.

MIG17 elfogó vadászgép találkozása az ismeretlennel Kaposvár felett 1959-ben



Knoll Gyula, akit aktív időszakában beválasztottak az ország 25 legjobb vadászpilótája közé, visszaemlékezésében  írja le találkozását a számára ismeretlen, első pillanatban ellenséges gápnek gondolt repülő objeltummal.


"1959. július 21.-én éjjel kristálytiszta volt az ég, amikor a taszári repülőtérről éjfél előtt feladatra szálltam fel egy MIG-17PF típusú fedélzeti lokátorral felszerelt elfogó vadászgéppel.

 
A Kaposvár fölötti légtérbe repültem 4000 méter magasan, és egy előre meghatározott feladatot hajtottam végre. Repülés közben arra lettem figyelmes, hogy tőlem kissé magasabban valamilyen mozgó fény közeledik felém. Mivel éjjel csak a fényt látjuk, a gép testét nem, ezért egy másik társam gépére gondoltam. Jelentettem a repülésvezetőnek, hogy tőlem magasabban van egy gép.

“Van-e valaki még az én légteremben?” – kérdeztem rádión, nehogy összeütközzünk. (Négy évvel korábban, 1955. június 10.-én Kaposvár fölött már nekem repült egy MIG-15-ös, és teljesen összeroncsolta a gépem kormányfelületeit. A nagy csattanás és ütődés közepette felhúztam a lábam és ledobtam a kabintetőt, hogy katapultáljak. Aztán mégis biztosabbnak véltem a nehezen kormányozható géppel a kényszerleszállást.)

De most nem volt a légteremben senki, ezt közölte a repülésvezető. Abban az időkben nem is gondoltunk UFO-kra, csak repülőgépre, amely most éppen délkeleti irányból Ausztria felé repült. Ekkor már ugyanis ellenséges gépnek gondoltam a közeledőt. De amíg rádióztam, a “fény” pillanatok alatt elrepült fölöttem, és a kabinba is teljesen bevilágított. Egyáltalán nem olyan volt, mint a repülőgépek fénye, ahol (balról piros, jobbról zöld és hátul fehér) egyértelműek a három helyzetlámpa fényei. De nem is fényszóró lehetett, mert annál erősebben sugározta a fényt.

“Menjen rá, nézze meg!” – hangzott a repülésvezető utasítása. Azonnal előretoltam a gázkart és a gyorsítót, és emelkedésbe vittem a gépet a fény irányába. Rövidesen 800-900 km/h  sebességgel közelítettem a fényes alakhoz. Mikor már majdnem egy magasságban voltam vele, be akartam fogni a fedélzeti lokátorba. A hatalmas fényes alak ekkor óriási sebességgel úgy megugrott előttem, mintha puskából lőtték volna ki. Aztán egyre kisebb lett, később pedig beolvadt a csillagok közé. Én meg visszavettem a gázt, lemerevedtem, nem hittem a szememnek. Mikor aztán magamhoz tértem jelentettem rádión, hogy a cél eltűnt. Gyorsan visszafordultam, mert nem akartam az osztrák határt megsérteni. Ugyanis abból mindig csak bonyolult diplomáciai ügyek származnak.

Leszállás után az irányító toronyban közöltem a repülésvezetővel a furcsa esetet, de magnón is rögzítve voltak a rádiózásaim. Szóban kiegészítettem a történteket azzal, hogy ezt a technikát nem ember gyártotta. Tőlem aztán többet nem kérdeztek a feletteseim. Annál inkább a pilóta barátaim, főleg aznap a repülés végén, hazafelé menet. De engem is egyre inkább izgatott ez a különös eset. Láttam, a barátaim hogyan élik bele magukat az én helyzetembe, és nagyon fel voltam spannolva. Lefekvés után nem jött álom a szememre, egész éjjel tele voltam feszültséggel és kérdésekkel. Reggelig azon törtem a fejem, hogy mi lehetett ez a tárgy, mert hogy nem repülőgép volt, az biztos! Aztán meg, hogy miért pont velem történt ez meg?

Személyesen is megtapasztalhattam, hogy egy-egy külső tényező mennyire át tudja formálni az életünket. Próbára teszi az emberi  teljesítőképességet nap mint nap. Ilyen a repülő csészealj is. El kell fogadnunk, hogy az UFO-jelenség az emberi agyra nagyon is kihat, az ember hatványozottan éli át a vele való találkozás pillanatait. Mintha nem is egy fizikai tárgy lenne, aminek tömege, térfogata, vagy energiája van, hanem valami rendkívüli dolog, ami megváltoztatja a realitáshoz, a valósághoz való viszonyunkat. Ma már tudom, hogy az UFO egy olyan transzformátor, amely a jelenlétével a valóságot alakítja át az emberben, és interferálja a szemtanú elméjét. Majd amikor eltűnik, olyan érzelmeket és gondolatokat hagy maga után, melyek egész életünkön át kísérnek minket.

Másnap reggel korán bementem a laktanyába, de már a kapunál vártak az UFO iránt érdeklődők. Voltak köztük, akik a részletekre is kíváncsiak voltak, sokan kérdezték, hogy féltem-e? Én a későbbiekben is UFO-ra gondoltam, mert repülőgép ekkora gyorsulást csak a hangsebesség többszörösével képes végrehajtani. Azért mondom ezt, mert a következő évben olyan szerencsém volt, hogy a Magyar Légierőben engem neveztek ki a két hajtóműves, szuperszonikus, fedélzeti lokátorral felszerelt MIG-19PM elfogó vadászrepülőgépek pilótái első parancsnokának. Az ország legjobb 25 pilótáját válogatták ki, akik Taszárra kerültek az új típusra.

Aztán az ország vezetőinek, a kormánynak és a tábornoki karnak tartott bemutató repülésem én törtem át először a hangfalat, repültem a hangnál gyorsabb sebességgel. Később pedig már magasabb beosztásban, repültem a MIG-21-el is, a hangsebesség kétszeresével. De az UFO gyorsulása a hangsebességnek talán a tízszerese volt, ami elképzelhetetlen. Ilyen földi gép nem létezik.


MIG21

A következő években bizakodva kerestem az UFO-kkal való találkozást. Állandóan figyeltem a légteret, szerettem volna ismét találkozni velük, azonban ez a jelenség többé nem ismétlődött meg velem. De talán ez volt a szerencsém, mert azóta tudom, hogy az UFO meg tudja bosszulni a támadóját, ki tud engedni magából egyionizációs mezőt, amelybe ha a repülőgép belerepül, a pilótával együtt elpusztul. Persze az én találkozásomat ők hozták létre, ez nem véletlenszerű volt. Ez az ő akaratuk nélkül elképzelhetetlen, mert először kiválasztanak, majd kivetítik rád az akaratukat, és az történik veled, amit ők akarnak."


Forrás: http://rejtelyekszigete.com/ufo-k-es-foldonkivuliek/magyar-x-aktak-knoll-gyula-talalkozasa-az-ismeretlennel/


 

 




Nyaraljon Costa del Solon!
 



Vár a Costa del Sol

 


Álmaid útján: Czibere Csilla blogja