Mától hosszabbodnak a nappalok, amit már ősidőktől kezdve megünnepeltek



Növekszik a fény de mégis hidegebb a január, mint a december. Akkor mit ünnepeltek őseink ebben az időszakban, mikor a hideg csak ezután következik?


Mi az ősi ünnep alapja, mi történik december 21-én?


Az öröm alapja, hogy a fény erői átveszik az uralmat a sötétség erői felett. Ennek tudományos magyarázata nem olyan szép mint az ősi hitvilág mondái, de a mai ember érje be ennyivel.
 

A Föld forgástengelye ferde, bolygónk Nap körüli keringésének pályasíkja nem esik egybe az Egyenlítő síkjával. E két sík egész pontosan 23,5 fokos szöget zár be, és ez a ferdeség a keringés alatt nem változik. Ennek az a következménye, hogy egy adott szélességi körön a keringés periódusa alatt napsugarak nem ugyanolyan szögben érkeznek a Földre, és emiatt váltakoznak az évszakok bolygónkon.

A Föld helyzete a nyári napfordulón (fent) és a télin (lent)

.

Amikor a forgástengely a pálya során a legkisebb szögben hajlik el a beérkező napsugaraktól, akkor van a nyári napforduló, amikor pedig a legnagyobb szögben, akkor a téli. A nyári napforduló az északi féltekén június 21-re, a téli pedig december 21-re esik, a déli féltekén éppen fordítva. A decemberi téli napfordulón az északi félteke a legtovább marad árnyékban, ezért ott ekkor a leghosszabb az éjszaka és legrövidebb a nappal. Az Északi-sarkkörön december 21-én nem is kel fel a nap, végig a horizont alatt marad.
 
Az 1971-2000-es időszak átlagában január első hetei a leghidegebbek az év során, ami földünk hőtehetlenségének következménye. Az őszi időszakban folyamatosan hülő hőmérséklet januárban éri el csúcspontját és az erősödő napsütésnek idő kell, mig ezt a folyamatot megfordítja. Persze az átlagtól mindig vannak eltérő, hidegebb melegebb időszakok


Fényünnepből Jézus szülinapja


A történelem során szinte minden nép és minden vallás ünnepelte a fény diadalát a sötétség felett, illetve az új év kezdetét több kultúrában ezektől az ünnepektől számolták. Első erre vonatkozó emlékeink nagyjából ötezer évesek, de kutatások szerint Stonehenge-et is használták téli napfordulók idején rituális célokra.

A nap két oszlop közt látszik Stonhenge-ben napforduló idején

Jóval többet tudunk a sumérok napfordulós szertartásáról, a Zagmuk nevű ünnepről. A mezopotámiai nép azt vallotta, hogy óvó istenük, Marduk év végén vívja meg csatáját a káosz túlvilági szörnyeivel, és 12 napos ünneppel emlékeztek meg erről. Hogy támogassák Mardukot, az ünnepség végén feláldozták királyukat, hogy a túlvilágon győzelemre segítse az istent. Mivel ez a várható juttatásokkal és a céges palotával együtt sem tette volna vonzóvá a királyi munkakört, Zagmuk idején egy bűnözőt öltöztettek be királynak. Őt uralkodónak kijáró tisztelettel és megbecsüléssel kezelték, de az ünnep végén udvariasan áttessékelték a másvilágra.

Más ókori népek is ünnepeltek a téli napfordulón. A görögök a Lenaia során Dionüszosz isten újjászületéséről emlékeztek meg rituálékkal és drámákkal, a perzsák pedig többek között azzal adtak hálát az ismét rövidülő éjszakákért, hogy a rabszolgák és az urak egy napra szerepet cseréltek. A rómaiak a Saturnalia nevű egyhetes mulatsággal adóztak a téli napfordulónak (a görögök Kronia nevű ünnepét vették át), kocsiversenyeket és más látványosságokat tartottak, és a szolgák rövid időre itt is az urak székébe ülhettek. A korai európai és ázsiai népek hasonló ünnepeiben markáns motívum a sötétség gonosz szellemeinek elűzése és legyőzése, például a szlávok is így ünnepelték a Korocsunt. A szó egyik jelentése "lépő, átforduló", ami a napfordulóra utal, erre a szláv ünnepre eredeztethető a magyar "karácsony" szó. A másik lényeges elem a téli napforduló idején a fény ünneplése fénnyel, a skandináv és germán népek tűzzel köszöntötték a rövidülő éjszakákat. A zsidók ünnepében, a Hanukában is megfigyelhető ez a motívum akár a menóra gyarapodó gyertyáiban, akár a Chág háorim (fények ünnepe) elnevezésben.
 

Saturnalia ünnepe

Jézus születésének napja időszámításunk szerint 137 körül keveredett a napfordulóünnepekhez, legalábbis a keresztények római vezetője ugyanis ekkor rendelte el a neves nap köszöntését, akkor még független ünnepként. A fény megújulásáról a Sol Invictus, azaz a legyőzhetetlen nap ünnepén továbbra is megemlékeztek a pogány rómaiak, méghozzá pontosan december 25-én, hitük szerint ugyanis ekkor született újjá Mithrász napisten. Valószínűleg emiatt az ünnep miatt került Jézus születésnapja is december 25-re. Hogy a vallási kultúrák közti keveredés miatt történt ez, vagy a keresztények tudatosan megpróbálták elnyomni Sol Invictus ünnepét, nem tudni pontosan. Mindenesetre a 325-ös niceai zsinaton már szó esett arról, hogy jézus születésének ünnepe elváljon a január 6-án tartott Vízkereszttől, és 350-ben I. (Szent) Gyula pápa elrendelte, hogy Jézus születésének ünnepe december 25. legyen. A döntés a keresztények körében sem aratott osztatlan tetszést, fellángolt a vita a Megváltó születésének időpontjáról: addig legtöbben január elején ünnepelték Jézus születését, az egyiptomi koptok pedig tavasszal. A bibliai leírásokban szereplő történelmi adatokból és utalásokból egyébként a történészek szerint az következik, hogy még az év sem stimmel, Jézus valójában az időszámítás kezdete előtt hét évvel született.

Jézus születése

Az emberiség irott történelme 7-8 ezer évet ölel át. Bár a legrégebbi időkből csak hézagos iréstöredékek maradtak fent, de ezekből egyértelmően kiderült, hogy őseink tisztában voltak a nappalok hosszabodásának pontos kezdetével és valamilyen történethez kapcsolva mindig megünnepelték a napfordulót. A keresztény kultúrában a napforduló ünnepéből Jézus születésének ünnepe lett, ami a mai világban kezd az ajándékozás ünnepévé válni. Az ünnep tartalma vélhetően továbbra sem lesz bebetonozva, ezért nagyon érdekes lenne belelátni a jövőbe és megtudni, mit fognak unnepelni 2-3 ezer év múlva ebben az időben.


 
 

 

 




Nyaraljon Costa del Solon!
 



Vár a Costa del Sol

 


Álmaid útján: Czibere Csilla blogja