Japán falu egy szunnyadó vulkán kráterében



Tókiótól 350 kilométerre keletre, a Filippínó-tengerben található egy kis vulkanikus sziget Aogashima. A vulkán több ezer évig nem adott életjelt  magáról, ezért már emberemlékezet óta lakott hely volt. A tűzhányó 1785-ben azonban meggondolta megát és szusszantott egyet.
 

A sziget mai lakosai jól ismerik a történetet arról a régi május 18-i napról, amikor a föld remegni kezdett. Óriási gáz- és füstfelhők gomolyogtak ki a vulkán szájából, miközben sziklákat, iszapot és egyéb törmeléket lövellt az égre. Június 4-ére a sziget 327 lakosának nem volt más választása, mint elhagyni lakhelyét, de csak körülbelül a felének sikerült, a többiek életüket vesztették. Azok, akik ma is a szigeten élnek tudják, hogy a történelem bármikor megismételheti  önmagát, de Aogashima lakói hajlandóak vállalni ezt a kockázatot.

Az egyik lakos Masanubu Yoshida kormányzati munkavállaló, aki már 15 éve él a szigeten. Azt mondja, hogy igyekszik nem túl sok időt tölteni azzal, hogy egy újabb kitörés lehetősége miatt aggódjon. Végtére is már több mint 230 éve történt az utolsó.
"Senki sem győzhet a természet felett," - mondja. Ahelyett, hogy egy katasztrófa lehetőségét fontolgatná, a 40 éves férfi a buja paradicsomban töltött élet előnyeire összpontosít, amely négy egymást átfedő kaldera maradványaiból alakult ki évszázadokkal ezelőtt. A falu nagy része a kráter külső falán található.


"A vulkán miatt rendelkezünk hőforrásokkal és geotermikus energiával," - tette hozzá. Az egyik turista szerint, aki a sziget egyik természetes szaunájában tett látogatásáról írt, az ételt úgy is meg lehet főzni, ha azt valaki az egyik szauna gőznyílására helyezi. A szaunákban egy sor edény és serpenyő található, ahol tojást és más ételeket lehet készíteni.

Bár Yoshida irodai munkát végez, több szomszédja gazdálkodó és halász. A több hektár kiterjedésű zöld természet mellett a sziget otthont ad egy sócsú szeszfőzdének - egy ital, ami hasonló a vodkához -, egy sógyárnak, több üzletnek, egy szállásnak és egy autójavító üzemnek.


<iframe width="640" height="360" src="https://www.youtube.com/embed/jfwcl6HRDsk" frameborder="0" allowfullscreen></iframe>
 
A sziget kis mérete ellenére a legtöbb lakos autóval közlekedik a kerékpározás vagy a gyaloglás helyett, és erre jó okuk van.

"Az emberek vonakodnak kerékpárral utazni az erős szelek és az esős klíma miatt," - mondja Yoshida. "Ha valaki nem tud vezetni, annak gyalog kell mennie."

Aogashima több úttal is rendelkezik, a többségük cikkcakkban halad át a sziget központján. Az itteni élet ugyanakkor éles ellentétben áll a japán szárazföldi léttel. Munkája miatt Yoshida évente többször is ellátogat Tokióba, komppal megtéve a 350 kilométeres utat. Egy másik lehetőség a helikopterrel történő utazás. Azonban Tokió 13,4 millió lakosa között csak egy porszemnek érzi magát, ami pont elég számára ahhoz, hogy hamar visszavágyjon a sziget magányába.

"Gyakran utazom a szárazföldre, de feszélyez a zsúfoltság - túl sok ember van ott," - mondja. "Aogashimán úgy érezzük a természetet, ahogy azt a nagy városokban nem lehet megtapasztalni."

Yoshida és a többi lakos szerencséjére a vulkán eddig nyugodt maradt. A Japán Meteorológiai Ügynökség, amely 2007-ben kezdett figyelmeztetéseket kiadni azt mondja, hogy nem adtak ki jelzést az elmúlt kilenc évben Aogashimára. Minden reggel egy újabb napra ébredhettek a paradicsomban, legalábbis egyelőre.
 

 

 




Nyaraljon Costa del Solon!
 



Vár a Costa del Sol

 


Álmaid útján: Czibere Csilla blogja