.

Lucilla első napja az óvodában



Lucilla első napja az óvodában

 
A közelben volt egy kedves óvoda Ide vitték el szülei Lucillát, akit csak Lucínak becéztek.
Amikor először mentek Lucilla csak nézte-nézte a kis asztalokat, a kis székeket, és a játékokat, amik össze-vissza hevertek a földön.
Tetszett neki, hogy több gyerek is volt ott, akikkel játszani lehet.  Az viszont nagyon nem tetszett, hogy mami, papi, hamar elment és ő egyedül maradt a sok ismeretlen gyerek között.
Bánatában kicsit sírdogált, de sírás közben meglátta Dzsangelt az óriási játék mackót a sarokban üldögélni
Közelebb ment, hogy jobban megnézze és akkor Dzsangel is észrevette Lucillát.
- Szervusz Lucilla! - köszöntötte, - te vagy az új kislány?
- Te tudsz beszélni? - csodálkozott el Lucilla.  Az én babáim nem tudnak. Azokhoz mindig én beszélek.
- Persze, hogy tudok! Én már hosszú ideje ülök itt a sarokban. Ennyi idő alatt megtanultam az emberek nyelvét. Ez jó hely, mert innen mindent látok, mindent hallok. Engem csak a gyerekek hallanak, a felnőttek nem.

- Akarsz velem játszani? – kérdezte Lucilla
- Nagyon szeretnék, de annak is vannak szabályai. Minden hét végén elmegyek valamelyik gyerekkel a házukba, és akkor ott aztán igazán tudunk játszani. Múltkor voltam egy kislánynál, aki még fürdőszobába is bevitt. Megmutatta, hogyan fürdik meg lefekvés előtt, maga mellé fektetett az ágyba és még esti mesét is mondott nekem.
-  Hozzám is eljönnél?
-  Szívesen! Ha nagyon szeretnéd, legközelebb hozzád megyek a hét végére.
 
Lucilla annyira elmerült a beszélgetésbe Dzsangellel, hogy el is felejtett sírdogálni. Közben megjött mami, és szeretettel átölelte.
 
- Hogy tetszett az ovi, Luci? Szeretnél holnap is eljönni?
- Mami, képzeld, összebarátkoztam Dzsangellel az óriás mackóval, és ha elhívjuk, eljön hozzánk aludni hét végén.  Ugye elhívjuk?
- Ha ennyire szeretnéd,  ….   elhívjuk-
- De addig is szeretnék vele játszani. Jöjjünk el ide holnap is!
 
Hát így telt el Lucilla első napja az óvodában.

P.R.
 
Címkék: 

 

 




Nyaraljon Costa del Solon!
 



Vár a Costa del Sol

 


Álmaid útján: Czibere Csilla blogja