Svájci útibeszámoló






Szerző: Czibere Csilla

 

Svájc


Még a nyár közepén egy beszélgetés kapcsán a fejembe vettem, hogy megnézem Svájcot. Minden évben keresek legalább egy helyet ahol még nem jártam. Két dolog miatt teszek így. Az egyik , hogy szakértők úgy tartják ez a tartós fiatalság egyik titka, a másik pedig, szeretek új helyeket megismerni.

Ha őszinte akarok lenni Svájcban már jártam, igaz csak átutazóban Zürichben és tíz évvel ezelőtt Saint Moritzon síelni. De úgy gondoltam, mivel a reptéren és a sípályán kívül mást nem láttam az országból, miert ne legyen Saint Moritz utazásom célpontja.

Mindent elrendeztem indulás előtt. Repülőjegyet viszonylag jó áron tudtam venni, a szállást Zürichben, ahol egy éjszakát töltöttem, a vonatjegyet amivel eljutottam Saint Moritzba és az ottani 3 éjszakai szállásomat.

Már az utazásom előtt tudtam, de amikor megérkeztem teljesen nyilvánvaló volt, hogy Svájcban nem spanyolországi árak vannak. Viszont az ár és az érték arányban van egymással.

A reptérről vonattal 20 perc alatt jutottam Zürich belvárosába, ahol a barokk stílusú homlokzattal rendelkező hatalmas központi pályaudvarra érkeztem. A vonatok tiszták, pontosak, mint a svájci óra. Mind a reptéren, mind a pályaudvarom minden egyértelműen ki van táblázva , hogy az olyan tájékozódni képtelen turista is mint én könnyen megtalálaja a helyes irányt. Mindenhol angolul és németül elérhetőek az információk.

A következő lépés az volt hogy megtaláljam a szállásomat, ami a pályaudvar közelében volt. A környék egyik legolcsóbb szállása az egyetemi negyedben van, 15 percnyi sétára a főpályaudvartól. A szállás nagyon egyszerű, de patyolattiszta, hűtővel, vasalóval, Tv-vel free wifi-vel és természetesen az alap felszeretlséggel ellátva.

A házban nincs recepció, egy széf van a főbejáratnál, ahol be kell ütni a fogalási szám utolsó 5 karakterét és kiadja a kulcsot. A szoba elhagyásakor pedig ugyanebbe a széfbe kell visszatenni a kulcsot.

Kora délután érkeztem a városba így volt időm kicsit körülnézni. Látogatásom célja az volt hogy a hegyekben sétáljak, lássak erdőt, mezőt, patakot. Erre még várnom kellett egy napot, de Zürichben sétálva láttam szép parkokat. Őszintén megvallva most nem volt kedvem műemlékeket nézni, inkább a hétköznapi dolgok, mint az emberek, kávézók, közlekedés, vásárlás stb érdekeltek.

Elindultam, a belvárosban körbenézni. Az első üzlet amibe belebotlottam mi más lett volna, mint egy luxus minőségű svájci csokoládét értékesítő üzlet. Ha már itt vagyok be kell mennem, látnom kell mi van bent. Természetesen nem árulok el nagy titkot amikor az mondom, hogy töménytelen mennyiségű svájci csoki várt bent. Azt sem tudtam hova nézzek én, akinek az egyik szenvedélye a jó minőségű csokoládé. Vettem egy adagot és folytattam sétámat tovább. A Limmat folyó partján sétálva találtam egy kávézót ami a jó idő miatt tele volt vidám, mosolygós emberekkel. Ittam egy kávét a csodás napsütésben, aztán folytattam utamat, ami az egyik élelmiszerüzletbe vezetett.

 Az üzletben mindenféle bio termékek fogadtak, amik nem sokkal voltak drágábbak a nem bio és igen jó minőségü társaiktól. Az üzletekben lehetőség van frissen készített meleg ételek, saláták vásárlására is. Vettem néhány dologot, aztán mivel késő volt és másnap korán indultam tovább visszamentem a szállásomra pihenni. Útközben számos spanyol anyanyelvüvel találkoztam.

Másnap reggel a pályaudvar egyik kávézójában reggeliztem, itt is mint eddig mindenhol Zürichben elmondható, az emberek kedvesek, előzékenyek, a kávé finom, az árak borsosak.

A vonatok hajszálpontosan indulnak, a csatlakozások között éppen annyi idő van, hogy kényelmesen át lehet sétálni az egyik vágánytól a másikig.

Zürichtől Saint Moritzig 4 órás vonatút vezet. Útközben fantasztikus látvány tárul elénk. Saint. Moritz a világ legismertebb üdülőhelyei közé tartozik, a turizmus és a téli sportok bölcsője. Az Albula/Bernina hegyi vasútvonal a vasútépítés aranykorát idéző technikai remekmű és mint ilyen, a 3. vasútvonalként 2008 óta az UNESCO világörökség része. Az Albula szakasz

Thusis és St. Moritz között húzódik. Thusis 697, míg St. Moritz 1774 méterrrel helyezkedik el a tengerszint felett, ami már sejteti, hogy az egykori vasútépítőknek nem volt könnyű dolga. Mesterművet hoztak létre, ami máig fogalomszámba megy. A magas hegyek között kanyargó szűk völgyekben vezették a vasútvonalat, mely időről időre eltűnik egy-egy alagútban, helyenként viaduktokon keresztül. A látványosságra a hangosbemondó angol és német nyelven fel is hívja az utazók figyelmét.

Megérkezve a faluba csend, erdő, patak, hegyilegelők, birkák, tehenek és kedves, mosolygós emberek fogadtak. Mivel a síszezon meg nem kezdődött el így a faluban inkább a helyi lakosokkal találkoztam, akik kedvesen, segítőkészen fogadtak.

3 éjszakát Saint Moritz egyik luxus hoteljében a Giardinoban töltöttem, így volt szerencsém megtapasztalni a környék egyik legnívósabb szállodájának a vendegszeretetét élvezni. Úgy tartják Saint Moritz a gazdagok „játszótere”.

Nos, ami a hely szépségeit, a hotelek, a szolgáltatások minőségét illeti, egyet kell értsek a megállapítással.

Bár a spanyolországi fizetésekhez viszonyítva az árak borsosak,viszont azt kell mondjam, megérte ellátogatni és a sípályán kívülről is megtekinteni, megismerni ezt a csodálatos hegyi falut. Azt tudtam, hogy Európa legjobb sípályái itt vannak, de most belepillanthattam a svájci vendégszeretetbe és precizitásba is. Nem véletlen, hogy az angol királyi család tagjai is szívesen töltik itt a téli vakációjukat.
 

St Moritz

Svájc kellemes kikapcsolódást nyújt a hó szerelmeseinek és azoknak is akik inkabb a tavaszi hegyi túrákat kedvelik inkabb. Egy biztos a természet közelsége,mozgás a friss levegőn mindenkire jótékonyan hat. A finom svájci csokoládé után egy kellemes séta a hegyekben,igazán kelkemes kikapcsolódás. Éljen az aktiv pihenés!
 

 

 




Nyaraljon Costa del Solon!
 



Vár a Costa del Sol

 


Álmaid útján: Czibere Csilla blogja