.

Salamanca turista szemmel



Spanyolország hatalmas és gyönyörű ország. Ezt mindannyiszor megtapasztalom, valahányszor útra kelek benne.

 
Űrhajós szobor, Salamnca székesegyház
Salamanca, katedrális

Legutóbb kiruccanásunk Salamancában volt, amire az interneten látott gyönyörű képek, és az itteni szomszédunk hívta fel figyelmünket. Nejem rákattant a témára, ezzel el is dőlt: Utazunk. Igen ám, de hogyan? Kocsival minimum egy nap, valamivel több mint 700 km, ami délelőtti indulással, némi pihenővel, késő délutáni, inkább esti érekezést jelent. Végül mégis a repülőt választottuk, ami olcsóbb is, gyorsabb is, gondoltuk. Részben igazunk is lett. A repülő valóban egy óra alatt tette meg a Malaga Valladolid távot. Csak hát a repülő nem az erkélyünkröl indul, így jelentős járulékos idő jött még ehhez az egy órához. Eljutni Malaga reptérrre, várakozni a gép indulására kocsibérlés Valladolidban, és onnan még elautózni Salamancára, még négyszeresét tette hozzá a levegőben töltött egy órához. Azért még így is legalább másfél órával korábban értünk a szállásra, mintha kocsival mentünk volna. A kocsibérlésnél viszont egy kis meglepetés ért, mert jóval drágábbra sikerült az előzetes terveinknél.
Tervezéskor ekkora járulékos idővel, és ekkora járulékos kényelmetlenséggel nem számoltunk. Ezek voltak azok a részek, amik nem úgy sikerültek, mit ahogy gondoltuk.
Viszont újból megállapítottam magamban: Hatalmas ez az ország. Egy órányi repülés után, még csak Észak-Spanyolország közepére értünk.
Salamanca felé haladva érdekes kisváros előtt haladtunk el Tordesillas. Egy gyors kép, semmi nézelődés gyerünk tovább.


Tordesillas

Végre Salamanca.

Még az este besétáltunk a belvárosba, ne a szálló környékén múlassuk az időt. A már ugyancsak hűvös estén az ucákon,  bárokban, vendéglőkben, sörözőkben nyüzsögtek a fiatalok. Idősebbekkel csak akkor találkoztunk, mikor megláttuk magunkat néhány kirakat tükröződő üvegfelületén. Persze ezen nincs mit csodálkozni, hiszen a 192 ezres lélekszámú városban az egyetemen közel 30 ezer diák tanul. Balgaság lenne azt feltételezni, hogy ezek otthon töltik a péntek estét. További nézelődésünket elmosta az eső, úgyhogy hazafelé megtartottuk régóta esedékes futó edzésünket.

Másnap napsütéses időben kezdtünk a történelmi belvárossal ismerkedni. Persze ez csak a kezdet volt, mert hol beborult, hol kiderült, de legalább nem esett. A sárgás színű homokkő szinte ragyog a napsütésben.

Salamancai egyetem temploma
A mórok kiüzése után, alig 100 évvel, úgy 1100 körül az egyház keretein belül alakult meg a városban  a felsőszintű oktatás. A hittudományok mellett világi tantárgyak is voltak. A XII. század közepén a pápa elismerte az egyetemet és elrendelte, az itt végzett tanulók diplomájának elfogadását az egész katolikus világban. Ennek következtében az egyetem Európa szerte híressé vált. Az akkori 24 ezres lakosú városban 6 ezer egyetemi hallgató pezsdítette a a város életét. Érdekes egy öregdiák fennmaradt naplója, melyben kiadásairól, életéről  és egyetemi tanulmányiról ír. Belelapozva a naplóba rá kell jönni, az emberi mentalitás nem, csak a technika színvonala változott az 1600-as évek óta.

