Mexikói élmények (5. rész)

Több részből álló úti beszámoló ötödik része Gesler György tollából

   

Megjártuk

ezúttal, a világ legnagyobb spanyol nyelvű országát Mexikót.

Mikor továbbálltunk, illetve repültünk Villahermosaba igazi meglepetés ért Mexikó repterén , mert egyetlen felvevő pultot sem lehetett látni kedvetlen , vagy jobb esetben egykedvű belépőkártya osztogató dolgozóval. Automata, kisebb ATM szerű gépek viszont szép számmal sorakoztak , ám utazni vágyok egyáltalán nem sorakoztak, így néhány perc alatt kis segítséggel feladtuk a szalagra a lemért és természetesen megfelelő súlyú bőröndünket és kihúztuk az automatából a két belépőkártyánkat.

   A város, ahol leszálltunk , előzetes információink szerint nem tartogatott nagy látnivalóságokat, így a kocsi kibérlése után , azonnal a csoda Palenque felé robogtunk. Szerencsére még világosban odaértünk és könnyűszerrel megtaláltuk , mert csak a Zona Archeologica táblák irányát kellett követnünk. A szálloda egy őserdő közepén ugynevezett Butiqe Hotel volt 100 nm2-es saját medencével, teraszos tíz- tizenöt bungalow-val és örzött parkolóval, rusztikus, ami valójában egyszerűt jelent, stílusban. Viszont a főváros után direkt atmoszferikus, jó érzéssel hatott ránk!

   A csoda Palenque , mint fentebb jelzőztem, valóban az általunk látott Piramisok közül a legszebb a legegybenmaradottabb , a dzsungel közepén fák, növények körülvett fűves területén volt. Kim Pakal király idejében élte virágkorát és, az ma már nem számít hány ember szenvedett néhány éves bizonyára tirranusi uralkodása alatt , mert mi csak a stilusában, művészi, építészeti  egységében az 1500 éves Maja kultura megmaradt remekeiben gyönyörködhedtünk.

A mindenütt, úton útfélen nyüzsgő árusok, giccs és helyi kézműves vacakságok mérhetetlen tömege, állandóan felkeltette a kiváncsiságomat, miben reménykednek ezek a szegény ágrólszakadt "kereskedők" , hiszen sokszorosa a kínálat a keresletnek, kinek fogják eladni szerényke árújukat?

   Maga Palenque település egy kicsiny, egy emeletes ,lapostetejű, stilustalan házacskákkal megépített városszerűség, de szemmelláthatóan, hála a 10 km-re lévő nemrég feltárt turistalátványosságnak komoly terjeszkedés elött áll. Igaz , hogy itt is , mint az egész utazásunk alatt sem a nálunk lévő kártyákkal sem a dollár készpénzzel nem volt könnyü a dolgunk , mert a Trump éppen néhány hónap alatt 50%-kal értéktelenebbé tette a mexikói pénzt és a bízalmatlanság a bankokban odáig ment ,hogy a kártyákat immel-ámmal , ha egyáltalán elfogadták az egyszerű beváltásra pedig hosszú sorokat kellett végig állnunk- 

   Mint azt néha elmondom , bár nem akarok dicsekedni vele , nem vagyok az állatok nagy barátja, mégis Kati kitartó unszolására megnéztük azt a felejthetetlen élményt és látványt jelentő, ismert és soha nem látott fajú, szabadon, saját életterükben repkedő, uszkáló, vadászó állatseregletet,   ebben a szinte bejárhatatlan méretű Növény és Állatdzsungelben. Ehhez fogható úgy nevezett állatkertet még életemben nem láttam és eddig el sem tudtam képzelni.        Két nap aztán elég is volt , de mielött továbbmentünk volna tartogatott nekünk a Turistajóisten egy félelmetes trópusi égiháborút, villámlást, dörgést és olyan esőszakadást, hogy ez után már nem kell ámuldoznom és hitetlenkednem , hisz ilyen vízmennyiségtől nem csoda hogy a növényzet és a vegetáció  ,játszi könnyedséggel áthatolhatatlan Dzsungellé válik.

    A tenger felé vettük az irányt és szerencsére , megint megnyugtatok mindenkit , aki vállalná az autókázást Mexikóban, semmitől és senkitől nincs mit tartania, nemcsak ezen a szakaszon , de végig az 1500 km-en keresztül egyetlen kellemetlen vagy gyanus atrocitás sem ért bennünket és az utak jók ,vékonyka forgalommal. A megyehatároknál komoly rendőri készültség és egyeseknek még komolyabb ellenőrzés volt , de mi már messziről láthatóan kettesek lévén, egy barátságos legyintés után mehettünk utunkra.  

   Campeche-be érvén azonnal láttam , hogy nem falusias város, hanem igazi régi patinás kisváros ,itt ott még a "hodítók" spanyolos,koloniális nyomaival, gyönyörűen, ezerszínűen rendbetett házak, keskeny, barátságos  kis utcák , hívogató, hangulatos , kávézók, éttermek, persze mind kint, de a nagy meleg miatt,a nagy ernyők alatt. Olyan volt , mint más europai halász és nyaraló kisváros , szállodák, turisták, homokos part tehát minden ami kell a jó érzéshez ilyenfajta helyen. Amugyis már Mexikóban is feltünt az idegenforgalom, ami első pillanatban fura volt , bár azon tényleg nincs mit meglepödni , ha nálunk sok a cseh , osztrák, német, akkor ott se különösen meglepő , ha columbiai, venezuelai vagy éppen puerto ricoi turistával találkozik az ember a Hop On Hop Off városnéző buszon és természetesen spanyolul hallgatják az idegenvezetőt . Ehhez még jön a hatalmas belföldi fluktuáció , ami a legszembetűnőbb Cancunban volt . Folyt. köv.