.

A kutatók nem értik hogyan létezhetett 1,8 milliárd évvel korábban atomreaktor Afrikában




1,8 milliárd ével ezelőtt egy afrikai uránium lerakó spontán maghasadáson ment keresztül állítja a tudósok egy csoportja. Más szakértők viszont megkérdőjelezik a magfúzió létrejöttének természetes eredetét.

 

A szakértők a helyszínen tanulmányozzák a természetes (?) reaktor maradványait
 
1972-ben egy nukleáris fűtőanyag feldolgozó üzem dolgozója valami gyanúsat vett észre egy Afrikából származó normális ásványi forrásból kinyert urán rutin elemzése során. A természetes urán három izotópot tartalmaz - vagyis az anyag három formáját különböző atomtömegekkel: a leggyakoribb az uránium 238, majd az urán 234, és a a legritkább az urán 235, az hőn áhított izotóp, ami képes fenntartani egy nukleáris reakciót.
 
A földön több helyen is előfordul az urán 235, de ez a teljes anyagmennyiség 0,72 százalékát teszi ki.
Az egykori francia gyarmatról, Nyugat-Afrikából, az oklói Gabonból származó mintákban azonban az urán 235 csak 0,717 százalék volt. Ez a kis különbség is elég volt ahhoz, hogy figyelmeztesse a francia tudósokat, hogy valami nagyon furcsa dolog történt az ásványokkal.
A Francia Atomenergia Bizottság (CEA) szakemberei hetekig zavarban voltak.
Ez az apró, de nagy jelentőságű eltérés további vizsgálatokhoz vezetett, melyek azt mutatták, hogy a bánya egy részében jóval alacsonyabb az urán 235 normál mennyisége. Ez azt jelenti, hogy hozzávetőleg 200 kilogrammot termeltek ki a távoli múltban, ami ma fél tucat atombomba előállításához elég. A kutatók és a tudósok hamarosan a világ minden tájáról Gabonba utaztak, hogy kiderítsék, mi történt az Oklo-ból származó uránnal.

Amit Oklo-ban találtak, az a helyszínen összegyűltek közül mindenkit meglepett. Az urán lelőhelye, valójában egy fejlett föld alatti nukleáris reaktor, amely messze túlmutat a jelenlegi tudományos ismereteinken és képességeinken. A kutatók úgy vélik, hogy ez az ősi nukleáris reaktor 1,8 milliárd éves, és legalább 150.000 éven keresztül működött a távoli múltban. A tudósok számos más vizsgálatot végeztek az uránbányában, és az eredményeket a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség egyik konferenciáján hozták nyilvánosságra. Afrikai hírügynökségek szerint a kutatók maghasadási termékek nyomait, és különféle helyszíneken lévő üzemanyag hulladékokat találtak a bánya területén belül.

Ezzel a hatalmas ősi atomreaktorral össze sem hasonlíthatók a mai modern atomreaktoraink sem tervezésben, sem funkcionalitásban. A vizsgálatok szerint ez az atomreaktor több kilométer hosszú volt. Érdekes módon egy ilyen nagy nukleáris reaktornak a termikus hatása a környezetre mindössze 40 méterre volt korlátozva  minden oldalon. Amit a kutatók még ennél is megdöbbentőbbnek találtak, azok a radioaktív hulladékok, melyek még mindig nem mozdultak el a helyszín határain kívülre, mivel még mindig a régi geológiai tárolókban vannak.

Az urán lelőhelye Oklóban
 
Amin a tudósok meglepődtek, hogy a nukleáris reakció oly módon következett be, hogy a plutónium, (a reakció folytán létrejövő melléktermék), és a magfúzió önmagát tompította, ami olyasvalami, ami a tomtudomány "szent gráljának" tekinthető. A reakció mérséklésének képessége azt jelenti, hogy a magfuzió beindulása után lehetségessé vált, hogy katasztrófális raobbanás bekövetkezte nélkül, ellenőrzött módon erősítsék fel a kimeneti teljesítményt

Annak ellenére, hogy megállapították a reaktor hűtéséhez vizet használtak, a kutatók egy része úgy gondolja, hogy az 1,8 milliárd éves magfúzió spontán módon következett be, igy ezt rektort Oklóban "természetes nukleáris reaktornak" gondolják.

Dr. Glenn T. Seaborg (1), az Egyesült Államok Atomenergia Bizottságának egykori vezetője, aki Nobel-díjat kapott a nehéz elemek szintézisében végzett munkájáért, rámutatott arra, hogy az urán reakcióban történő "elégetéséhez" pontos feltételeknek kell teljesülni. Például a nukleáris reakcióban résztvevő víznek rendkívül tisztának kell lennie. Mindössze néhány milliomodnyi szennyezőanyag is "megmérgezi" a rekaciót, ami így leáll. A probléma az, hogy ilyen tiszta víz nem létezik természetes állapotban.

Számos szakember beszélt a hihetetlen atomreaktorról Oklo-ban és megállapították, hogy Oklo geológiailag becsült történelmében nem volt elég idő, annyi tiszta urán 235 létrejöttéhez ami elég lenne egy természetes nukleáris reakció beindulásához. Amikor ezeket a lerakókat a távoli múltban létrehozták, az urán 235 radioaktív bomlásának lassúsága miatt a hasadóanyag mindössze 3 százalékát alkotta a teljes lerakónak, ami túl kevés ahhoz, hogy természetes nukleáris reakció lépjen fel. A reakció azonban rejtélyes módon mégis lezajlott, ami arra utal, hogy a fózióban résztvevő urán sokkal gazdagabb volt urán 235-ben, mint ahogy egy természetes képződményben lehetne.
 

Igy továbbra is nyitott marad a kérdés:  1,8 milliárd éve létezett e olyan civilizáció a földön, amely ilyen technikai tudással rendelkezett, vagy valóban csak a természet erői dolgoztak.


Az újvilágtudat cikke alapján

 

 

 




Nyaraljon Costa del Solon!
 



Vár a Costa del Sol

 


Álmaid útján: Czibere Csilla blogja