Spanyol múlt idők használata

2013, október 16 - 11:17 | Costa del Sol m...

Spanyol múlt idők használata

Elsőként igei témával kezdeném, ami a spanyol nyelvtan talán legbonyolultabb területe. Kezdő, illetve már nem is annyira kezdő spanyolosok sokszor meg szoktak keresni azzal a kérdéssel, hogy mikor és hogyan kell helyesen használni a spanyol múlt időket, mivel a „tankönyvben érthetetlenül van leírva”, vagy a „tanár nem jól magyarázza el”. Tapasztalataim szerint általános probléma a magyar idegennyelv-oktatásban, hogy a tanár mindent úgy próbál elmagyarázni, hogy „ekkor ezt kell használni”, „ezt így kell mondani” stb. – na de hogy miért éppen azt, vagy úgy, arra már általában nem tud választ adni. Pedig mindenben van egyfajta logika (még akkor is, ha ezt elsőre nehéz belátni), és semmi sem azért alakult ki valahogy, mert „csak”.

Ebben a bejegyzésben a kijelentő mód (modo indicativo) három leggyakoribb múlt idejének (pretérito perfecto simple, pretérito perfecto compuesto és pretérito imperfecto) használatát és értelmezését szeretném – reményeim szerint mindenki számára érthető módon – ismertetni. E rövid bevezető gondolatok után vágjunk is bele!

A pretérito perfecto simple (pretérito indefinido)

A pretérito perfecto simple (’egyszerű befejezett múlt’) – a nyelvoktatási gyakorlatban és a szótárakban sokszor „pretérito indefinido” (’határozatlan múlt’) – vagy egyszerűen pretérito, mint az elnevezése is sugallja, az az általánosan használatos egyszerű múlt idő, amelynek különösebb járulékos jelentése, információtartalma nincs a jelenre nézve. Vagyis, a múltban megtörtént és lezárult egyszerű – és egyszeri – eseményt jelöl.

Tankönyvekben gyakran oktatják úgy ezt az igeidőt, miszerint „lezárult időszakban” végbement cselekvést vagy történést jelöl. Ezzel csak az a probléma, hogy a „lezárult időszak” eléggé nehezen értelmezhető, nem beszélve arról, hogy a tankönyvszerzők vajon mit értenek „időszak” alatt (ettől válik egy magyarázat teljesen értelmetlenné és érthetetlenné a nyelvtanulók számára). A lényeg természetesen nem az „időszakon” van – hiszen mint látjuk, ez nem is értelmezhető –, hanem azon, hogy az esemény a jelenhez képest (jelenen a közlés/beszéd pillanatát kell érteni) megtörtént, lezárult, és nincs kapcsolatban a jelennel, vagyis a beszélő számára nem fontos a vele kifejezett esemény megtörténte.

Képzésekor a következő ragok járulnak az igetőhöz, melyet a főnévi igenév -ar (I.), -er (II.), vagy -ir (III.) végződésének levágásával kapunk szabályos igéknél:

I. ragozási csoport:

-é, -aste, -ó, -amos, -asteis, -aron.

II. és III. ragozási csoport:

-í, -iste, -ió (-yó), -imos, -isteis, -ieron (-yeron).

Példák három szabályos ragozású igével:

cantar (I.): canté, cantaste, cantó, cantamos, cantasteis, cantaron (’énekeltem’ stb.).
comer (II.): comí, comiste, comió, comimos, comisteis, comieron (’ettem’ stb.).
vivir (III): viví, viviste, vivió, vivimos, vivisteis, vivieron (’éltem’ stb.).

A fenti példákból rögtön látható, hogy az I. és III. ragozású igék többes szám első személyű alakja megegyezik a jelen idejű T/1. alakkal, ezért ilyenkor csak a szövegkörnyezetből derül ki, hogy az ige jelen vagy múlt időben áll-e; míg a II. ragozású igéknél jelen időben -e- (comemos), ebben a múlt időben pedig -i- (comimos) van a ragban. A magánhangzós tövégű II. és III. ragozású igék harmadik személyű alakjaiban -i- helyett -y- áll (pl. caer: cayó, cayeron; oír: oyó, oyeron; huir: huyó, huyeron).

