.

Robot tengeralattjáró vadászt tesztel az amerikai haditengerészet



Vízre tették a negyven méter hosszú, egyelőre fegyverzet nélküli prototípust. A hajót Sea Hunternek, vagyis Tengeri Vadásznak keresztelték el. Elsősorban ellenséges tengeralattjárók felkutatása és megsemmisítése lesz a feladta, és akár 2-3 hónapig is képes járőrözni emberi beavatkozás nélkül.

 

Robert Work amerikai védelmiminiszter-helyettes szerint ez fordulópontot jelent a tengeri hadviselésben. A politikus egyúttal reményét fejezte ki, hogy az új robot-hadihajók akár öt éven belül rendszerbe állhatnak a Csendes-óceán térségében.

Az Egyesült Államok egyre nagyobb aggodalommal figyeli ugyanis, hogy Kína folyamatosan növeli katonai erejét a térségben, egyre erősebb tengeralattjáró flottát épít, ami fenyegetést jelenthet a csendes-óceáni térségen lévő amerikai hadihajókra.

"Nem azért fejlesztünk tengeralattjáró elleni technológiát, mert az olyan menő, hanem azért, mert mélyen aggaszt minket, hogy Kína és Oroszország milyen fejlődést tud felmutatni ezen a téren" – magyarázta Peter Singer, a New America Foundation elemző központ robothadviseléssel foglalkozó szakértője.

A Sea Hunter darabja várhatóan körülbelül húszmillió dollárba kerül, napi üzemeltetése pedig 15-20 ezer dollár lehet majd, ami szinte aprópénz ahhoz képest, amekkora költséget a rendes, legénységgel rendelkező, tengeralattjáró-ellenes védekező egységek jelentenek az amerikai haditengerészetnek.

A robothajót most két éven át tesztelni fogják, hogy kiderüljön, képes-e a biztonságos vízi közlekedésre.

Egyes szakértők ugyanakkor aggodalmuknak adnak hangot az önjáró harci robotokkal kapcsolatban. Előfordulhat ugyanis, hogy a robotok fenyegetésnek tekintenek egy embert, és ellene fordulnak – vélik.

"Semmi ok félni ezektől a hajóktól" – magyarázta Work, hangsúlyozva, hogy ha egyszer fel is szerelik fegyverekkel a robot-hadihajókat, akkor a fegyverek használatáról csakis hús-vér emberek dönthetnek.

MTI.

Címkék: 

 

 




Nyaraljon Costa del Solon!
 



Vár a Costa del Sol

 


Álmaid útján: Czibere Csilla blogja