.

Megjártuk (harmadik rész)





Szerző
Gesler György

 


Kuala Lumpur Malajzia fővárosa

    
   Mikor elterveztük utunkat , hogy az utolsó állomásra Baliig eljussunk, többféle verzió is felmerült, még egy ferry-s azaz kompos átkelés Malájziából Jakartába is, de ezt a fárasztónak tűnő, körülményes változatot hamar és így utólag mondhatom okosan elvetettük.  A nagyvilágutazó vejem , akit, ha megkérdezek, voltál már itt, vagy ott, a világ legtermészetesebb módján elhadarja rögtön érdemes oda menni vagy nem, mi a látnivaló, mintha csak egy bédekkerből olvasná ki. Szerencsére ezuttal, hiába óvott Kuala Lumpurtól mégis jó ötlet volt ott megszakítani az utunkat.
       A valójában csak két élményszerű látnivaló és érdekesség maradt meg emlékezetemben, de a város hangulata és  friss, modern lüktetése mindenképpen jól érezhető és kedvelhető volt.
 

Vasárnap mindjárt az első tényleg meghökkentő helyre vittek el barátaink,
az úgynevezett Batu Barlanghoz, ahol éppen még a kinai Új Év ünneplésének a lecsengése zajlott , ott aztán elmondhattam, hogy sokan vannak , mint az oroszok , helyett , sokan mint a kínaiak. A templomi szertartásról sajnos lekéstünk , de az ilyenkor szokásos virágok szétszórt , hervatag maradékaiból láthattuk , hogy nagy volt a vallásos hevület!
 
 
    A barlang szentélyhez vezető, minden szakasz más színűre festett impozáns lépcsősora, a maga 272 fokával /de nem ám a 15 cm magasságúakkal/ érthető okok miatt elriasztott a várhatóan sok-sok Buddha megnézésétől. Mentségemre legyen mondva , a szomszéd szobor térdéig három szakaszt megtettem. 
 
    Murugan, Tamil Isten, szoborban soha nem látott méretű 42,7 méter magas arany színű alakja áll a lépcső mellett és már messziről jó kis meglepetést okoz a térre érkező látogatóknak és persze a hívőknek. Valószinűleg egy kultikus, rituális testhelyzetben, mozdulatlan örökkévalóságot ábrázoltak a készítők és gigászi több éves munkát végezhettek.


 
    Mint az építészet nagy bolondja, legyen az egy viskó, vagy száz emeletes felhőkarcoló, nagy lelkesen és örömmel csodálhattam meg a város új és modern arculatának alakulását. Első benyomásaimat az apartmanunk 36.-ik emeletének teraszán keresztül szereztem, ahonnan éppen a hatalmas belváros teljesen feltúrt és 20-25 toronydaruval dolgozó toronyházainak építkezéseit néztem. Távolabb a város / 7,5 millió lakos/ másik, a már elkészült részének impozáns , változatos és érdekes épületeinek körvonalai rajzolódtak ki.
 
 Természetesen a Petronas Ikertorony  rajzolódott ki a legjobban! Nem csoda, hogy 20 éve Kuala Lumpur szimbóluma és egész Kelet-Ázsia egyik leghíresebb épületévé vált. Mint megtudtam Gusztitól magyar vonatkozása is van az épületnek , egy hazánk lánya tervezte a két toronyközti hidat. Odabent a szokásos épületekre oly jellemző élet folyik: világcégek irodái, bevásárló plazak luxus üzletei, jól öltözött sok dolguk van! fiatalok sietnek balról- jobbra lentről- fel és fordítva, szóval minden OK, csak  ne állna ott bizalmatlan faarccal minden sarkon az a sok biztonsági "szakember". Teljesen ellentmondásosan , oda nem illően a harmadik emeleten minden plázák és bevásárlóközpontok egyik legfontosabb üzemrésze, az egyszerű önkiszolgáló módszerrel, a változatos éttermek sokasága itt is működött, de nem is akármilyen eredménnyel , mert déli 1-2 között mondhatom a világ ismert és alig ismert ételei a kb ötven kiszolgáló pulttól kikérhető volt és a legősibb népbüfés szisztémával elvihető és egy szabad asztalnál megehető volt. A hatalmas "ebédlő" persze indokolt volt, etetni kellett a toronyban dolgozó városnyi titkárt, asszisztenst, menedzsert, embert. Az addig kaotikus zűr és hangzavart 2-kor mintha elvágták volna, vágtatott mindenki a maga dolgozójába.   Egyébként egy nem is olyan szerény összegért fel lehetett volna menni valameddig a bal toronyba , de nekünk nem sikerült , ugyanis hétfő rejtélyes módon szabadnap volt! a lifteknek?
 

A város ezen belvárosa a híres Petronas körül nagyon tetszetős és rendkívül érthető módon színes, mozgalmas pezsgést mutatott,
az elegáns szállodák, a fehérabroszos luxus éttermek, a rengeteg drága üzlet, a tornyok bejárata elé behajtani próbáló autócsodák, a sok turista /Kuala Lumpur látogatottsága hetedik a  világon/hozzátartozott a lüktető, élhető jó érzéshez és  látványhoz. A turisták kötelező békaperspektívás képét, ahol mi  és a Petronas együtt és egyszerre vagyunk, megcsináltattuk az egyik "vállalkozóval" , akik szép számmal vannak, felísmerve az üzleti lehetőséget,ugyanis kinek van a telefonján nagylátószögű lencséje?
    Nagyon szép és impozáns látvány a Függetlenség tere, ott van a Sultan Abdul Samad Palota, tipikusan historizáló arab stílusban a XIX század végén épült, a szintén akkor épült brit krikett klub , ám az nem arabos , a régi központi pályaudvar angol secesszios stilusban , mindegyik hozzájárul a monumentális tér egységesnek ható látványához!  

 
    Tettünk egy néhány megállós utazást az alagutakat Guszti /aki a budapesti 4-es Metronál is közreműködött mint vendég/ által is tervezett, részben földalatti vasúton , ami átszeli a várost , természetesen vezető nélkül !
    A repülőtérre , hogy az ott is ismert és nem szeretett csúcsforgalmat megusszuk, a város szívéből induló express vonattal mentünk , hogy minden lekésési izgalmat elkerüljünk jó időben , így kényelmesen és nyugodtan felszállhattunk a következő célállomásra Yokyakartába tartó megint Air Asia gépünkre.
Folyt. köv.
      
Címkék: 

 

 




Nyaraljon Costa del Solon!
 



Vár a Costa del Sol

 


Álmaid útján: Czibere Csilla blogja