.

Néhány szó az ufókról.



Szerző: Tiboru

Megpróbálkozom tehát a lehetetlennel: tekintsük át közösen és nagyvonalakban az UFO-jelenség utolsó hat-hét évtizedét, hogy megágyazzunk a blog fő mondanivalójának, az összeesküvés-elméleteknek. Senkit ne zavarjon meg, ha néha UFO-t, máskor meg ufót írok; ugyanarról van szó, csak igyekszem színesebbé tenni a poszt külső képét.smiley


Azt is leszögezem, hogy ez a poszt NEM az ufóészlelésekről szól, tehát ne várjátok tőlem, hogy ezredszer is számba vegyem a tényleg tízezerszámra tehető észlelések történeti tényállását. Ha úgy alakul, talán egyet-kettőt megemlítek, de a fő csapásirány inkább a konteók lesznek.

1.) A kezdetek

Ahogyan azt mindannyian tudjuk, önmagában az UFO betűszó semmi mást nem jelent, mint azt, hogy azonosítatlan repülő tárgy: unidentified flying object. Ezért magabiztosan jelenthetem ki, hogy (szigorúan nyelvtani értelemben) mindannyian láttunk már ufót; maximum egy kicsit később kiderült, hogy a szomszéd fribizik a gyerekével.

A szó összekapcsolása földönkívüliekkel, a feketébe öltözött emberekkel, illetve az ufók „repülő csészealjakkal” történő azonosítása a huszadik század negyvenes éveinek második felére datálható. Ez a hidegháború kezdete, amikor a két (főként katonai) szuperhatalom szembenállása a laikusok tíz- és százmilliói számára is k ezdett teljesen nyilvánvalóvá válni.

Természetesen nem szabad szó nélkül elmenni a régebbi észlelések mellett sem; az emberiség történelmét végigkísérik az olyan szájhagyományok, képzőművészeti, illetve írott emlékek, amelyek furcsa, az égen haladó, általában jelentős fény (és néha  hang) kibocsájtással járó tárgyakat, jelenségeket örökítettek meg, holmi barlangrajzoktól kezdve a Biblián és a tizenegyedik századi Kínán át a közép- és az és az újkor Európáig, Ázsiáig és Amerikájáig. Ezekről a neten számtalan forrás számol be, én most eltekintenék a számbavételüktől (noha kétségtelenül izgalmas téma); Däniken mester fél életműve erről (és hasonlókról) szól. Az egyik legteljesebb históriai felsorolás ezen az oldalon tekinthető meg (sajnos csak angolul)

Mivel (ismét hangsúlyozom) nem célunk a teljes ufó-jelenségsorozat feldolgozása (ezt – különböző színvonalakon és terjedelemben – amúgy is megtették már több százan előttünk), maradjunk a „kortárs” eseményeknél. A téma egyik jelentős mérföldkövét egy amerikai üzletember (és nem mellesleg 9000 repült órával rendelkező, tapasztalt pilóta), Kenneth Arnold 1947-es észlelése jelenti, aki a jelzett év június 24-én a Washington állambéli Mount Rainer hegycsúcs fölött kilenc, furcsán mozgó repülő tárgyat figyelt meg és ír le. Ő a keresztapja is a tárgyaknak, mert később ezt mondja róluk: „Úgy repültek, mint amikor valaki csészealjakkal kacsázik a vízen”.

Kenneth megfigyelését követően igencsak megszaporodtak a szemtanúk, akik – különböző körülmények között – láttak (vagy látni véltek) mindenféle, nem szokványos égi járművet. És nem csak unatkozó háztartásbeliek, felajzott fantáziájú újságírók és tinédzserek, vagy a társadalom kulturális perifériáján élő mindenkori celebek számoltak be hasonló élményekről, hanem olyan szakemberek is, akikről feltételezhető, hogy meg tudnak különböztetni egy bárányfelhőt egy csapat költöző madártól, vagy egy majálisi léggömbtől. Bizony, ufókról számoltak be (többek között) katonai repülőgépek pilótái, meteorológusok, csillagászok, de még kiképzett űrhajósok is.

