Ojeni gesztenye fesztivál



 

Ojen


 
Ősszel, a Costa del Sol feletti hegyek oldalán fekvő "fehér" falvakban, egymás után rendezik meg a helyi ünnepeket.  Ojenban sincs ez másként. A nyári ünnepi hangulat már elmúlt, az október 12.-i, nemzeti ünnep nem  annyira személyes, okróber 31.-én, halloweenkor inkább a gyerekek szeretnek rémisztő jelmezeket felvenni, de felsoroltak közűl egyik sem olyan, amit a falu teljes közössége magáénak érezhet.
Ezt a tarthatatlan állapotot Ojen elöljárói már régen felismerték, és kitalálták a gesztenye fesztivált. Ez olyan sikert aratott a lakosság körében, hogy idén már a huszonegyedik alkalommal is a főtéren tolongott a falu apraja nagyja.
Átküzdve magunkat a sokaságon, megtaláltuk az ünnep névadóját, a sült gesztenyét. Két edényben parázs felett, leginkább éjjeli edényre hasonlító lábosban sütik a finomságot, majd újságpaírból gondosan összecsavart csomagocskába beleteszik a vágyott csemegét.
   
A gesztenyesütő pulttól nem messze, a szemben lévő oldalon vidám színelőadás folyik. Sajnos a gyorsan pergő beszédet nem értettem, de, valami vidám darabot adtak elő. Ezt onnan lehetett tudni, hogy az előadók időnként nagyon jókat nevettek saját mondandójukon. A közönség megértő mosollyal figyelte, ahogy a darab eseményei közelednek a csúcsponthoz. Az előadás végén, ha nem is tapsvihar, de tisztességes taps jutalmazta a színészeket.
Ezeknek az eseményeknek nem mindenki akart részese lenni. Volt aki kicsit félrevonulva, de azért a történésekre rálátással figyelte nyüzsgő, tarka tömeget. Arcán fáradt szomorúság, de a keze a térdén verte a néha-néha felcsendülő zene ütemét.
Erről a helyről jól látszik az egész főtér.  Kávézók, asztalok, vendégek, a felszolgált ételek, és ha kicsit jobban figyel, talán még a színészek hangjának foszlányi is eljutnak idáig. Ő már nem akar belevegyülni lenni ebbe a zsibongásba, de a szíve még oda húzza.
Most csak szemével vesz részt a fiesztán, miközben eszébe jut elröppent fiatalsága. Talán arra gondol, régen nem egyedül üldögélt ezen a padon.
De hát az események sodrásában az emberek nem a magányosan üldögélő idős emberre figyelnek, hanem arra, mikor hozzák már ki a megrendelt ételüket, italukat. Mikor a vendég türelmetlen, a kiszolgálás nem késedelmeskedhet!   A vendéglősök beerősítettek erre az alkalomra, hiszen ekkora forgalom nincs minden nap.
Az interneten délután láttam egy tájékoztatást, miszerint az árusok közt lángos sütő is is lesz. Valami azt súgta, ott honfitársakkal is találkozhatom. Kis keresgélés után a tömeg túlsó szélén meg is láttam amit kerestem. Valódi, frissen sült, tejfölös, sajtos lángost. Mit tagadjam, összefutott a nyál a számban.
A pulthoz lépve két szó után kiderült, előérzetem nem csalt. Magyarok próbálják szerncséjüket ezen a fiesztán. Márciusban jöttek Spanyolországba, és most lángossütésbe vágtak bele. Ezt a napot olyan kisérleti napnak szánták, hogy kitapasztalják miként viszonyulnak a spanyolok a lángoshoz. A tapasztalatokat összegezve meg lehetett állapítani, a sült gesztenyének nagyobb a keletje, viszont az összes Ojenbe látogató magyar jól lakott lángossal.
A házak közt tovább sétálva mindenütt nagy üresség fogadott. Mindenki a főtéren tolongott és várta a következő műsorszámot. A városka nagyon aranyos, érdemes hosszabb sétát is tenni az utcáin.

Lassan besötétedett. további fényképezésnek csökkent az esélye, így elindultunk hazafelé. Azt azért megígértem magamnak, ide megint eljövök.

 
 

 

 




Nyaraljon Costa del Solon!
 



Vár a Costa del Sol

 


Álmaid útján: Czibere Csilla blogja