Példák a használatára:

Ayer estudié mucho. ’Tegnap sokat tanultam.’
Hoy vi a tu madre comprar en el mercado. ’Ma láttam a mamádat vásárolni a piacon.’
El sábado pasado nos fuimos al cine y vimos una buena película. ’Múlt szombaton elmentünk a moziba és láttunk egy jó filmet.’
¿Qué te prescribió el médico? ’Mit írt fel neked az orvos?’
Nunca pensaron en ello. ’Sosem gondoltak rá.’

A leggyakoribb rendhagyó és erős igék ebben az igeidőben

andar ’jár’: anduve, anduviste, anduvo, anduvimos, anduvisteis, anduvieron.
dar ’ad’: di, diste, dio, dimos, disteis, dieron.
decir ’mond’: dije, dijiste, dijo, dijimos, dijisteis, dijeron.
dormir ’alszik’: dormí, dormiste, durmió, dormimos, dormisteis, durmieron.
estar ’van’ (állapotige): estuve, estuviste, estuvo, estuvimos, estuvisteis, estuvieron.
haber ’van’ (segédige): hube, hubiste, hubo, hubimos, hubisteis, hubieron.
hacer ’tesz, csinál’: hice, hiciste, hizo, hicimos, hicisteis, hicieron.
ir ’megy’ és ser ’van’ (kopula/létige): fui, fuiste, fue, fuimos, fuisteis, fueron.
morir ’meghal’: morí, moriste, murió, morimos, moristeis, murieron.
pedir ’kér’: pedí, pediste, pidió, pedimos, pedisteis, pidieron.
poder ’bír, képes’, ’-hat/-het’: pude, pudiste, pudo, pudimos, pudisteis, pudieron.
poner ’helyez, rak, tesz’: puse, pusiste, puso, pusimos, pusisteis, pusieron.
querer ’akar, kíván, óhajt’: quise, quisiste, quiso, quisimos, quisisteis, quisieron.
reír ’nevet’: reí, reíste, rio, reímos, reísteis, rieron.
saber ’tud’: supe, supiste, supo, supimos, supisteis, supieron.
sentir ’érez’, ’sajnál’: sentí, sentiste, sintió, sentimos, sentisteis, sintieron.
tener ’neki van/lesz’ (birtoklóige): tuve, tuviste, tuvo, tuvimos, tuvisteis, tuvieron.
traer ’hoz, hord’: traje, trajiste, trajo, trajimos, trajisteis, trajeron.
venir ’jön’: vine, viniste (~veniste*), vino, vinimos (~venimos*), vinisteis, vinieron.

*Nem sztenderd, de Latin-Amerikában elterjedt (régies, nyelvjárási) alakok.

A pretérito perfecto compuesto vagy antepresente

A pretérito perfecto compuesto (’összetett befejezett múlt’) vagy hagyományosan csak pretérito perfecto, bár spanyol elnevezésében ’múlt’ szerepel, valójában – alak- és mondattanilag – befejezett jelen idő (erre utal Andrés Bello chilei grammatikus terminológiájában az antepresente elnevezés). Az előző, egyszerű befejezett múlttal szemben a sztenderd nyelvben akkor használatos, amikor egy esemény megtörténte a jelenre nézve fontos információval bír, vagy megvan a jelenben az eredménye vagy következménye. Hasonlítsuk össze például a megírtam a levelet kifejezést azzal, hogy meg van írva a levelem. Az első esetben semmiféle pluszinformációt nem közlök, csak annyit, hogy elvégeztem egy cselekvést. Viszont a másodiknak van egy olyan árnyalata is, hogy „elvégeztem valamit, ami fontos volt valamiért” – például „mert már el akartam küldeni a levelet” –, tehát a jelenre nézve eredményt fejez ki. Tipikusan akkor használjuk tehát ezt az igeidőt, amikor fontosnak érezzük tudatni, hogy valami ’már megtörtént’, vagy ’még nem történt meg’. (A tankönyvek ennél az igeidőnél is elkövetik azt a hibát, miszerint az esemény „nem lezárult időszakban” ment végbe, de itt sem teljesen világos, mit kell érteni „időszak” alatt – lásd a pretérito perfecto simplénél leírtakat.)

