Mindig lehet újrakezdeni




Van amikor egy vállalkozás körül elfogy a levegő és a vállalkozó úgy érzi nincs esélye a politikával is összefonódott konkurenciával szemben.


Ez történt Imrével is, aki belátta, túl kicsi és túl független ahhoz, hogy Magyarországi vállalkozását tovább erőltesse. Ráadásul  kis cége az utolsó évben inkább vitte, mint hozta a pénzt.
Elege lett. Mindent feltett egy lapra, összeszedte maradék tőkéjét és családjával együtt 2011-ben, Spanyolországban kezdett új életet. Malaga melletti Rincon de la Victóriában bérelt lakást, és innen indult neki az ismeretlen ország ismeretlen lehetőségei közt saját útját megtalálni.
 

Rincon de la Victoria
 
A kezdet nem volt könnyű. Kis sikerek és nagyobb sikertelenségek követték egymást. Torremolinosban kenyér és péksütemény boltot nyitottak, mézeskaláccsal házaltak, sőt még a kürtös kalács is belefért profiljukba. Felesége közben mézeskalács specialista lett, annyit készített és díszített belőlük. Azonban meg kellett tapasztalniuk, hogy a spanyol ízvilág nem egyezik meg a magyarral. Kis boltjukkal nem tudtak kitörni a "futottak még" kategóriából.
A hiba ott csúszik be ahol a legkevésbé lehet rá számítani. Egy alkalommal csak akkor vették észre, hogy a sütéshez beszerzett liszthez díjmentes extraként lisztbogarat is kaptak, amikor már majdnem az egészet felhasználták. A hiábavaló munka feletti bosszankodást még az is növelte, hogy megrendeléseiknek sem tudtak eleget tenni.
 

Az üzletmenetet felborító lisztbogár és lárvája. Pedig vannak helyek, ahol ezek a lárvák különleges csemegének számítanak. Spanyolország azonban nem az a hely. Itt a bogárral bélelt kenyér inkább tönkrevágja az üzletmenetet.
 
Imre ekkor érezte meg rossz úton jár. Váltani kell. A családot el kell tartani. A lánya egyetemre a kisebbik fia még általános iskolába jár, a nagyobbik fia meg a vállalkozásban segít és van még egy testvérük, aki betegsége miatt a család segítségére szorul. Több pénzre van szükség, amit a bukdácsoló kenyérbolt nem tud előteremteni.
Munkája mellett kereste a lehetőségeket a továbblépéshez. Tapasztalta, hogy a spanyolok szeretik a bort és Malaga környékén igen jó borok teremnek. Viszont gyümölcsbort nem látott sehol. Innen jött az ötlet, narancsbort kell csinálni! Kidolgozta a technológiát, végigjárta a bürokrácia útvesztőit, beszerezte az engedélyeket és ugrásra készen kereste a lehetőséget, amit két spanyol befektető személyében talált meg.
A narancsbor ötletét felkaroló spanyolok Rincon de la Victóriától 20 kilométerre lévő festői fekvésű Amácharban biztosítottak helyet a narancsbor nagy tételben való készítéséhez. Itt egy raktárépület üres helységébe lehetett beállítani az érleléshez szükséges hordókat és a technológia által megkívánt berendezéseket.

(Gergely és jobbra mellette a két spanyol befektető)

Ha már lúd, legyen kövér, állt elő Imre a kidolgozott technológia alkalmazásának további lehetőségeivel.Módszerével likőrt és magasabb alkohol fokú narancspárlatot is elő lehet állítani. Ezek engedélyét is megszerezték, így már hét féle ital gyártására van lehetőség.  Egyenlőre nagyobb tételben a narancsbort készítik, a többi a majdani megrendelésektől függ.
A spanyolok vállalták a termék értékesítésének megszervezését, Imre, Gergely fiával közösen pedig a termékek előállítását.
Egyenlőre nagyon az elején vannak ennek a vállalkozásnak. Vágyaikban szerepel olyan kereskedőt találni, aki az egész évi kapacitást, a mintegy 46 ezer üveg narancsbor értékesítését vállalja.  Jelenleg kis tételben árusítják, sőt igény esetén még ki is szállítják.

Elmondása szerint azokon a termékbemutatókon ahol megjelent az újfajta száraz desszertbor, sikert hozott és a vásárlóktól is csak pozitív visszajelzést kaptak. Nehéz erre a telített piacra egy új termékkel betörni, de bízik a a minőségben, és a spanyol társak marketing tevékenységében.

Minden kezdet nehéz és ne felejtsük, a jó bornak is kell a cégér.

 
     narancsbor                                    narancslikör                                            40%-os narancs párlat
 

 

 




Nyaraljon Costa del Solon!
 



Vár a Costa del Sol

 


Álmaid útján: Czibere Csilla blogja