.

Mit terveztek Torontóban 1967-ben



Szerző: Tiboru


Tervezetek a "szép" Új Világrendről

Torontói jegyzőkönyvek
 
Aki az Új Világrend (New World Order, a továbbiakban: NWO) elméletéből és gyakorlatából ollózta össze a kisdoktoriját, nyugodtan átugorhatja az első rövid részt, mert újdonságot nem fog olvasni. A többiek viszont veselkedjenek neki, mert a globális konteók alfájáról és omegájáról lesz szó benne.

1.) A NWO

A konteósok régi vesszőparipája az, hogy a világot jó ideje egy olyan szűk (gazdasági és politikai) elit kormányozza, melynek tagjai módszeresen azon munkálkodnak, hogy a teljes emberiséget uralmuk alá hajtva létrehozzanak egy totalitariánus és abszolutisztikus rendszert, ahol megszűnnek a nemzetállamok, elkorcsosul az egyének, családok és népcsoportok szellemi és kulturális autonómiája, mindent a profitnak és az uniformizált fogyasztásnak rendelnek alá, s ahol intellektuálisan nem leszünk többek, mint bégető, mentálisan befolyásolt juhok egy félkomfortos, jól felügyelt és totálisan ellenőrzött karámban.

A szóbanforgó elit változatos formában mutatkozik, már ha esetenként úgy dönt, hogy a teljes sötétségből kilép a félhomályba: különböző fedőintézményekkel, szervezetekkel és álcákkal leplezi valódi énjét. A különböző konteós iskolák ide sorolják a szabadkőműveseket, illuminátusokat, a Bilderberg-csoportot, a CFR-t, az Európai Uniót, de tán még a templomosokat, az ufókat és a feketébe öltözött embereket is.

A NWO bábjai és előtérbe tuszkolt frontemberei néha persze elkövetnek baklövéseket, s elkottyintanak bizony részleteket a Nagy Tervből; az elmúlt száz évben jóformán nem volt olyan amerikai elnök vagy transznacionális szervezeti vezető, aki alkalomadtán ne beszélt volna az új világrendről, mint elérendő, hőn áhított végcélról. Persze akadnak olyan vájtfülűek is, akik ezeket a kinyilatkoztatásokat sem tekintik véletlennek, hanem inkább olyan tervszerű kiszivárogtatásnak, melynek az a küldetése, hogy lassacskán hozzászoktassanak bennünket a hamarosan beköszönő szép új világhoz.

A torontói jegyzőkönyvek (legalábbis az ezeket nyilvánosságra hozó újságíró szerint) fehéren-feketén bebizonyítják, hogy a Terv hosszú évtizedek óta megfogalmazódott, s az ennek megvalósításában érdekelt csoport legkevesebb 45 évvel ezelőtt lefektette a „hogyan?” korszerű akcióforgatókönyveit.

2.) Az újságíró

Lássuk, kinek is köszönhetjük az ominózus akcióterv nyilvánosságra hozatalát.

Serge Monastról van szó, egy 1945-ös születésű francia-kanadai zsurnalisztáról, aki költőként és szépíróként kezdte, majd a nyolcvanas évek második felétől kezdve figyelme egyre inkább a tényfeltáró újságírás és az oknyomozó riportereskedés felé irányult. Eleinte a L’Enquête („ankét”, „nyomozás”) c. lapnál dolgozott, de mivel combosabb írásainak közlésétől a mainstream média következetesen elzárkózott, létrehozott egy saját hírügynökséget (l’Agence Internationale de Presse Libre, vagyis a Nemzetközi Szabadsajtó Ügynökség), ahol megállapításait és nyomozási eredményeit publikálja. Neve és munkássága akkor válik széleskörben ismertté, amikor 1995 májusában egy kanadai tévéműsorban lehetőséget kap, hogy kifejtse nézeteit.

