A lovagi tornák alapvető szabályai spanyol földön, Kasztiliában alakultak ki.



1330-ban XI. Alfonz, Kasztília és León királya életre hívta a Pólyarendet, amely egy sor olyan szabályt fektetett írásba, amely a lovagrend tagjai számára a megfelelő viselkedést, valamint a lovagi szabályokhoz illeszkedő harcmodort fejtette ki. Az egyik fejezete külön a lovagi tornák alapvető reguláival foglalkozot.

 

A lovagi tornák hajdanán hozzátartoztak a középkori ember mindennapjaihoz, s több funkciójuk is volt. A lovagoknak alkalmat adott arra, hogy bizonyítsák rátermettségüket és bajvívásban szerzett tudásukat. A 12. századra a lovagok közötti küzdelmek az imádott hölgy kegyének megszerzéséért indultak, s a párbaj végén a hölgy „ítélkezett” győztes és vesztes felett.


A 12. századtól egyre inkább gyarapodó küzdelmek kezdetben szabályok nélkül folytak, amelynek eredménye hatalmas vérontás lett, így égető szükség volt rögzített alapelvek megalkotására.


 
XI. Alfonz nyolc alapvető szabálya

1. Először is kijelentjük, hogy a lovagok, akik a lándzsatörésben vesznek részt, csupán négy alkalommal csaphatnak össze. Amennyiben e négy menet alatt az egyik lovag eltalálja a másikat, miközben szilánkosra hasad a kopjája, azonban a másik lovagnak épen marad a lándzsája, úgy azt kell legyőzöttnek tekinteni, akinek nem tört szét a fegyvere.

2. Továbbá, ha az egyik fél két lándzsáját is eltörte a viadal során, míg ellenfele csupán egyet, a győztesnek az előbbit kell tekinteni. Azonban ha a lovag, aki csupán egy lándzsát tört szét, ellenfele sisakját találta el, döntetlent kell kihirdetni közte és a két kopját széttörő lovag közt.

3. Továbbá ha a lovag két kopját is szétroncsolt ellenfele páncélján, azonban ellenfele lelökte őt a lováról, bár a lándzsája nem tört szét, döntetlent kell kihirdetni közte és az egyetlen kopját sem széttörő lovag közt.

XI. Alfomz (balra)

4. Továbbá, ha az egyik lovag ledönti ellenfelét és ellenfelének lovát is a földre, a következő összecsapásban pedig ő érkezik a földre, ám a ló nem, akkor azt a lovagot kell kihirdetni győztesnek, aki a lóval együtt esett a földre, ugyanis ebben az esetben a hiba a lóban volt, nem pedig a lovas hibázott. Abban esetben pedig, amikor a ló állva maradt, ám a lovasa a földre került, a hiba a lovagot terheli, nem pedig az állatot.

5. Továbbá kijelentjük, a lándzsát nem ítélhetjük töröttnek, amennyiben haránt (keresztben) törik meg a törzsénél, csupán akkor, ha a csúcsánál lesz hasadás.

6. Továbbá, ha a négy menetig tartó párviadalon mindkét lovag két-két, avagy egy-egy kopját hasít szét, döntetlent kell kihirdetni a két fél között. Amennyiben a négy összecsapás során egyikőjüknek sem sikerült egyszer sem eltalálni a másikat, az eredmény mindkettő lovagi hiányosságait minősítse.

7. Továbbá, ha bármelyik lovagnak idő előtt kiesne a kezéből a lándzsa, ellenfelének felfelé kell állítania az övét és nem megütnie védtelen ellenfelét, hiszen lovagiatlan cselekedet lenne eltalálni azon ellenfelet, akinek nincs kopjája.

8. És annak érdekében, hogy megfelelő módon ítélhessük meg a különböző eseteket, a helyszínen négy bírónak kell jelen lennie: két kijelölt az egyik, szintén két kijelölt ítész a másik csapathoz lesz kirendelve annak érdekében, hogy a lovagok közül a legjobb lehessen a nyertes.

 

 

 




Nyaraljon Costa del Solon!
 



Vár a Costa del Sol

 


Álmaid útján: Czibere Csilla blogja