                                           Az egyetem bejárata és az egyetem épülete
A házak a falak, a keskeny utcák annyira megőrizték a középkori hangulatot, hogyha az emberek korabeli ruhában lennének, az 1500-as években érezhetnénk magunkat.
Ilyenkor jut eszembe, a sok galádságot elkövető Franco diktátort nem sokan dicsérik, de azt mindenkép javára kell írni, nem vitte be országát a második világháborúba. Ennek következtáben rengeteg régi műemlék megmaradt korabeli állapotában. 
Az országban dúló háborúkat, mint a mórok kiűzése, a spanyol örökösödési háború, Napóleon átvonulása, polgárháború, a régi építészeti emlékekeket nagyrészt sértetlenül hagyták. A reconquista (így hívták a mórok kiűzésének több évszázados folyamatát) idején az ágyúzás, a városok, épületek szétlövése ágyuk híján még nem volt divatban. (Igaz akkor másként oldották meg a pusztítást, egyszerűen felgyujtották a házakat, városokat)
A Mórok kiűzése után (Granadát 1492-ben foglalták el a katolikusok) az amerikából beinduló kincsfolyam, hatalmas kastélyok, katedrálisok, építését tette lehetővé. Ezen monumentális alkotások a legtöbb helyen szinte eredeti állapotban maradtak meg.
Salamancát már jóval korábban a 900-as évek végén az ezredforduló környékén sikerült elfoglalni a katolikusoknak. Néhány évtized alatt összeszedték magukat, és 1150 táján belekezdtek egy katedrális építésébe, amit röpke 70 év alatt be is fejeztek. Ezen nem kell mosolyogni, mert ez igen szép teljesítmény volt abban az időben. Összehasonlításként: a közvetlenül mellé épített, és az 1500-as években elkezdett új katedrás építése több mint 200 évig tartott.
Igaz, az új és a régi katedrális épületének együttese akkora, hogy egyben nem is lehet átlátni. Körbejárva csak a részletek gazdagságában lehet gyönyörködni.
A templomba belépve egyből az jutott eszembe, itt bizony tériszonyos kőfaragó nem dolgozhatott. A kupola 110 méter körüli magasságában talán még a madár is elszédül, nem hogy egy egyszerű kőfaragó. Ha ott kicsuszott kezéből a véső, várhatott egy darabig, míg az inasa viszahozza. Keringtem a katedrális körül, de nem találtam jó helyet a fényképezéshez. A szűk utcák nem engedtek rálátást, a részletek meg nem mutatják az épület monumentalitását. Ez a kép a folyó felöl láttatja a régi házak felett trónoló épületegyüttest.
Viszont az bejáratnál van egy érdeksség. A kapu melletti relifek közt, fgyelmes nézelődés után felfedezhetünk egy furcsa faragványt.  A közékori minták közt feltűnik egy asztronauta. 
 
Első döbbenet: Hogyan került ez ide? Asztronauták teljes felszerelésben nem igazán mászkáltak az XVI. században.

Hát nem is. Egy nagy átverés. A katedrális 1992-es renoválásakor a relifeket is helyrehozták. Az egyik teljesen amortizálódott jelentéktelen dísz helyett huszáros csínytevésként tették ide ezt az alakot. Úgy vélem ez nem a kőfaragó restaurátor egyéni akciója volt, hanem ehhez  néhány feljebbvaló hozzájárulása is kellett.

Ez jó reklámfogásnak bizonyult, mert ennek kapcsán széles körben ismerté vált a salamancai katedrális. Aki mégsem tudna róla, annak figyelmét felhívják az helyi idegenvezetők.
 
A közelben magasodik az egyetem épülete. Ennek egy része látogatható. Odabent ódon hangulat, a régi korok kőmániája fogad. Érdekes a kontrasz az kertekkel, csobogókkal teli andalúz, mór építési hagyományokat örző stílus, és a északi tartományok kőmániás, (kőfalak, kőudvarok) jellemezte középkori építkezése között. 
Azonban az épületeken belül, megváltozik a helyzet. Rengeteg díszítés, gyönyörű freskók, a templomok aranytól, ezüsttől rogyadozó oltárai ellentétei a paloták külső kőfalainak.
Az egyetem régi előadótereme híven tükrözi a közékori hangulatot. A díszes menyezet ámulatba ejti a látogatókat, az ott szervezett konferenciák előadások hallgatóit. Mennyi munkát, mennyi értéket rejtenek ezek az épületek.....
 
Még alig láttam valamit, aztán máris késő délután, lett. Nézegetteük a térképet a leírásokat, mit is nézzünk meg még a nap hátralévő idejében. A gyomrom felöl jött a válsz. Valami hangulatos, közeli éttermet.

Evés után a Plaza Mayor egyik üzletében jól esik a fagyi.

 
Még egy kis séta az esti fényben úszó Plaza Mayoron, Aztán irány az ágy. Lefekvés előtt átnézve a látnivalók sokaságát, kicsit lelombozódtunk. Rá kellett jönni, ezen a napon csak a látnivalók töredékét láttuk.
 

Plaza Mayor nappal
 
Rengeteg látnivaló, rengeteg fénykép, rengeteg emlék. A fenti írás mindennek csak a töredékét tartalmazza. Aki kedveli a történelmi látnivalókat, és útja Spanyolországba vezet, az feltétlenül látogasson el Salamancára. Ha még a múzeumokat is meg kívánja nézni, akkor bizony ne csak egy hétvégében gondolkozzon.

 

 

Webcam Fuengirola

csak egy kattintás és élőben nézhető a fuengirolai tengerpart



Vár a Costa del Sol