Olyan témákkal foglalkozott, mint a koncentrációs táborok amerikai előkészítése a Rex-84 fedőnevű titkos terv alapján, a CIA által folytatott, s az emberi gondolkodást és érzelmeket befolyásoló orvosi kísérletek (lásd még a tökéletes katonákról szóló posztunkat), a híres (talán többek által ismert) Blue Beam fedőnevű tervezett műveletsorozat, amit a NASA-CIA-NSA hármas hozott össze, s amely elektromágneses hullámok, számítógépek és globális, valós idejű holografikus vetítések segítségével az emberek vallásos hitét lett volna hivatott manipulálni saját céljaikra úgy, hogy elhitetik a hívőkkel a Messiás eljövetelét.

Serge-t a kanadai és amerikai hatóságok számtalan zaklatásnak vetették alá: megvádolták köztörvényes bűncselekmények elkövetésével, többször őrizetbe vették, házkutatások tucatjait tartották lakásán és irodájában, félkész anyagokat és dokumentumok köbmétereit foglalták le és kobozták el tőle, gyermekei láthatásától eltiltották, barátai között bizalmatlanságot szítottak vele szemben, satöbbi.

1996 december harmadikán az RCMP  (Kanadai, Kitályi Lovasrendőrség) Montréalban ismét előállítja, büntetőeljárást indítanak ellene rémhírterjesztés és más bűncselekmények miatt, majd 24 órára őrizetbe is veszik. Negyedikén kiengedik, még aznap este rosszul lesz, s másnap, december ötödikén otthonában meghal. A boncolás (amit feleségének gyakorlatilag követelnie kellett, mert egyik kórház sem akarta vállalni) szívelégtelenséget állapít meg. Serge Monast 51 éves volt; amúgy makkegészséges, minden káros szenvedélytől mentes, vallásos emberként ismerték.

3.) A jegyzőkönyvek

Serge Monast 1995-ben publikálja „A torontói jegyzőkönyvek” (Les Protocoles de Toronto) c. dokumentumot, amelyet kalandos úton sikerült megszereznie. Serge a beszerzés részleteiről nem árul el túl sokat, mert – ahogyan azt írja – azzal életeket sodorhatna veszélybe. Annyit elmond, hogy nem egy friss cuccról van szó, hiszen a jegyzőkönyvek 1967 nyarán születtek, amikor a NWO eszméjének akkori irányítói a kanadai nagyvárosban gyűltek össze azzal a céllal, hogy kidolgozzák a következő 50 évre szóló stratégiájukat. Senkit nem akarok befolyásolni (tudjátok: ez olyan távol áll tőlem, mint felelős politikustól a józan gondolkodás), de miután elolvastátok a kivonatokat, mindenki eldöntheti, hogy az elmúlt 47 évben vajon mennyi (és hogyan) valósult meg ebből.

Az újságíró ugyancsak az előszóban tájékoztatja az olvasót arról, hogy az összejövetelen 18-an voltak jelen: a világ hat legtőkeerősebb bankjának, a hat legnagyobb multinacionális energetikai cégének, s ugyancsak a hat legfontosabb élelmiszeripari konglomerátumának az első emberei. Monast (aki egy kis ezotériáért és számmisztikáért sem ment a szomszédba) azt sem tartja véletlennek, hogy pont a hat első képviselte az ágazatokat; ugye tudjuk, hogy a 666 kinek a száma a Bibliában..?

A csoport három nagy területet célzott meg, amelyeken belül dominanciára kell törniük, s talán senki nem lepődik meg olvasóink közül ezek felsorolásán: a gazdasági, a politikai és a társadalmi élet. A tizennyolcak szerint ötévente taktikai értekezletet kell tartaniuk, tízévente (legközelebb 2017-ben) pedig frissíteni kell a stratégiát: ismét át kell tekinteni a helyzetet, meg kell határozni az új csapásirányokat, s mindaddig kell ezt csinálni, amíg a NWO meg nem valósul.


