Képes beszámoló egy monacói villámlátogatásról



A világ második legkisebb állama: Monaco


Monacót 1215-ben a genovaiak alapították. A kellemes klíma a kikötésre alkalmas öblök, a jól védhetõ erõdítmény, már alapítása után nem sokkal  feltűnt Francois Grimaldinak. Úgy érezte ez a hely neki is megfelelne állandó lakhelyként.Végül 1292-ben katonáit szerzetesnek álcázta és elfoglalta velük az akkor még kicsiny erõdítményt.

A Grimaldi család azóta birtokolja Monacót. Igaz, történelme folytán voltak kissebb nagyobb megpróbáltatások . 1789-tõl 1814-ig francia fennhatóság alá került, 1815-tõl Szardina protektorátusa lett, de 1861-ben a francia - monacói szerzõdésben elismerték függetlenségét. Ezért viszont nagy árat fizetett. Elvesztette területének 95%-át, az eddig hozzá tartozó Nizzát és a Nizzáig tartó tengerparti területeket. Így lett a Vatikán után a világ második legkissebb állama.

Monaco hercegsége egy kis városállam, Vatikán után a világ második legkisebb országa, amely Franciaország és a Földközi-tenger közé ékelődik a francia Riviérán. Egyedül Franciaországgal határos

Területe: 202 ha,   népessége: 37831 fő (2013-ban)

Ezen előzmények ismeretében várakozásokkal telve érkeztünk Monacóba. A hatalmas földalatti parkolóból kilépve, a hercegi palotának is helyt adó magaslat sziklafala fogadott.



Évszázados várfalak mellett jutottunk fel az óvárosba. Az első amit megláttunk a tengerészeti múzeum elõtt, ez az óriás csecsemő, ami akár az emberiség mai fejlettségi szintjét is jelképezheti.
(Csecsemõ korban vagyunk az univerzum több milliárd éves civilizációihoz képest.)


 
Errõl a helyrõl indul a városnézõ kisbusz.  Úgy gondoltuk, legjobb ha felszállunk rá. Ennek útvonla bizonyára magába foglalja a legérdekesebb látnivalókat.
Így aztán elindultunk várost nézni. Megkerültük a jachtokkal teli öblöt,
kocsikáztunk a belvárosban,
Megálltunk a híres-hírhedt kaszinó elõtt
majd vethettünk egy-két  pillantást a modern városrészre
egyik pillantás:
Másik pillantás:
Majd a keskeny utcán eljutottunk az óváros szívébe, a Grimaldi palota elõtti térre.
A bejáratnál fehér ruhás díszõr jelzi: Ide egyszerû földi halandó nem teheti be a lábát!
A téren néhány perc erejéig lehetett fényképezni, aztán máris indulás vissza a kiindulási pontra, a tengerészeti múzeum elé.
 
Úgy döntöttünk, ezt a rohamtempót átváltjuk kényelmes gyalog sétává, és újból megnézzük az elõbb csak futtában látott óvárost.
Belestünk a hercegi palotával szembeni szûk utcákba
a várfalról lenéztünk az öbölre
és az öbõl belsõ oldalán megláttuk, a rakparton kialakított mûugrató pályát. Az egész területet felszórták homokkal.  A  pálya két végén elegáns lelátók, ahol az illusztris vendégek fehér asztal mellõl nézhették a lovas bemutatót.
Hangulatos boltív alatt lehet visszamenni az óvárosba.
Aminek másik oldalán, a sziklafal tövében újabb jacht kikötõ aminek öble benyúlik a modern házak elé,
ahol a hatalmas luxus jachtok is elférnek.
 
Az árkádok alatt folytattuk sétánkat az igazság palotája felé.
Mellette áll az a híres templom, ahol a hercegi család tartja ünnepségeit.
 
Végezetül visszatértünk az öbölbe, ahol tágra nyitottuk szemünket a felső tízezer gazdagséga láttán.
Kép az öbölben kikötött jachtokról
és egy kis betekintés a rajtuk folyó életrõl
(bal oldali hajó fedlzete kinagyítva)

Aztán Monacótól is elbúcsuzuk.
 
Monacói kirándulásunk alkalmat adott megtekinteni a jólét világát. Érdekes volt.
 
 
 

 

 




Nyaraljon Costa del Solon!
 



Vár a Costa del Sol

 


Álmaid útján: Czibere Csilla blogja