Modernkori remete Kínában



Egy férfi valóságos remeteként él egy elnéptelenedett faluban, immáron 10 éve. Liu Shengjia az egyetlen lakosa Kína északnyugati részén található Xuenshanshe falujának.

 

Elmondása szerint régen átlagban húsz család lakott a településen, de ahogy elkezdtek kifogyni a természeti forrásokból, sokan elköltöztek és számos idős lakos elhunyt.

2006-ban a falú végképp kiürült, csupán hárman, ágyhoz kötött édesanyjával és fiatalabb bátyjával maradtak ott.. Egy évvel később pedig a mama is meghalt, és bátyja is otthagyta. Liunak mindössze pár birkája maradt, őket gondozta.

Saját bevallása szerint nagyon nehéz volt megszokni a magányt, mert ez a nyomasztó tudat állandóan gyötörte.
 

Nincs rosszabb annál, mikor tudod, hogy senkire sem számíthatsz - mesélte.


Voltak olyan éjszakák, mikor szó szerint nem tudott aludni az aggodalomtól, és ettől a nyomasztó érzéstől. Aztán történt valami, és szép lassan elkezdett beleszokni sajátos helyzetébe. Megtanult egyedül élni és gondoskodni magáról.

 


 Most már 11 éve él teljesen egyedül Xuenshanshe lepusztult falai között. Egyedül az ő portája ép, a többi háznak csak a falai maradtak meg.  A férfi szinte remeteként éli mindennapjait, de néha hiányzik neki az egykori nyüzsgés.
 

Az elején aludni sem tudtam a kutyaugatás miatt. De később a bárányokban leltem barátokra és hamarosan megszoktam a helyzetet.


 
Liu vadőrként tevékenykedik, havi 700 jüant, átszámítva körülbelül 30 ezer forintot keres.
 

A túlélés nem probléma a számomra, de már szívesebben élnék egy lakottabb településen - nyilatkozta az őt felkereső riporternek


Azt is bevallotta, ennyi év magány után bizonytalan abban, hogy  tudna-e alkalmazkodni egy nyuzsgő városi élethez.
 

Viszont valahányszor belép magányos házának kapuján, mindég felébred benne az emberek, a kozosség utáni vágy. Még nem döntötte el marad vagy megy, de úgy érzi idős korában szüksége lesz segítségre és akkor mindenkép fel kell adnia   remete életét.

Címkék: 
 

 

 




Nyaraljon Costa del Solon!
 



Vár a Costa del Sol

 


Álmaid útján: Czibere Csilla blogja