No, eleget beszéltem; itt az ideje, hogy átadjam a szót a jegyzőkönyveknek, egész pontosan a jegyzőkönyvekben lefektetett alapelveknek. A könnyebb áttekinthetőség kedvéért ezeket 15 pontba szedtem és egy hangyányit megszerkesztettem, de mindenkit biztosítok arról, hogy semmiféle érdemi változást nem eszközöltem azokhoz a francia nyelvű eredeti (?) változatokhoz képest, amelyekből dolgoztam.

a.) Erősíteni kell a „Szórakozás Társadalmát” (Société des Loisirs), amely már eddig is hatalmas szolgálatokat tett nekünk. Az elsődleges ösztönök által diktált egyéni elvárások minél rövidebb időn belüli kielégítése gyenge, befolyásolható és manipulálható generációkat eredményez.

Ennek érdekében fel kell használnunk az audiovizuális technológia valamennyi vívmányát, s az egyéneket (kiemelten az ifjúságot) ezen keresztül individualista életszemléletre kell nevelni, mert a jövő emberének ilyennek kell lennie. Egy önző embernek nincsenek eszméi, nincsenek álmai, sem pedig belső tartása.

b.) Bátorítani kell az ökológiai szemléletű anarchizmus elterjedését, kiemelten az egyetemi, főiskolai hallgatók körében, hiszen ők a nemzetállamok ellenségei. Az úgynevezett környezetvédelmi és zöld gondolkodás természetes (de csak taktikai) szövetségesünk mindaddig, amíg a fennálló nemzetállami rendet támadja.

c.) Az általunk befolyásolt ifjúság lelki szegénységét egy hamis és virtuális, tudománynak tűnő technológiai masszával kell ellensúlyoznunk. Ennek a legmegfelelőbb terepe az oktatási rendszer, ahol a klasszikus humán műveltséget helyettesítenünk kell egyfajta műszaki, pragmatikus szemléletmóddal.

d.) Szorgalmaznunk kell a nemzetközi szabadkereskedelmet; le kell bontanunk a gazdasági és politikai határokat, meg kell szüntetnünk a külkereskedelmet sújtó adókat, mert ezáltal a nemzetállamok elveszítik egyik legerősebb fegyverüket. A nemzeti és hazafias érzések egyre nevetségesebbé válnak, ami elősegíti a globalizációt. A korlátok nélküli szabadkereskedelem elősegíti a munkanélküliség növekedését, a gyengébb nemzetállamok versenyképességének elvesztését, a hagyományos nemzetgazdasági ágazatok végzetes lemerülését és piacvesztését.

e.) Embereink, szimpatizánsaink által az elsők között elfoglalandó területek a nemzetállamok külügyminisztériumai, a bevándorlási hivatalok és a nemzetközi szervezetek migrációs ügynökségei.

Feladatuk az, hogy minél tágabbra nyissák a fejlett államok kapuit a harmadik világból (elsősorban Afrikából és Ázsiából) érkező migránsok előtt, hiszen így jelentősen növekszik a befogadók és a bevándorlók közötti feszültség. A sajtó manipulálásával, a közvélemény általunk kívánatosnak tartott irányba történő befolyásolásával – érdekeinknek megfelelő módon – mindig olyan híreket terjesztünk, amelyek mindig a megfelelő lökést adják a tömegeknek. A harmadik világban fegyveres konfliktusokat és háborúkat gerjesztünk, mert ezek hatására az onnan kivándorolni, menekülni szándékozók hullámokban érkeznek majd a Nyugat kapuihoz.

f.) A nyugati világban működő nagyvállalatok termelőegységeit lassanként át kell helyezni azokba az államokba, amelyek még hisznek a piacgazdaság mindenhatóságában s devizaéhségük elnyomja a legelemibb óvintézkedéseket is: a kelet-európai és mediterrán országok, Dél-Amerika. A multik természetesen csak addig fognak ottmaradni, amíg a munkaerőt valóban rabszolgaáron tudják nyújtani; amint szükséges (s amint a politikai változások lehetővé teszik), tovább kell vonulni még keletebbre: a Szovjetunió, Kína és a többi ázsiai országba. A befogadó államokat rá kell bírni, hogy kölcsönket vegyenek fel a nemzetközi pénzintézetektől (elsődlegesen az IMF-től és a Világbanktól, amelyek gyakorlatilag a mi tulajdonunkban vannak). Ha húzódoznának a kölcsönfelvételtől, meg kell ingatni a gazdaságukat, válságot kell előidézni, s bele kell zavarni őket egy adósságspirálba, majd – közvetett módon – kényszeríteni kell őket, hogy válságköltségvetésből válságköltségvetésbe bukdácsoljanak.

