.

Mégis van föld alatti világ?




Egy igencsak különleges esetről szólnak a feljegyzések, amely 1887. augusztus közepén történt, a spanyolországi Banjos falu közelében. A mezőn dolgozó parasztok két tizenéves korú gyereket pillantottak meg, akik a mezőt övező hegyoldal barlangjából léptek elő. 
A furcsa öltözetű kisfiút és kislányt  szemmel láthatóan zavarta az erős napfény. A legmeghökkentőbb az volt, hogy bőrük színe olyan zöld volt a, mint a falevél színe.

A parasztok megszólították őket, de gyerekek különös, számukra érthetetlen nyelven válaszoltak. Beszédüket később a nyelvészek vizsgálták, de semelyik ismert nyelvvel sem sikerült azonosítaniuk.

A két gyereket a helyi bíró Ricardo da Calno, házába vitték, aki megpróbálta lemosni róluk a zöld festéket, de hamar rájött, hogy ez nem festék, hanem ilyen a bőrük színe. Ezt követően alapos orvosi vizsgálatnak vették alá őket. Fajbeli besorolásuk azonban nem járt sikerrel. Alapvetően negroid vonásúak voltak, de a szemük inkább ázsiai jellegűnek tűnt. Hiába kínálták őket különböző ételekkel, italokkal, semmit sem fogadtak el. Csak a frissen szedett zöldborsót voltak hajlandóak megenni. Emiatt hamarosan legyengültek, kiszáradtak. A kisfiú öt nap múlva (más források szerint egy hónap múlva) meghalt, de addigra a bőre kifakult. A kislány még öt évig élt. A napfény hatására az ő bőre is elvesztette eredeti színét, és az ott élő spanyolokéhoz vált hasonlóvá.
Haláláig a bíró házában cselédként dolgozott, miközben valamennyire elsajátította a spanyol nyelvet. Így elmondta, hogy az ő titokzatos világa a föld alatt van. Országukban örök homály uralkodik, és sohasem süt a nap. Egy hatalmas szélvihar ragadta el őket, és egy nagy, széles folyón túl sodorva a banjosi barlangban találták magukat.

Az igazsághoz tartozik, Spanyolországban nincs Banjos nevű település, de hasonló nevű több is van. Utólag nehéz kideríteni, hogy a történet feljegyzője írta el a falu nevét, vagy egy régi legendát írt le. Viszont elgondolkodtató, hogy ennek a történetnek kisértetiesen hasonló változatát már lejegyezték a XII. századi Angliában majd a XIII. században Spanyolország északi részén, Aragonban.

Szintén föld alatti emberekről szóló történet indult útjára 1947-ben a Dinári-Alpok vidékéről a volt Jugoszláviából, ahol favágók egy hasadékban találkoztak furcsa emberkékkel, akik szintén eltűntek a hegy belsejében.

1971-ben, a Pireneusokban, egy Andorrához közeli kőbányában, robbantások után tárult fel egy föld alatti barlang, melyben különös zöld emberek voltak. A különös emberkék eltűntek a járat mélyében, majd a robbantástól megváltozott statikai viszonyok miatt a barlang beomlott.
Hasonló történeteket már a középkorban is feljegyeztek, de ezek igazságtartalma sem ellenőrizhető. Akármi is a valóság ezekkel a földalatti zöld emberkékkel van egy régi mondás, aminek viszont már beigazolódott igazságtartalma:

Nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél.


Források:
http://trivialist10.wordpress.com/2012/05/23/inexplicable-crimes-and-disappearances/
http://elbulotraselmisterio.blogspot.com.es/2011/06/los-ninos-verdes-de-banjos-o-la.html
http://osero.hu/erdekes.htm#A%20m%C3%BAmia

 

 




Nyaraljon Costa del Solon!
 



Vár a Costa del Sol

 


Álmaid útján: Czibere Csilla blogja