A nő aki akinek képessége felülmúlta a röntgen gépekét



Röntgenszemű asszony

 

Ugye, hogy első olvasatra hihetetlen? A kilencvenes évek közepe táján adott róla hírt a sajtó, de sokan akkor sem hitték el. Sem a hazájában, sem másutt. Amin nem is lehet csodálkozni, hiszen az átlagtól nagyon elütő, különleges képességekben általában nem szoktunk hinni. 

 
Ha mégis megtapasztaljuk az ilyen jelenségeket, vagy emberi képességeket, hajlamosak vagyunk “természetfölöttit” kiáltani. Pedig hát természetfölötti dolgok nem léteznek. Minden létező része a természetnek, legyen az bármi. 

Julija Vorobjeva ukrán állampolgár, aki húsz-egynéhány éves korában erős áramütést szenvedett. Háromszáznyolcvan voltos áram csapta meg. Jó ha tudjuk: a baleset előtt éppen olyan volt, mint a környezetében bárki. Semmilyen rendkívüli képességgel vagy tulajdonsággal nem rendelkezett. 

Ám utána annál inkább. De addig még hosszú és szenvedésekkel teli út vezetett. Az áramütés következtében eszméletét vesztette, sőt az élettelenség tüneteit mutatta. A falusi környezetben, ahol orvost ritkán láttak, erre már kivitték a hullaházba és családtagjai elsiratták. Csak a második napon vette észre valaki véletlenül, hogy mégis mutat életjelet.

Több mint hat hónapig a nap és az éjszaka minden órájában rettenetes fejfájás gyötörte, olyannyira, hogy már az öngyilkosság gondolatával is foglalkozott. Ma már tudható, hogy csupán a nagy fájdalom miatt nem tudott akkor rendesen beszélni, vagy más módon kommunikálni környezetével. Végül látta orvos is, de az azt mondta: az áramütés miatt “elégett az agya”, és menthetetlen. A szülei felkészültek a legrosszabbra. 

Ám a mezei doktor jóslata, szerencsére, nem bizonyult valósnak; Julija magához tért, fájdalmai elmúltak, és először csak nagyon bizonytalanul, később annál mélyebben ismerte meg új képességét. És abból a kevésből kitanulta, kifejlesztette sokkal mélyebb és szélesebb körű képességet.
Mivel akkoriban többször bevitték még a kórházba megfigyelésre – egyszer csak elszólta magát. Közölte, mit lát a mellette fekvő másik beteg asszony gyomrában, mellkasában. Eleinte persze, senki sem vette komolyan, aztán a vidéki kis kórház orvosai kísérletezni kezdtek vele. Nem valamilyen jelentős tudományos kutatás volt ez – mindössze arról bizonyosodhattak meg, hogy Julija valóban belelát-e mások testébe vagy sem? Olyan primitív “trükkel” kezdték, hogy egyikük tejet, a másik vörösbort ivott, majd odaálltak Julija elé: látja, milyen színű folyadék van a gyomrukban? 

És Julija látta. Attól kezdve a híre mind jobban terjedt. Már nemcsak az akkori Szovjetunióban, hanem külföldön is vizsgálták.  Ahogyan az lenni szokott, ilyenkor egyéb paraképesség is kialakul az emberben. Julija képes volt a kezébe nyomott fénykép alapján megmondani, hogy a képen látható ember él-e vagy meghalt; ha pedig eltűnt, akkor a holtteste hol lelhető fel. Tudunk néhány olyan esetről is, amikor megmondta, hogy a háborúban eltűntnek hitt katona igenis él, és szülei rátaláltak. 
Az orvos társadalom sokáig elenségesen fogadta, csalónak tartották, nem hitték, hogy ilyen lehetséges. Aztán a hatalom is felfigyelt különös képességeire; Juliját majdnem nyolc éven keresztül a KGB “hasznosította”, eléggé sokoldalúan. Sokszor hívták konzultálni a korabeli párt- és állami vezetők orvosai, segítsen megállapítani a betegséget. Az “élő röntgen” jobb volt, mint az igazi, hiszen korlátlan ideig nézhette a pácienst sugárveszély nélkül. 

Érdekes módon a kémszervezet arra is rávette, hogy legyen jelen diplomáciai fogadásokon, és a Moszkvába látogató külföldi államfőket, meg a többi fontos személyiséget nézze meg jól mindent látó szemével. Az oroszokat nagyon érdekelte, melyik állami vezetőjének milyen betegsége van vagy lehet… Nemrégiben az ukrán sajtóból az is kiderült, hogy Jurij Andropov első titkár személyes orvosa is “konzultációra” hívta az asszonyt, és együtt beszélték meg a politikus betegségét. Ennek ellenére nem lehet azt mondani, hogy Juliját anyagilag is megbecsülték volna Moszkvában. 

A rendszerváltás után külföldre is utazhatott, így jutott el 1992-ben a svájci Baselbe, ahol a nemzetközi parapszichológiai bemutatón a hozzá hasonló gyógyítók vagy diagnoszták gyűltek össze, és a sok ezres közönség előtt diagnosztizáltak vadidegen pácienseket. Julija itt is nagy sikerrel vette az akadályokat – persze nem volt nehéz dolga, egyszerűen belelátott mindenkibe. 

Ma Ukrajna keleti részén él, és afféle szívességként megvizsgálja azokat, akik a környékből felkeresik. Szeretne gyógyítani is, de minden esetben olyan sok energiát veszít – a beteg mintegy “leszívja” az energiáját -, hogy utána hosszú hetekig semmit nem képes csinálni. De azért ma is belelát mások testébe a röntgenszemű asszony.

Érdekes módon Julia nem képes diagnosztizálni saját gyermekeit és hozzátartozóit. Llehet, hogy valahol a lelke mélyén van az a gát, ami a családtagokat kizárja érzéeklésének köréből


Julija lányával
 



netextra

Címkék: 
 

 

 




Nyaraljon Costa del Solon!
 



Vár a Costa del Sol

 


Álmaid útján: Czibere Csilla blogja