g.) Létrehozzuk a globális gazdaságot (Économie Globale), amely fölött sem a nemzetállamok, sem a szakszervezetek nem tudnak semmiféle kontrollt gyakorolni.

A globális gazdaság előbb-utóbb létrehozza a saját (ugyancsak globális) politikáját, s ennek következtében szükségessé válik a politikai rendszerek globális újjászervezése, melynek bölcsőjénél mi fogunk bábáskodni.

h.) A globális gazdaság másik következménye a globális tömegkultúra, melybe – óvatosan és kiegyensúlyozott módon – bele kell tenni minden vallásból, minden nemzeti kultúrából és minden hagyományból, szokásból és tudományból egy kicsit – hogy mindenki elégedett legyen. Az írott és elektronikus médiumokon keresztül sulykolni fogjuk az uniformizált (és általunk előírt) ízlést kialakító reklámokat.

i.) Bátorítani kell (főként az ENSZ és a NATO égisze alatt) a békefenntartó és béketeremtő katonai műveleteket, amelyeknek – a lehetőségekhez képest – humanitárius akcióknak kell tűnniük a közvélemény előtt (lásd még a média szerepe!). Ezek a fegyveresek valójában azt a célt szolgálják, hogy a két szervezet vezetésében elhelyezett embereink mindig rajta tartsák a szemüket a világ forrongó pontjain, s befolyásolhassák az ottani eseményeket.

A békeműveletek helyét pedig lassan majd átveszik a reagáló erők, később pedig már az egyszerű megelőzés is okot szolgáltathat fegyveres beavatkozásainkhoz, a világ bármelyik országában. Mindehhez szükséges az ENSZ és a többi nemzetközi katonai szervezet alapszabályainak lassú átalakítása, hogy előbb-utóbb (a már létező nemzetközi katonai erőn kívül) rendelkezésre álljanak nemzetközi rendőri és csendőri erők is.

j.) Az egyént egyre kiszolgáltatottabbá kell tenni, s igaz ez a gazdasági, az ideológiai és az érzelmi összetevőre is. Emelni kell a nyugdíjkorhatárokat, egyre bizonytalanabbá kell tenni a munkahelyeket (tudatosítani kell például a munkavállalóban, hogy bármikor elbocsátható), a fizetések vásárlóerejét fokozatosan csökkenteni kell (például mesterségesen gerjesztett infláció segítségével), ugyanakkor biztosítani kell az egyéni agymosás lehetőségét (primitív tévéműsorok, manipulált oktatás, irányított sajtó, fogyasztáscentrikus társadalom, stb.). Érdemes megfontolni olyan – nagy visszhangot és felháborodást kiváltó – bűncselekmények elkövetésének elősegítését, amelyek hatására az egyén maga kiált nagyobb biztonság és erőteljesebb rendőri vagy titkosszolgálati jelenlét után.

k.) A nemzetállamokat minden eszközzel meg kell akadályozni abban, hogy gazdasági területeiket önállóan korszerűsítsék; különös figyelmet érdemelnek ilyen szempontból az energia- és pénzügyi szektor, a mezőgazdaság, valamint az új technológiák. Ezek azok a neuralgikus pontok, amelyeket ki kell vonni a nemzeti felügyelet alól, és soron kívül globális ellenőrzés alá kell helyeznünk.

l.) Ahol lehet, az emberi munkaerőt gépekkel, robotokkal és – lehetőség szerint, a technológiai fejlődés függvényében – számítógépekkel kell helyettesíteni.

m.) Egyre több olyan adatbázist kell létrehozni, amelyek – változatos módon, a technológiai fejlődés függvényében – egyre több információt tárolnak az egyénekről. Ezeknek a nyilvántartásoknak szükség esetén összekapcsolhatóknak kell lenniük, s fenntartásuk, valamint ellenőrzésük nemzetközi szervezetek joghatósága alá kell essen.