Képzése az haber ’van’ ige kijelentő mód jelen idejű alakjaival – he, has, ha, hemos, habéis, han – és a befejezett melléknévi igenévvel (participio) történik, mely mindig változatlan (alaktanilag egyes szám hím- vagy semlegesnemű) alakban – cantado, comido, vivido – áll. Talán könnyebb is megérteni a használatát abból kiindulva, hogy történetileg a latinban ez a múlt idő ’valakinek van valamije megcsinálva’ jelentésű igei körülírás volt: HABEO CABALLU[M] COMPARATU[M] ’Van egy lovam megvásárolt’, azaz „Vásároltam egy lovat [tehát már van lovam]”. Ugyanez spanyolul: He comprado un caballo ’Vettem egy lovat [tehát van]’.

Példák a használatára:

¿Has visitado ya España? ’Meglátogattad már Spanyolországot [tehát ismered]?’
Ha ocurrido un error. ’Történt egy hiba [és ennek itt az eredménye].’
No he dormido bien, me duele la cabeza. ’Nem aludtam jól, [ennek következményeként] fáj a fejem.’
Hemos cantado en inglés, francés e italiano. ’Énekeltünk már angolul, franciául és olaszul [így nem szokatlan a számunkra].’
—¿Ya llegaron? —No, aún no han venido. ’Már megérkeztek? – Nem, még nem jöttek [még nincsenek itt].’

A pretérito imperfecto vagy copretérito

Végül a harmadik gyakori múlt idő a pretérito imperfecto (az Andrés Bello-féle terminológiában copretérito), melyet magyarra folyamatos múltnak szokás fordítani. Ezt a múlt időt általában, mint neve is elárulja, olyan esemény (cselekvés, történés vagy körülmény) kifejezésére használják, amely egy adott múltbeli időpillanatban éppen tartott, folyamatban volt; tehát nem ismert (vagy nem lényeges) annak kezdete és vége, csupán az, hogy valamely időpontban éppen fennállt. Szintén ezzel az igeidővel szokás kifejezni, ha egy esemény a múltban rendszeresen ismétlődött, vagy relatíve hosszasan tartott a jelenig eltelt idő viszonylatában.

Használatának megértéséhez szintén egy analóg magyar példával kezdeném. Figyeljük meg a következő két mondat közötti különbséget! Péter nézte a filmet. – Péter megnézte a filmet. Az első mondat arra ad információt, hogy egy múltbeli időpontban Péter éppen – azaz folyamatában – nézett egy filmet, azonban nem tudjuk, hogy Péter mikor kezdte el nézni a filmet, és mikor lett vége. A második mondatban pedig arra kapunk választ, hogy Péter a múltban elvégzett egy cselekvést, amely ebben a szövegkörnyezetben egyszeri, lezárult, rövid történésként jelenik meg: nem foglalkozunk azzal, hogy a film milyen hosszú volt, csak az számít, hogy az esemény megtörtént. A következő mondat pedig a két szemléletet egyesíti: Péter nézte a filmet, miközben a macskája bement a szobába. Ebben a mondatban két múlt idejű esemény szerepel: az egyik éppen folyamatban volt (nézte a filmet), amikor egy másik megtörtént (a macska bement a szobába). Most már sejthetjük, hogy a ’nézte’ kifejezésére a pretérito imperfecto lesz alkalmas, míg a ’megnézte’ és ’bement’ igéknél pedig a pretérito perfecto simplét kell használni.

