.

A nagy lisszaboni földrengés



Egy pusztító földrengés indította el a portugál gyarmatbirodalom felbomlását.


Vannak olyan természeti katasztrófák, amelyek megváltoztatják a világ addigi rendjét. Most nem csak az olyan mérvű katasztrófára kell gondolni, mint annak a 12 kilométer átmérőjű kisbolygónak a becsapódása , ami a Kréta kor végén elindította a dinoszaruszok kihalását, hanem a jóval kissebbekre, amelyek az emberi tragédiák mellett hatalmi és politikai változást  hoztak.
A spanyol "legyőzhetetlen" armadát a vihar győzte le, Napóleon seregét az orosz tél, Portugália gyarmatbirodalmát pedig a lisszaboni földrengés
 


 

A világ első gyarmatbirodalma a portugáloké volt, ami annak idején a tengerekkel együtt tízmillió négyzetkilométeren terült el, Dél-Amerikától Afrikán át a Távol-Keletig. Ez nagyjából száz Magyarországnyi, vagy száz mai Portugáliányi területet jelent.

A portugál birodalom alapjait az 1400-as évek felfedezői rakták le. Az ország földrajzilag szerencsés helyzetben volt, a hajósaik rögtön az Atlanti-óceánra futhattak ki, és amit a nagy víz túloldalán találtak, azt vagy rögtön a korona tulajdonának nyilvánították, vagy kirabolták, vagy virágzó kereskedelmi kapcsolatba léptek vele. Portugál hajós kerülte meg először Afrika déli csücskénél a Jóreménység fokát (Bartolomeu Dias, 1488), jutott el Afrika megkerülésével Indiába (Vasco da Gama, 1498), és szállt partra Brazíliában (Pedro Álvares Cabral, 1500). A portugál birodalom főleg a Brazíliából származó aranyon, és a távol-keleti kereskedelmen nőtt nagyra, az 1700-as évek közepére Lisszabon Európa egyik legnagyobb és leggazdagabb városává nőtt.
 


Vasco da Gama partra lép indiában

A természet erői közbeszóltak.

1755-ben a valaha feljegyzett legnagyobb európai földrengés porig rombolta a fővárost. November 1-én, Mindenszentek napjának reggelén Lisszabon város polgárai az ünnepi misét hallgatták szerte a város templomaiban. Sokáig semmi nem utalt arra, hogy a portugál főváros élete rövidesen teljesen át fog alakulni. 9.40-kor aztán egy rendkívül erős, a Richter-skálán 9,2-es erősségű földrengés rázta meg Lisszabont és a város addig ismert formájában megszűnt létezni.

Szemtanúk beszámolói szerint a földrengés alig hat percig tartott, de ezalatt sorra leomlottak a város templomtornyai, maguk alá temetve az épületekben tartózkódó híveket, míg az utcákon több méter hosszú repedések nyíltak.

A katasztrófát tetézte, hogy a rengés után fél órával hatalmas cunami öntötte el a romokat.  A cunami után, 10.00-kor, majd 12.00-kor újabb utórengések rázták meg a várost, tovább fokozva a pusztulást.

Ahogy a tenger visszahúzódott, tűzvész vette át a helyét. Az ünnepre készülve mindenhol ment a sütés-főzés, minden fel volt díszítve gyertyákkal, amelyeket sem a füldrengés, sem a cunami nem oltott el. A házak leomlott fa gerendái hatalmas máglyaként kezdtek égni.  A tűz 5 napon át tombolt Lisszabon romjain.
 

A katasztrófa becslések szerint 40-100 ezer halottat hagyott maga után a 200 ezres városban, az épületek 85%-a elpusztult.

A király, I. José Manoel Francisco António Inácio Norberto Agostinho de Bragança ugyan túlélte a katasztrófát, de az események súlyos klausztrofóbiát indítottak el nála, egyszerűen nem tudott meglenni zárt helyen. Egy hatalmas sátrakból álló rezidenciát építettek neki Ajuda hegyvidékén, a hatalmat pedig Sebastião de Melo, Pombal márkija ragadta magához. Ő szükségállapotot hirdetett, amit húsz évig (!) érvényben is tartott, és erre hivatkozva elég brutális diktatúrát vezetett be.
 


