Mire tanít az iskola



"Dolgozó nemzetet akarok, nem gondolkodót." - mondta John D. Rockefeller 1902-ben és adott 100 millió dollárt az iskolarendszer kialakítására


Azóta is ez a rendszer múködik, de most már nem csak Amerikában, hanem Euópában is.

 
A tudásra szükség van, csak az a kérdés milyen tudásra. A jelenlegi iskolarendszer a központosított, államilag irányított tantervvel, nem a kreativítást, hanem a lexikális tudás bebiflázását helyezi előtérbe. Az iskolákban nem az önálló gondolkodás kifejlesztése a cél, hanem azt kell megtanulnunk, a bajokat csak úgy kerülhetjük el, ha  megfelelnünk a hierarchiában felettünk lévők akaratának.
 

Iskolában ilyen a "jógyerek"
 
Persze a jelenlegi iskolarendszernek is meg vannak a letagadhatatlnal előnyei. Megtanít írni, olvasni és számolni. A további előnyöket már nagyítóval kell keresni. Az hogy kívülről kell fújni a 100-200 éve élt költők egyes verseit, vagy dolgozatot kell írni Kányádi Sándor – Valaki jár a fák hegyén című mővéből, nem fejleszti az egyén problémamegoldó képességét, csupán leköti szellemi kapacitását. Ezt a fajta tantervet nem lehet személyiság fejlesztőnek nevezni.
Az is furcsa, hogy az iskolákban az összefogás helyett a versenyszellem uralkodik. Nem a közös munka kap hangsúlyt, hanem egyéni eredményekre koncentrálnak. Ezáltal erősödik a diákok közti rivalizálás, és másik legyőzése okoz sikerélményt.
A középiskolát végzett diákok, több felmérés szerint is, pár évvel az iskola befejezése után, a fejükbe vert lexikális tudás 90-95 százalékát elfelejtik. Azt viszont egy életre megtanulták, hogy érvényesülni csak a főnökuk kivánalmainak teljesításável lehet. Ez gyűrűzik végig az egész társadalmon a segédmunkástól kezdve a legfelső szintekig.

Mind a nyugati világban, mind a volt keleti blokkban az új generációkat nem a gondolkodásra, hanem a hatalmi rendszer elfogadására nevelték. Ez olyan jól sikerült, hogy a felnőtt generációk ma sem a rendszerben, hanem azok vezetőiben látják a hibát.

Csend, rend, fegyelem

Ennek következtében a tanult emberek sokaságát sikerült félrevezetni és megosztani azzal a hittel, ha az általuk preferált vezető kerül hatalomra, akkor majd jobb lesz. Viszont a történelem tanúsága szerint a választás  végeredménye (a vezetőhöz közel álló kedvezményetteket kivéve) teljesen mindegy. Aki kiszolgálja hierrchiában felette lévőt az érvényesül, aki nem, az megy a sűlyesztőbe.
 
Bárkit is választanak meg, ugyan az a hatalmi politika folytatódik, csupán más-más részlet kerül előtérbe. Viszont az iskolák temetikája maradni fog, hiszen bárki is van a hatalomban, fontos számára, hogy az emberek elfogadják és természetesnek tartsák az iskolában megtapasztalt érvényesülés módját. 
Igy válik kezelhetővé a társadalom és így teljesülhet John D. Rockefeller célja.

"Dolgozó nemzetet akarok, nem gondolkodót."



Dolgozó nemzet




 
 

 

 




Nyaraljon Costa del Solon!
 



Vár a Costa del Sol

 


Álmaid útján: Czibere Csilla blogja