Az első reakciók természetesen földi eredetűnek tekintették az azonosítatlan repülő tárgyakat; az ötvenes évek Amerikájának kommunista- és szovjetellenes hisztériaidőszakában nem meglepő, hogy az ufókban Moszkva rejtélyes harci eszközeit látták, de ahogy teltek-múltak az évek, a magyarázatok egyre inkább az idegenek felé mozdultak el. Történt ez abban a korban, amikor az űrprogramok beindultak és megkezdődött a versenyfutás a Holdért és a világűrért.

 

2.) Az amerikai kormányzati fellépés

Washington már az első percektől kezdve élénk érdeklődést tanúsított az ufókkal szemben. Akit a téma ezen szegmense érdekel, keressen utána a neten a Project Sign, a Project Grudge, illetve a Project Blue Book szókapcsolatoknak; ezek mindegyike az amerikai légierő egy-egy szakosodott kutatásának fedőneve volt a negyvenes évek végétől a hatvanas évek végéig, amelyeket kifejezetten az ufó-jelenséggel kapcsolatos tanulmányoknak szenteltek.

Mindhárom projektben felbukkant ugyanaz a név: dr. Josef Allen Hynek csillagászé és egyetemi tanáré, aki – többek között – azzal írta be magát örökre az ufó-hívők évkönyveibe, hogy ő dolgozta ki a különféle típusú találkozások (a szakirodalomban azóta szinte dogmává nemesedett) kategóriáit.
 

Első típusú találkozás: azonosítatlan repülő tárgyak vizuális észlelése, fizikai interakció nélkül. Az egyik korai példa (James Howard kapitány 1954-es esete) itt olvasható;

Második típusú találkozás: ufók (vélt vagy valós) járulékos hatásainak észlelése (sugárzás, hőhatás, gabonakörök, memóriazavarok, stb);

Harmadik típusú találkozás: az ufók (vélelmezett) személyzetének megpillantása, vagyis „az idegenek” vizuális észlelése. Itt olvasható Lonnie Zamora járőr esete 1964-ből;

Hynek követői később ezt a rendszert továbbfejlesztették:

Negyedik típusú találkozás: az ufók (vagy ezek személyzete) által elkövetett emberrablás;

Ötödik típusú találkozás: emberek és „idegenek” között létrejött, kölcsönös és önkéntes, bármilyen kommunikációs csatornán keresztül megvalósuló információáramlás;

Hatodik típusú találkozás: egy ufó-incidens, amelynek eredménye emberi lény(ek) sebesülése és/vagy halála;

Hetedik típusú találkozás: „idegenek” és emberek közötti olyan (fizikai) kapcsolat létrejötte, amelyből közös utód származik.

Az amerikai kormányzatok a Project Blue Book 1970-es befejezése után sem mondtak le az UFO-jelenség aprólékos vizsgálatáról, hiszen (mintegy félmillió dolláros ráfordítással) elrendeltek egy újabb tudományos kutatást, amelyet a vezetője (Edward Condon magfizikus, az Amerikai Fizikusok Társaságának elnöke) után Condon-Bizottságnak elnevezett csapat folytatott. Az általuk összeállított végső jelentés (a Condon Report) ma már hozzáférhető (legalábbis a nyílt, 1400 oldalas verzió; egyes – szkeptikus – források szerint ez már egy kiherélt változat, mert az eredeti anyag több, mint kétezer oldalas volt).

A Condon-Bizottság jelentése meglehetősen irányítottnak tűnik, hiszen az lehet az olvasó érzése, mintha irányított megrendelésre készült volna és az lenne az egyedüli célja, hogy megnyugtassa az embereket és elhitesse velük, hogy ha vannak is ufók, ezek teljesen veszélytelenek és nem is érdemes velük részletesebben foglalkozni. Ennek ellenére még ebben az anyagban is vannak olyan észlelések, amelyek magyarázat (és cáfolat) nélkül maradtak.