Ezek szükségességét bűnmegelőzési és bűnüldözési céllal kell magyarázni a tömegeknek. Mindezen lépésekkel párhuzamosan a lehető legjobban szigorítani kell a lőfegyverek egyének általi birtoklásának jogi feltételeit.

n.) A velünk szembehelyezkedő nemzetállamokat meg kell büntetni: pénzügyi és gazdasági módszerekkel, ideológiai ellehetetlenítéssel, s végső esetben olyan extrém módszerekkel, mint az elektromágneses fegyverekkel kiváltott (és irányított) földrengések, éghajlat- és időjárás-változtatások, a férfiak és nők termékenységének csökkentése (akár teljes vagy részleges sterilizáció), stb.

o.) Azokat az egyéneket, akik nem állnak be a sorba, s tetteikkel vagy szavaikkal veszélyeztetik az Új Világrend kialakítását, el kell lehetetleníteni, meg kell bélyegezni, nevetségessé kell tenni; végső esetben fizikailag is meg kell semmisíteni.

Eddig tartott a jegyzőkönyvek tartalmának kivonatos ismertetése. Ahogyan azt már mondtam, Serge Monast 1996 decemberében hirtelen elhunyt, s lakásából, illetve irodájából dokumentumok százai tűntek el a halálát követően. 1997 januárjában két egykori munkatársa munkatársai is életét veszti: egyikük autóbalesetben, a másik pedig (egy újságíró-gyakornok) állítólag részegen kiesik egy toronyépület huszadik emeletének egyik ablakából.

Serge halála előtt (’96 novemberében) egy tévéműsorban azt ígérte, hogy a jegyzőkönyvekről, valamint további exkluzivitásokról részletekkel fog szolgálni, de hirtelen halála ebben megakadályozta.

4.) Az ellentábor

Természetesen rögtön akadtak olyanok, akik megkérdőjelezték az egész jegyzőkönyves dolgot. Többen tudni vélték, hogy élete végére Monast teljesen begolyózott: vallási tébolyodottá válva minden sarokban szabadkőműveseket, kommunistákat és nemzetközi bankárokat látott. Mások arra hívták fel a figyelemet, hogy a torontói jegyzőkönyvek sokban hasonlítanak a hírhedt másik dokumentum-sorozatra, amely a Cion bölcseinek jegyzőkönyvei címet viseli, s amelyről sokak szerint egyértelműen bebizonyosodott, hogy a cári titkosrendőrség 1903-1904 között hamisította, kifejezetten az antiszemita érzelmek felkorbácsolásának célzatával. Megint mások arra teszik le a nagyesküt, hogy Serge maga találta kis és írta az egészet, s egyszerű reklámfogásnak szánta annak érdekében, hogy az addig megjelent könyveit jobban vegyék az emberek.

5.) Zárszó

Akárhogyan is van és akármi is az igazság, a torontói jegyzőkönyvek a haladó konteós társadalom egyik alapművévé váltak, s örömömre szolgál, hogy (ha jól látom, elsőként a magyar nyelvű sajtó- és blogoszférában) bemutathattam őket a Konteóblog olvasóinak. Bármit is gondoltok Serge-ről (akiről egyetlen magyar nyelvű mondatot sem találtam a neten, de lehet, hogy csak figyelmetlen voltam), annyit szerintem megért az egész, hogy elolvassátok és elgondolkozzatok pár bekezdésen; nézzetek körül, vonjatok párhzamokat és (ahogy a költő is mondja) látva lássatok…

Tiboru

 

Webcam Fuengirola

csak egy kattintás és élőben nézhető a fuengirolai tengerpart



Vár a Costa del Sol