Mindennaposak voltak az elégedetlenkedők nyilvános kivégzései


Legrosszabb döntéseként pedig hatósági árat vezetett be minden élelmiszerre és fontos termékre. Ami azzal járt, hogy a kereskedők egyszerűen nem szállítottak semmit a katasztrófa sújtotta övezetbe, hogy ott aztán veszteséggel legyenek kénytelenek eladni.
A gyarmatbirodalom tengerentúli területeinek irányítása és védelme a megbolydult belpolitikai helyzetben a háttérbe szorult. Mire Lisszabon újjáépült, a portugál gyarmatbirodalom végzetesen meggyengült, a spanyolok, hollandok, franciák és angolok lettek az új gyarmattartó nagyhatalmak.
 


A birodalom ékköve, Brazília hamarosan kikiáltotta a függetlenségét, és a portugáloknak az 1820-as évekre nem maradt más, mint pár elszórt terület Afrikában (Angola és Mozambik), Indonéziában (Kelet-Timor), Indiában (Goa), és Kínában (Makaó). Aztán szép lassan ezeket is elveszítette, utoljára Makaó lett Kínáé 1999-ben.


Lisszabon történelmi óvárosát teljesen megsemmisítette a nagy földrengés és az azt követő tűzvész. Korábban csak leírásokból következtethettünk arra, hogyan nézhetett ki egykor a portugál főváros.  Egy 2009-ben felfedezett festmény elénk tárja, hogyan nézett ki valójában az egykori kereskedőbirodalom gazdasági központjának számító belvárosi Kereskedők utcája.
A festnényt egy angliai kúria falán két kutató, Annemarie Jordan Gschwend és Kate Lowe felfedezte fel azt a két részre vágott képet, amelyről korábban úgy gondolták, hogy a híres spanyol festő, Diego Velázquez iskoláját ábrázolja. A kép elemeiből azonban a két kutató rájött, hogy azon valójában a 16. századi Lisszabon kereskedelmi központja a Rua Nova dos Mercadores, vagyis a Kereskedők új utcája látható.

A The History Blog cikkéből kiderül, hogy a Kereskedők utcáján a legkülönbözőbb portrékákat árulták a világ egzotikus tájairól. Érkezett ide selyem a Távol-Keletről, porcelán Kínából és még rinocérosz szarvat is árultak. Egy 1552-es összeírás szerint 20 textilbolt, 11 könyvkereskedés, 6 porcelánbolt és 9 gyógyszertár működött csak az utcán elhelyezkedő több mint 90 épület földszintjein. A kép baloldalán látható vaskerítés egyfajta külön részleget képezett a felső réteg számára, ahol az igazán gazdag kereskedők és bankárok a köznéptől elkülönülten tudták intézni ügyeiket. A képen is jól látható, hogy a kerítés mögött korabeli spanyol divat szerint fekete köpenyt és kalapot viselő férfiak üzletelnek egymással, míg a kép előterében mindennapi emberek végzik munkájukat, gyermekek játszanak és számos feketebőrű rabszolga is előtűnik.

Az 1755-ös földrengés előtti Lisszabon Kereskedők utcájának digitális rekonstrukcióját a nemrég felfedezett festmény alapján készítették.
 


vimeo: <iframe title="vimeo-player" src="https://player.vimeo.com/video/24865517" width="640" height="312" frameborder="0" allowfullscreen></iframe>


A várost újjáépítették, de a középkori városmag szinte teljesen elveszett  Ma a turistalátványosságnak számító Alfama városnegyed őrzi a földrengés előtti Lisszabon hangulatát.


Alfama városnegyed mai képe

 

 




Nyaraljon Costa del Solon!
 



Vár a Costa del Sol

 


Álmaid útján: Czibere Csilla blogja