.

Spanyolországnak nem kellettek a keresztény mórok



1492-ben Granada átadásával véget ért a 700 éves mór korszak az Ibériai-félszigeten.


Ez a hétszáz év csodálatos építészeti alkotásokat, Európa szerte elismert tudást, kultúrát, prosperáló mezőgazdaságot hozott létre.
 

A  900 és1000 közt épült iszlám mecsetnek (mezquitqa) ma is csodájára járnak Cordobában.
 
A mór uralom fénykorában (10.-12. század) Cordoba számított Európa kultúrális fővárosának. Még Párizsból is jöttek ide tanulni diákok. A mór költők, tudósok műveit az európai uralkodók udvarában is ismerték.
Az emírségek közöt gyakran voltak torzsalkodások, fegyveres harcok. de ennek ellenére virágzott a kultúra, az építészet. A zsidó, keresztény és mór lakosság viszonylagos békében élhetett egymás mellett.

A reconquista (mór uralom alatt lévő területek visszafoglalása) után a keresztény uralkodók és a papság nem nézte jó szemmel az itt maradt mór parasztök, iparosok létezését. 1492-ben Granada ostom mentes átadásának ugyan feltétele volt, a területen élő mórok szabad vallás gyakorlása, de ezt a győztes katolikus királyok nem gondolták komoyan. A következő évtizedekben az "egy ország, egy vallás" célkitűzés egyre nagyobb teret nyert. A  kényszer keresztelt mórokat, a moriszkókat, lenézték, és hátrányos megkülöböztetésben részesítették.

1609. április 4-én III. Fülöp spanyol király, valamivel több mint száz évvel Granada bevétele után, elrendelte a moriszkók kitoloncolását egész Spanyolországból. Ekkor még mindig 300-400 ezer moriszkó élt az Ibériai-félszigeten. 
 A király parancsát nem hirdették ki nyilvánosan, a menekülést, illetve a lázadást megelőzendő, azt azonban meghagyta a rendelet, hogy a kitelepítést a legnagyobb moriszkó lakossággal bíró Valenciai Királyságban kezdjék meg.


III. Fülöp Andrés López Polanco festményén, 1617 körül (kép forrása: Wikimedia Commons)

Szeptember 24-én Valencia városában a kikiáltók felovasták a rendeletet, melyben megvádolták a királyság teljes moriszkó lakosságát hitehagyással, eretnekséggel, valamint „isteni és emberi felségsértéssel”, majd bejelentették a királyi parancsát Észak-Afrikába való kitoloncolásukra. Indok: az ország „megóvása és biztonsága”.

Az elkövetkező három nap folyamán a valenciai moriszkó családok kapkodva igyekeztek összegyűjteni és keresztény szomszédaiknak eladni minden ingóságukat, mielőtt a király hivatalnokai és fegyveresei megérkeztek, hogy a kijelölt kikötőhöz kísérjék őket.
A kikötőkbe érve egyeseket azonnal hajóra raktak, és Észak-Afrikába vittek, mások napokat, vagy akár heteket is várhattak az elszállításra. Sokukat még a parthoz vezető úton kifosztottak kísérőik, de előfordult az is, hogy keresztény útonállók ütöttek rajtuk, akik meg is ölték őket.



Pere Oromig: A moriszkók kitoloncolása Vinarosból (1613.) (kép forrása: Wikimedia Commons)

1609 őszén Valenciában a rendelkezés támogatói, mint például Juan de Ribera valenciai érsek vagy a történetíró Jaime Bleda domonkos szerzetes, a király dicshimnuszát zengték, amiért végre fellépett a gyökeret eresztett belső ellenséggel szemben, amely szerintük továbbra is csökönyösen „Mohamed szektáját imádta” a száz évvel korábbi áttérés óta.
Az egyszerű mór kézművesek, öszvérhajcsárok, munkások, művészek vagy kereskedők, akik az őket lenéző spanyol társadalom peremén próbáltak megélni, amely követelte, hogy „jó és hűséges keresztényekké” váljanak. Pedig ezen moriszkók Spanyolországot tekintették hazájuknak, otthonuknak.. Többségük anyanyelve spanyol volt, és nem is beszéltek arabul.
Amikor Valenciában 1609-ben megkezdődött a kitoloncolás, sok moriszkó nő inkább a part menti sziklákról a mélybe vetette magát gyermekeivel együtt, mint hogy a katonákkal tartson a kikötőbe.

A ktoloncoltak, már akik épségben megérkeztek, Algériában, Tunéziában vagy Marokkóban találtak új otthonra, létrehozva a szokásaikban elkülönülő „andaluszi” közösségeket, amelyek nyomai máig fellelhetők Észak-Afrikában.


Ezzel lezárult a sok értéket létrehozó mór kultúra kora,

 

 
Címkék: 

 

Webcam Fuengirola

csak egy kattintás és élőben nézhető a fuengirolai tengerpart

 
 

1915-ben közel háromszáz katona tűnt el percek alatt egy csata kellős közepén úgy, hogy semmi nyomuk nem maradt.

Valami nagyon nem stimmel a koronavíussal kapcsolatban 
A patológusok megállapították: Nem a koronavírustól halnak meg az emberek
 
 



Vár a Costa del Sol