.

Megjártuk (negyedik rész): Yogyakarta I.



Szerző
Gesler György


Yogyakarta I.


Nemzetközi Repülőterére is természetesen a fapados Air Asia repített el minket.


A kifutón és a betonon csak a cég gépeit lehetett látni a jólismert piros felíratokkal.

  A fogadó épület pedig , mindenféle nagyzási , márvány , meg csupaüveg nélküli volt , épphogy a célnak megfelelő méretű folyosókkal, várótermekkel. Mindazonáltal az egyszerűség nem jelentette a ferihegyi fapadosok megalázó drótkerítéses, jéghideg, rideg bádog tákolmányait, mert minden fedett, zárt és fehérre festett, tiszta és rendezett volt. 
 

 
    Az előcsarnokban szokás szerint taxit akartunk bérelni , hogy elvigyen a szállodához, de egy kedves és szerencsére angolul jól beszélő lány az egyik pultnál, olyan kedvező ajánlatot adott , hogy nemcsak a szállodáig , de négy teljes napra és még vissza a reptérre is, elfogadtunk egy kocsit soförrel együtt. Mikor elmondtuk , hová akarunk menni és miket akarunk megnézni, két napra 12 órára!, egyre 5 órára, nevetséges 1 millió 200 ezerért lefoglaltuk az autót. Ennél jobbat nem is tehettünk volna ,mert a csodálatos látnivalók a várostól elég messze voltak és megnézésükhőz  külön kellett volna minden alkalommal kocsit rendelnünk.
 

 
   A szállodánk kitünő volt és a hatodik emelet, ahol laktunk , bizony jóval a város felett pont olyan kilátást biztosított, mint a harminchatodik Kuala Lumpurban , ugyanis nemhogy felhőkarcolónak nyoma sem volt, de  két- három emeletesnél nagyobb épületet még a belvárosban sem lehetett látni. Este jó érzés volt végignézni a város felett , de reggel négykor! bizony mikor kiestünk az ágyból az üvöltő , pardon imádkozó hangszorók hangjaira , akkor jobb lent volna a legalsó emeleten és az uszoda felé néző szobában. Azt már tudtuk , hogy Indonézia lakossága 83 %- ban muszlim, az rendben van , hogy nőket kendő nélkül nem lehet látni, de azt nem gondoltuk , hogy hajnali négykor kell imádkozni.
    Másnap volt az 5 órás taxizás, mert pont az első érdekességnek ígérkező látnivaló épp a városban volt, az úgynevezett Szultán Palota, ami sok kisebb nagyobb épületből állt, és tulajdonképpen egyfajta ismeretterjesztő célt is szolgált , mert a kb százéves bútoroktól a különböző használati és dísztárgyakig minden látható volt.
 

 
Mivel iskolai szünetbe ütköztünk , a kiállítás területén többszáz színes más-más egyenruhába öltözött  tanuló probálta megérteni ,nagy zsivajgás közepette, hogy mit is lát.Az egyik talán legnagyobb nyitott, gyönyörű oszlopos Pavilon felől különös zenei hangokat hallottunk, természetesen gyorsan odamentünk, ahol 20-30 zenész csak ütőhangszereken muzsikált. A mi füleinknek bizony meglehetősen idegenül hangzott ez a szabad, improvizálásnak tűnő, látszólag  mindenki akkor ütött, csinezett, harangozott , amikor akart, központosítás, dallam és ritmus  nélküli fura, soha nem látott ,hangszereken előadott zene. Csodálkoztam is , hogy a kisszámú hallgatóság , velem ellentétben , hogyan bírta hosszabb ideig élvezni a koncertet , nekem az a két - három perc is elégnek bizonyult, amit hallottam. 
 
 
    Viszont ha már ütös, akkor az egyik ház teraszán, egy valószerűtlenül kb. négy méter hosszú és másfél méter átmérőjű fatörzset láttam, ami valahogy nem illett a többi kiállítási holmihoz és kíváncsian kérdeztem a közelben üldögélő teremőrt , mi légyen ez a kicsit megmunkált fa. Odajött, ráütött egy kettőt, mire a fülem tényleg kettéállt attól a hangzástól és a világon sem nagydob sem bármilyen timpani mégsem közelítheti annak a kivájt hatalmas fatörzsnek a zengő- bongó, mély, zugó hangját.
    Még mindig maradván a városban, egy tényleg érdekes és abszolút kuriózum látványosságra is maradt bőven időnk, így eltaxiztunk a Water Castle /Taman Sari/ nevű csoda uszodához.
  A minden oldalról falakkal körülvett főmedence egy kicsit a Lukács uszodára emlékeztetett, természetesen sokkal nagyobb és a gyönyörű, hatalmas, különös és ijesztő szoborarcok, olyan erős érzéseket keltenek az emberben , mint valami horror történet illusztrációi. Barátságosnak egyáltalán nem mondható, viszont az érzelmi és művészi ereje rendkívül intenzív. Leírom, Tumenggung Mangundipura Demang Tegis / de nem kell megjegyezni!!!/az építész nevét, aki Európában tanulmányozta az akkori fürdőket és egy ízig -vérig jávai stílusú különleges zseniális épületegyüttest tervezett. Ahhoz kétség sem fér, hogy a Szultán nemcsak magának építtette, hanem udvartartásának az egész park és fürdőkomplexumot, nem véletlen, hogy a legenda  szerint, a külön e célra készült toronyból figyelte a fürdőző, pajkos ágyasait. Nem akarok írásaimban biztatni senkit, hogy nézze meg a Wikipédián az aktuális szócikket, ezúttal azonban , ha valakit jobban érdekel,  érdemes elolvasni, mert a szokásosnál is több pontos és izgalmas leírás  van Taman Sariról!    
 
    Mivel maradt egy kevés időnk az ígért 5 órás taxizásból, bementünk Malioborora.
 

A város "Váci" utcájába, csak úgy csellengeni. A több kilométer hosszú úton nemcsak a normál üzletek, de a járdára kitelepült standok elképesztő mennyiségű, "Made in" kinai, maláj, indo, indi stb. árubősége fogadott, így gyakorlatilag alig lehetett kényelmesen nézelődve sétálni. A kérdés ilyenkor mindig gyötör, "Ki veszi mindezt meg és mikor?"
 

 
Mivel már meg is éheztünk a reménytelen bárminek is a megvásárlása közben,  örömmel fedeztük fel egy nagyobb áruház bejárata felett a jó öreg kecskeszakállas Sanders ismert, barátságos lógóját. A Kentucky F. bácsi épp jókor jött, mert a hetek óta tartó currys, korianderes, chilis, ezerfűszeres ételek után szívesen elropogtattunk volna egy pár csirke combot. Ropogásról sajnos hamar le kellett mondanunk, mert az étkezési órák után voltunk és a pultban az infra lápák alatt csak néhány, a várakozásban igencsak megfáradt darabokat láthattunk. Mit volt mit tenni, mégis kikértük és jól tettük, mert legalább a pommes frites javított a szomorú csirke alkatrészeken,  jól sült és ropogós volt. Várt már a taxink és igyekeztünk ágyba bújni korán, hogy a Korán hajnali 4 órás imám imáját üdén és kipihenten  hallgathassuk, de főleg , hogy a másnapi,  legérdekesebbnek ígérkező Borobudur  látnivalóit frissen élvezhessük. 
   Folyt.köv.
...
 
 
 
 
 
 
Címkék: 

 

 




Nyaraljon Costa del Solon!
 



Vár a Costa del Sol

 


Álmaid útján: Czibere Csilla blogja