Madrid turista szemmel



MADRID

 

Rövid történelme:

Madrid területét már a történetírás elõtti idõkben is lakták. Ezekrõl az idõkrõl egy két cserépdarabon és néhány mamutcsonton kívûl nem maradtak más kézzelfogható emlékek.

A római idõkben jelentéktelen település volt az Ibéria félsziget közepén.  A római birodalom bukása után,  ( isz. 486)  a már itt lévõ vizigót uralkodók nem tudtak kellõ támogatással rendelekzõ egységes hatalmat kialakítani a felbomló provincián.

711-ben Giblartál mellett,  Tárik ibn-Zijád arab hadvezér csapataival átkelt a szoroson. Az erõtlen vizigót hatalom nem tudta megállítani az arab hódítást. A muzulmánok 714-ben legyõzték Roderiket, az utolsó vizigót királyt. Rövid idõ alatt majdnem a teljes Ibériai félszigetet elfoglalták. A  következõ évszázadban az arabok, akik egyre jobban függetlenedtek Damaszkusztól majd Bagdadtól, Önálló mór királyságokat alapítottak. Madrid, ekkor az egyre jobban fejlõdõ, tõle 70 km-re délre lévõ Toledó északi védõvonalának részeként létezett.

Madrid törénetét ezektõl az idõktõl lehet számítani.

A X. században többször cserélt gazdát, de sem a móroknak, sem a keresztényeknek nem volt annyira fontos, hogy nagyobb áldozatot hozzanak a tulajdonlásáért. A kersztény uralkodók a XI. században városi rangra emelték.  A következõ évszázadokban ezt többször megerõsítették, majd 1561-ben, máig rejtélyes okokból  a minden szempontból alkalmasabb Toledó helyett, II. Fülöp ide helyzte udvartartását.

A város innentõl kezvdve rohamléptekkel fejlõdött.  A XIX.századra elérte a félmilliós, mára a több mint három-milliós lakosságot.

A mai Madrid központi része  a Puerta del Sol (Nap kapuja) téren és környékén van.

A könyezõ utcákban a XVIII. - XIX. században épült, jellegzetesen "spanyol stílusú" épületeket láttunk.

Kersztül vágunk a Plaza Mayoron, ami arról híres, hogy a közékorban itt tartották az inkvizíciós tárgyalásokat és kivégzéseket. Itt kellõ létszámú ember láthatta, milyen sors vár azokra, akik a katolikus vallást nem az egyház által elõírt gondolatok szerint értelmezték.  A nyilvános kivégzések, a nyílvános kínhalálok, a máglyákon égõ emberek  húsának szaga, kellõképen elrettentették a hívõket a másként gondolkodástól.

A tér ettõl függetlenül impozáns. Építését még a Habsburg királyok kezdték. Sokáig ez volt a város eseményközpontja.

Városnézésre legalkalmasabb a városnézõ busz. Mi is ezt a módját választottuk a látnivalók gyors megtekintéséhez.


Prado.  A csodás festményeket õrzõ képtár.

Gran Via. Madrid egyik legszebb utcája


Palota a XIX. századból

Kolombusz emlékmûve eltörpül a mögötte lévó Barclays bank épülete elõtt.


A királyi palota. Rengeteg érték van benne felhalmozva. Csodás termek, festmények, falburkolatok, szobrok. Arany, ezüst tálak, kristálypoharak, mind mûvészi kidolgozásban. Az ember csak ámul-bámul a régi mesteremberek tudásán, mûvészi érzékén. A palotában fényképezni tilos. Nagyon sajnáltam.

Viszont az interneten találtam néhány képet a palota belsejérõl
A trónterem
Itt vártak a királyi meghallgatásra
A királyi hálószoba
egy szalon a sok közül
A padlózat a kölönbözõ színû márványok kifaragásával és összeillesztésével készült
Külön épületrészben lehet megtekinteni a királyok fegyvereit, páncéljait.
A palotába rengeteg értéket halmoztak fel. Meglátszik, itt nem volt I. -II. világháború. A palota építésétõl kezdve meg van a folyamatosság.:  festmények, bútorok,  mûvészi dekorációk szinte idõrendi sorrendben megtekinthetõk
 
Aztán vissza a városnézõ buszra. Irány a belváros
 
Középkori hangulat a belváros szívében.
A városnézés végállomása:  A lemenõ nap bevilágítja a Puerta del Sol házait.

Elérkezett a két városnézõ nap vége. A reptér felé, már csak a földalatti vasúti megállóján csodálkozom.
Innen már csak egy apró hibával, de szerencsésen eljutottunk a reptérre.  Az apró hiba az volt, hogy egy remízbe tartó vonatra szálltunk fel.  Fel is tűnt, hogy rajtunk kívül csak egy ember utazik az emeletes szerelvényen. Mivel ídõben elindultunk, ez a kis malõr nem okozott  problémát. Elértük a gépet.
 

 

 




Nyaraljon Costa del Solon!
 



Vár a Costa del Sol

 


Álmaid útján: Czibere Csilla blogja