Magamra maradtam, a konyhában is



Nem túl rég állt be életemben ez a változás, de épp elegendő idő ahhoz, hogy rájöjjek, vissza kell térnem a való világba így ennek első lépéseként megkerestem nálunk hol van a konyha. Főzni fogok! gondoltam. A terv meg is volt. Karfiolt lengyelesen.Karfiolom van, vettem, van prézlim is, vizem, sóm, mi kell még? Mindenem van
 
Neki is láttam az ütközetnek, mikor belém villant a felismerés, ho ho, nem úgy van az és a tejföl kis pajtás? Hát igen, az kimaradt a sorból, így a dolog halasztódott egész máig. Ismét nekiveselkedtem , tejfölöstül. A víz már megvolt , főtt, zamek bele a karfiolt és mit ad Isten főtt!
 
A kotta itt azt jelzi, hogy vajon pirítani kell a zsemlemorzsát, itt jut eszembe, hogy miért vajon? Most pirítani kell vagy sem? Láttam bökte a szememet a különbség már tiszta schmidt palika lettem!
 
Szóval ,akkor a zsemlemorzsát hirtelen felfedeztem, rá a tűzre! 
 
Picit később furcsa illat terjengett a konyhában, minek van ilyen kókusz illata? Nézem a zsemlemorzsa zacskóját, hát nem az van rajta, hogy koko? Ez igazság? Ilyet még maga Orbán Viktor se tudna kitalálni a szenvedtetésemre! Itt állok talpig éhesen és zsemlemorzsa meg sehol? Na velem nem csesznek ki. Úgy is jó lesz, gondoltam, a Kinaiaknak miért szabad? Édes savanyú, stb. akkor majd én ezt most kitalálom. Kelvirág kókuszosan.
 
Tényleg miért Lengyelesen? Mitől válik ez Lengyelessé? Ők fedezték fel a zsemlemorzsát? Vagy a főtt karfiolt? Egyáltalán mit tudok én a Lengyelekről? Gomulka, meg a tavak, a Kés a vízben helyszine, Kasprovi. De hát ezekből nem indokolt a karfiol lengyelessé válása! Na de most majd megtanulja a világ, hogy milyen a kókuszos karfiol!!

Szóval még a gyomormosás csak most jön. A mentőkért már beszóltak, majd ha túl leszek rajta ismét jelentkezem!
 
Még valamit, ha valakit érdekel a recept, akkor jelentkezzen az orvosánál! Ugyan a sárga házat Hűvösvölgyben már bezárták, de jó pénzért vannak magán orvosok is.
Olcsóbb a kocsma!

Gábor
 

 

 




Nyaraljon Costa del Solon!
 



Vár a Costa del Sol

 


Álmaid útján: Czibere Csilla blogja