3.) The Rest of the World

Nem szeretnénk abba a tévhitbe ringatni olvasóinkat, hogy ufókat kizárólag Amerikában észleltek, s az sem igaz, hogy csak a jenkik érdeklődtek kormányzati szinten a jelenség iránt. Hasonló cipőben járt számos más ország (Norvégiától Ausztráliáig), többek között a Szovjetunió is; igaz, Moszkvában azért jelentősen nehezebb volt bizalmas információkhoz jutni. Egy lagymatag próbálkozás is könnyen Szibériával végződhetett, a tényfeltáró újságírást mint műfajt pedig nem véletlenül nem a Pravda munkatársai tették közismertté.

Ízelítőül pár érdekesebb nyilatkozat, dióhéjban:

3.1.) Robert Galley, francia védelmi miniszter (rádióinterjú, 1974. február 21.):

… a Csendőrség különböző alakulatainak jelentéseiből (mely jelentéseket kivétel nélkül továbbítottuk a Nemzeti Űrkutatási Központ felé) azt a következtetést kell levonnom [az azonosítatlan repülő tárgyak vonatkozásában], hogy a jelenség eléggé nyugtalanító…

3.2.) Roscoe Hillenkoetter altengernagy, egykori CIA-igazgató (a Kongresszusnak tett hivatalos jelentés, 1960. augusztus 22.)

Itt az idő, hogy az igazság kiderüljön… A színfalak mögött az Air Force számos magasrangú vezetőjének meggyőződése, hogy ufók léteznek, de a hivatalos titkolózás és az az igyekezet, hogy a jelenséget nevetségessé tegyék azt eredményezte, hogy polgáraink jelentős részében az a meggyőződés alakult ki, hogy azonosítatlan repülő tárgyak nincsenek. Arra bátorítom a Kongresszust, hogy fontolják meg az ufókkal kapcsolatos anyagok titkosságának feloldását.

3.3.) Lord Dowding, a Royal Air Force tábornoka (újságinterjú, 1954. július 11.):  
Több, mint tízezer [ufó] észlelés történt, melyek többségére nincs tudományos magyarázat… Meggyőződésem, hogy ezek a tárgyak [ufók] léteznek, és az is, hogy ezeket egyetlen földi nemzet sem készíthette. Egyetlen más magyarázatot sem találok, mint azt, hogy ezek földönkívüli forrásból származnak.

3.4.) Carlos Castro Cavero, a Spanyol Légierő tábornoka (újságinterjú, 1976. június 27.):

Úgy vélem, hogy az ufók vagy űrhajók vagy földön kívüli járművek… A Föld nemzetei jelenleg közösen próbálnak fényt deríteni az UFO-jelenségre. Létezik egy nemzetközi adatcsere, és ha sikerül konkrétabb és véglegesnek tűnő információkra szert tennünk, lehetőség nyílik majd arra, hogy ezeket a híreket megosszuk a széles közvéleménnyel.

3.5.) Hermann Oberth fizikus, az űrkutatás egyik atyja (újságinterjú, 1978):

A repülő csészealjak valósak és nem mások, mint űrhajók egy másik naprendszerből. A leghalványabb kétségem sincs afelől, hogy ezek a tárgyak bolygóközi járművek.


3.6.) Roesmin Nurjadin tábornok, az Indonéz Légierő parancsnoka (hivatalos levél, 1967. május 5.):

[Az ufók] gyakran gondokat okoznak a légvédelmünknek, s előbb-utóbb kénytelenek leszünk tüzet nyitni rájuk.

 

Forrás: Blogrepublik.eu

Címkék: 

 

 




Nyaraljon Costa del Solon!
 



Vár a Costa del Sol

 


Álmaid útján: Czibere Csilla blogja