Képzésekor a következő ragok járulnak az igetőhöz:

I. ragozási csoport:

-aba, -abas, -aba, -ábamos, abais, aban.

II. és III. ragozási csoport:

-ía, -ías, -ía, -íamos, -íais, -ían.

Példák a három szabályos ragozású igével:

cantar (I.): cantaba, cantabas, cantaba, cantábamos, cantabais, cantaban (’éppen énekeltem’ stb.).
comer (II.): comía, comías, comía, comíamos, comíais, comían (’éppen ettem’ stb.).
vivir (III.): vivía, vivías, vivías, vivíamos, vivíais, vivían (’éppen ... éltem/laktam’ stb.).

A fenti példákból látható, hogy ebben az igeidőben az egyes szám első (E/1.) és harmadik (E/3.) személyű alakja azonos, ezért csak a szövegkörnyezetből derül ki, hogy az alany E/1. vagy E/3. személyű. Ez ténylegesen csak alaki egybeesés: az E/1. személyű cantaba ugyanis a latin CANTABAM, míg az E/3. személyű a latin CANTABAT folytatása, azonban a szóvégi -m és -t lekopott (az előbbit már a latin nyelv klasszikus korszakában nem ejtették, az utóbbi pedig csak a franciában – magánhangzóval kezdődő szó előtt – és a szárdban maradt meg).

Példák a használatra:

Esperaba ante el edificio cuando apareciste tú. ’Várakoztam az épület előtt, amikor megjelentél te.’
Mientras mirábamos la tele, alguien tocó el timbre. ’Miközben néztük a tévét, valaki becsöngetett.’
Quería preguntarte algo. ’Akartam [régóta] kérdezni tőled valamit.’
De jóvenes practicaban varios deportes. ’Fiatalkorukban sokfajta sportot űztek.’
Su padre era un hombre fuerte y duro. ’Az apja erős és kemény ember volt.’

Rendhagyó igék ebben az igeidőben

Szerencsére ebben az igeidőben mindössze három rendhagyó ragozású ige van, ami valójában inkább csak „kettő és fél”:

ir: iba, ibas, iba, íbamos, ibais, iban.
ser: era, eras, era, éramos, erais, eran.
ver: veía, veías, veía, veíamos, veíais, veían.

Az utóbbi, ver ige ugyanis csak látszólag rendhagyó. E látszólagos szabálytalanságot az okozza, hogy a ragok nem a v- tőhöz járulnak, ami az infinitivo -er végződésének levágásából következne, ahogy egy szabályos igétől várnánk, hanem egy ve- tőhöz. Mindez oda vezethető vissza, hogy a régi főnévi igenév veer (< lat. VIDERE) volt – vö. a leer ige ragozásával –, de később leegyszerűsödött, tehát úgy is mondhatnánk, hogy valójában a főnévi igenév rendhagyó ebből a szempontból.

A három múlt idő összehasonlítása

Ha elképzelünk egy időtengelyt, amelyen a beszéd pillanata a jelenben van, a következőképpen lehetne ábrázolni rajta a tárgyalt múlt időket (kék nyilak):

A nagyításhoz kattints az ábrára! (Forrás: El Mexicano)

A legérdekesebb talán a magyar ’volt’ és ’lett’ jelentések közötti különbség kifejezése, amire tökélesen alkalmasak ezek az igeidők. Figyeljük csak meg az alábbi három mondat közötti különbséget:

Cristina tuvo un bebé. ’Krisztinának kisbabája lett.’
Cristina tenía un bebé. ’Krisztinának kisbabája volt.’
Cristina ha tenido un bebé. ’Krisztinának épp most lett (már megszületett a) kisbabája.’

Hasonlóképpen a ser létigével: