lakása, fennmaradt anekdota szerint, innen kitekintve tört ki indulatosan a szemben álló épület rútsága miatt, s követelte felháborodottan annak lebontását.

A Bedő ház homlokzata a szecesszió jellegzetes példája más és más formájú ablakaival, nyitott és zárt erkélyekkel, oromzatos falkiképzéssel és különféle tetőkiépítésekkel.

A stílus követői ötvöznek mindent, mindennel, de: a végeredmény mégis bele kell simuljon a teljes egészbe. Felhasználják az ipari fejlődés új anyagait- acél-vasbeton- üveg-, s ugyanakkor hitet tesznek a kézművesség, a gyáripari-, tömegtermelés személytelenségével szembeni – alkotói szabadság mellett. Itt a sorozat- vagy tömeggyártásnak, még véletlenül sincs nyoma, de esélye sem.

A színek, formák és textúrák változatossága, friss ötletek, az anyag játékos felhasználása mindenütt szembeötlő. A tervező élénk fantáziájának terméke a változatos kerámia faldíszítés is.

Nem is minden alkotója a stílusnak nevezhető művésznek, iparművésznek, de a kiemelkedő alkotások mindenképpen a szakma mestereitől, gondos megmunkálással kerültek ki. A stílus tárgyalásánál többnyire mostohán kimarad a kovácsolt-  és öntöttvas díszítések figyelembe vétele, noha ezek a kapuk és korlátok, ablak- és erkélyrácsok is  egytől egyig egyedi termékek, oda és csakis oda készültek. 

A Bedő ház kapujáról is elmondható, hogy gyönyörű szép példája a szecessziós műlakatos munkának. (Eltekintve  a vízszintes összekötő illetve a fölső  virágszárakba befutó 2 db ferde függőlegeshez közeli elemektől, amelyek valószínűleg a betörés elleni védelmet szolgálják szép új világunkban, mai korunkban.)  E z a kapu teljesen „gaudis” (talán a virág elemeket leszámítva), ha bárki elé odatennénk a képet, habozás nélkül Barcelonába helyezné a fellelhetőségét.

Tessék csak megnézni a kis cipókat! Nincs két egyforma elem közte.

És hogy milyen apró csodákat lehet idebenn látni, ehhez adnék néhány kiragadott példát a múzeum anyagából, csupa szecessziós báj és “békebeli harmónia, hangulat ” képeivel:

Amiről itt nem esett szó, de nem hagyhatom említés nélkül a stílus ismert művelőit a festészetben, a mindenki számára jól csengő neveket: James Abbott McNeill Whistler, Gustav Klimt, Egon Schiele, Alfons Mucha, Henri de Toulouse-Lautrec, Rippl-Rónai József. A szecesszió kiemelkedő magyarországi képviselői még: Róth Miksa, Zsolnay Vilmos, Kőrösfői Kriesch Aladár, Wigand Ede, Lesznai Anna és Horti Pál.

Nem találunk olyan szecessziós házat, ahol ne kéne ezeket a neveket emlegetnünk. De a szecesszió terméke pl. az imádott Tiffany lámpa is!

 

 

 




Nyaraljon Costa del Solon!
 



Vár a Costa del Sol

 


Álmaid útján: Czibere Csilla blogja