.

Spanyolország a XVI. században úgy gazdagodott, hogy közben szegényedett



Az Ibériai-félsziget és Spanyolország történelme bővelkedik világformáló eseményekkel. Az ókori római birodalom idején a latin behatás érvényesült. Rengeteg építészeti emlék maradt meg ebből a korból. Aztán jött a vizigót uralom, amelyik a belső ellentéteken és az őslakosok iránti intolencián kívűl mással nem büszkélkedhet.
711-ben ebbe a környezetbe tört be kicsiny seregével Ṭāriq ibn Ziyād (balra) (magyarosan: Dzsebel al-Tarik) Az arab hódítás lényegében nem nagy ellenállásba ütközott, így 100 éven belül egészen a mai Franciaországig jutottak.
A mórok sikerének titka, hogy a Giblartári szoroson keresztül folyamatosan érkező arbok nem rabolni, hanem letelepedni akartak. Nem akartak ellenséges viszonyt az elfoglalt területek lakosságával, és igyekeztek meghagyni az őslakosok vallási és kultúrális hagyományait.
A mór kultúra és tudomány olyan magas szintet ért el, hogy az európai keresztény országokból is sokan jöttek Európa XI. századi kultúrális fővárosába, Córdobába, hogy az ottani egyetemen tanuljanak.
A mór uralomra jellemző volt, hogy irányításuk altt viszonylagos békességben éltek egymás mellett keresztények, zsidók és muszlimok.
A mór építészet a mai napig megcsodált alkotásokat hozott létre. (Córdoba: Mezquita, Sevilla: Alcazar palota, Granada: Alhambra,)

Mezquita                                                                                                 Alcazar palota


Alhambra

1492 januárjában, Granada elfoglalásával véget ért a mór uralom. Ezzel véget ért a vallási tolerancia is. Megkezdődött Spanyolország hatalmának felemelkedése, és gazdaságának tönkretétele.

A mór társadalom zsidókból, keresztényekből és mórokból állt  A zsidók intézték a pénzügyeket, a kersztények sokat imádkoztak, a mór köznép pedig szorgos iparos, füldműves volt.
 

A mór területek elfoglalását a XI. század utolsó harmadában VI. Alfonz (1065-1109 León és Asztúria királya) kezdte a mórok elleni harcot. A reconquista (visszafoglalás) vallási alapan indult.  A kortárs keresztények szerint a kereszténység az igaz hit, az iszlám pedig hamis próféta tana.

A muszlimok Jézust nem tekintik Isten fiának, nekik Mohamed az igaz próféta, aki megmondja a tutit. Mivel a mórok az iszlám vallás szerint éltek, Allahnak nevezett istenüket imádták, ezért  a keresztény uralkodók  szerint az igazi Isten nevében el kell űzni őket. Ezzel Hispánia a korabeli keresztény vezetői egy csapással két legyet akartak leütni.  Megszabadulni a konkurens vallástól, és az elfoglalt területeket maguk közt felosztani.


A reconquista befejeződésével a kereszténység nem tudta magába fogadni az itt maradt több millió mórt. A zsidókat sem szerették, ezért Granadát elfoglaló katolikus kitályok, Ferdinánd és Izabella, még az év áprilisában kibocsájtották rendeletuket  a spanyolországi zsidók kiűzéséről. Vallási okokra hivatkozva mintegy százhatvanezer embert űztek ki Spanyolországból. A királyi ediktum szerint a zsidókra, ha három hónapon túl maradtak, halálbüntetés várt, vagy pedig meg kellett keresztelkedniük. A zsidók túlnyomó többsége magától elhagyta Spanyolországot, felismerve, hogy nem élheti tovább addigi életét.
A mórok azonban nem távoztak önként Spanyolországból, és nem akarták a keresztény vallást sem felvenni. A katolikus királyok a mórokat nem akarták tömegesen elkergetni, csak megtéríteni és asszimilálni, hiszen a déli "gyarmati tartományok" földesurainak égető szükségük volt a munkaerejükre.
Bár Ferdinánd és Izabella, amikor Granada megadta magát 1492-ben, megígérték a vallásszabadságot,de Cisneros bíboros már 1499-ben elérte, hogy mindenkinek kötelessége lett katolikus hitre térnie.
Kasztíliában 1501-ben, az aragóniai korona országaiban pedig 1526-ban áttérített mórok, a moriszkók semmiképp sem voltak hajlandók elfogadni azt a szerepet, melyet uraik szántak nekik. A mór uralom alatti viszonylagos szabadságuk után az új földesurak szinte rabszolga sorsba kényszerítették őket.
Sérelmeik és az iszlámhoz valóvisszatérés igénye miatt 1502-ben fegyvert ragadtak. A felkelés leverése nem oldotta meg a mór lakosség helyzetét, ezért Granadától Kasztíliáig, Aragóniától Valenciáig a lázadások megismétlődtek 1525–26-ban, 1563-ban, 1575-ben, 1580-ban, 1584-ben, 1609-ben, 1610-ben végül 1614-ben.
Az egyház hallani sem akart a mór vallási igényekről. kényszerkeresztelt moriszkókat pedig 1610-ben Spanyolország egy rendeletben Észak-Afrikába száműzte.
 

Moriszkók kiűzése a katolikus Spanyolországból

Ezzel a Spanyol uralkodók végzetes hibát követtek el. A XVI. században, Amerika kirablásával szerzett vagyonból nagyhatalommá nőtt Spanyolország gazdaságát lejtőre tették.
A pénzugyekben jártas  zsidók kiűzése a pénzügyek kezelését nehezítette, a földműves, állattenyésztő moriszkók eltávolítása, pedig a gazdaság teljesítményét csökkentette. Az 1500-as évek második felében az "Újvilágból" beáramló mérhetetlen mennyíségű kincsekből hadsereget, katetrálisokat, templomokat, palotákat építettek, és nem törődtek a mezőgazdasággal, és a helyi iparral.
Ennek következményeképp a XVI.-XVII. századi európai nagyhatalomból a XVIII. -XIX. századra Spanyolország Európa egyik  legelmaradottabb, legszegényebb országává vált.

P.R.

A témához kapcsolódó cikk:   Las Alpujarras, az eleven múlt

 

 




Nyaraljon Costa del Solon!
 



Vár a Costa del Sol

 


Álmaid útján: Czibere Csilla blogja