Magamtól kérdem



Néha vannak borús hangulataim, amikor ésszel kell felülírnom depis érzéseimet. Ez többé-kevésbé sikerülni szokott. Az ilyen hangulatban keletkezett verseket sem szégyenlem.
Ez egy ilyen vers.

 

Magamtól kérdem

Miért van az, meleg van, de fázom?
Tavaszi nap terül szét a tájon
Közben hideg kéz szorongat itt bent,
Abroncsba zárja lüktetõ szívem.

Miért van az, hogy ülök és félek?
De mitõl? Tán attól, hogy élek?
Ha kimegyek, remeg a lábam,
Nem értem! Hisz el sem fáradtam.

Miért van az, hogy tudom, de nem érzem,
Saját hitem irányítja létem!
Valami baj lehet itt belül,
Tudattalanomba a félelem beült?

Miért van az, hogy kétségek közt élek?
Kis dolgokért is elfog a méreg.
Világgal van a baj, vagy csak énvelem?
Csendes perceimben magam kérdezem.

Miért van az, ha érzem a választ,
Nem figyelek rá? Valami elválaszt
Belsõ önmagamtól. Elõtörni
Nem tud, pedig hallom dörömbölni.

Miért van az, hogy rideg a szívem?
De ezt nem akarom! Nem lehet ilyen!
Amikor felenged, akkor jól vagyok,
Szívembõl meleget, erõt árasztok.

Miért van az, hogy mégis visszaesem?
Elszáll erõm, elõjön félelmem.
Újból kezdõdik a belsõ vajúdás
De eszemmel tudom, mi a megoldás!

Át kell térnem észrõl az érzésre!
Legbelsõ énem soha nem csap be.
Mikor rá figyelek szívem nem hideg
Testemet végre, átjárja a meleg.

2012.04.15.

 

 

 




Nyaraljon Costa del Solon!
 



Vár a Costa del Sol

 


Álmaid útján: Czibere Csilla blogja