.

Ismeretlen célból épített monolit Georgiában



Az összesküvés elmélet hívei igazuk bizonyítására gyakran hozzák fel nyomós érvnek ezt az emlékművet, mely Georgiában Guidestonban, 1980-ban került átadásra.

Vajon mi a különös ebben a modern kori monolit építményben, amely ennyire megmozgatta az összeesküvés hívők fantáziáját? Keletkezésének történetét és vésett szöveg tartalmát megismerve azt kell mondani, minden.

 

Következzen Tiboru írása:

Ezt a művet Georgia Guidestones-ként emlegetik a konteósok. Talán georgiai irányköveknek lehetne magyarítani, de ez így elég furán hangzik, úgyhogy a továbbiakban simán GG-ként fogok hivatkozni rájuk.

A dél-angliai Stonehenge-ről szerintem mindenki tudja az alap-dolgokat, s meggyőződésem, hogy ha a szabadkőművesek megszorongatnák őket, a konteósok 90%-a még egy hevenyészett vázlatot is papírra tudna vetni arról, hogy hogyan is néz ki ez az őskorinak saccolt kőépítmény.

Nos, ha Stonehenge vizuálisan megvan, nem lesz túl nehéz elképzelnetek a GG-t sem (amit sokan Amerika Stonehenge-ének neveznek), de a gyengébb vizuális fantáziával megvert kollégák kedvéért azért iderakok egy áttekintő fotót is róla.

Azt már ennyiből is látjuk, hogy a GG nem valami régi darab, úgyhogy jogos lehet a vélelem, mely szerint egészen biztosan mindent tudunk róluk. És itt következik a rejtély első felvonása.

1.) Ki, mikor, hogyan, hol?

A történet 1979 júniusában kezdődik. Georgiában vagyunk, az amerikai Dél egyik emblematikus államában, amely olyan alkotások helyszíneként is szolgált, mint a klasszikus Elfújta a szél, vagy a nemkülönben népszerű Szomszédok The Walking Dead sorozat. Az állam északkeleti részében járunk, a dél-karolinai határ mellett, Elbert megyében, ennek is a székhelyén, a roppant kreatívan elnevezett Elbertonban.

Aki a „megyeszékhely” szó hallatán valami combosabb, nyüzsgő városra gondol, az egy kicsit felülértékeli az amerikai megyeközpontok pezsgését. Elberton lakossága háromezer háztartásból áll, melyekben kábé hétezer ember él, s a legfontosabb helyi munkaadók között meg kell említenünk a környék kőfejtőit. Amerikában minden település legfontosabb célja, hogy valamilyen területen kiérdemelje a „leg” szócska használatát. Ennek megfelelően Elberton büszkén viseli a saját maga által kitalált címet: A Legtöbb Gránitot Kitermelő Város, vagy másképp: A Világ Gránit-Fővárosa. Nem tudom, hogy lehet ezt normálisan megfogalmazni, mindenesetre állítólag az egy főre eső gránittermékek tekintetében kenterbe ver minden más települést. És hogy az aktuálpolitikát se nélkülözzük: van neki egy 15 ezer férőhelyes stadionja is, melynek építése során százezer tonna… na mit? Nem, nem cementet, hanem gránitot használtak fel. Százmillió kiló gránit – az ember szájában még a nyál is összefut.

Nem mellesleg mondom: a Granite Bowl építésekor a helyiek (magánszemélyek és vállalkozók) ingyen és bérmentve dolgoztak, úgymond társadalmi munkában, s a költségek mindössze 10%-át fedezték közpénzből.

Mondom én, hogy hülyék ezek a georgiaiak.

De térjünk vissza a történetünkhöz. A számos helyi kisiparos egyike, Joe Fendley, az Elberton Granite Finishing Company nevű cég ügyvezető igazgatója éppen az irodájában ült (minden bizonnyal egy gránitból készült íróasztal mögött, s a gránitcsészéjéből kortyolgatta a jeges-gránitporos limonádét), s az alkalmazottak fizetési csekkjeit töltögette, amikor egy úriember kopogtatott az ajtón. Belépett, tisztelettudóan köszönt, majd megkérdezte, hogy jó helyen jár-e, ha egy gránitból készült emlékművet szeretne rendelni? Joe – a hagyományos déli úriemberek modorában – udvariasan biztosította Robert. C. Christiant (az ismeretlen ugyanis ezen a néven mutatkozott be), hogy jobb helyre nem is tévedhetett volna. Hellyel és limonádéval kínálta, majd rátértek az üzletre.

Christian megköszörülte a torkát, elővett mindenféle papírt, amin skiccek, számítások és szöveges utasítások voltak, majd elkezdte sorolni, hogy mit is szeretne. Egyre jobban belemélyedt a részletekbe, Joe Fendley szeme pedig egyre jobban kikerekedett, s tíz perc elteltével csak azért nem hívta fel a megyei pszichiátriai

sürgősséget egy rohamkocsiért, mert látogatója – mondandója komolyságát alátámasztandó – felvillantott egy elég tekintélyesnek tűnő pénzköteget. Miután megegyeztek a végső árban (500 ezer dollár), Christian megkérdezte, hogy a cég melyik bankban vezeti a számláját. Az információ birtokában átballagott a Granite (naná) City Bankba, ahol a bank elnökével, Wyatt Martinnal letisztázták az átutalás körülményeit: a félmillió dollár több államból, kisebb-nagyobb részletekben, fokozatosan fog megérkezni a kivitelező számlájára. Mielőtt elköszönt volna, a megrendelő a legteljesebb titoktartást kérte a bankártól, akárcsak Joe Fendley-től: soha, semmiféle körülmények között egyikük sem adhat információt sem róla, sem az üzlet részleteiről.

Ezután Christian már csak Martinnal tartotta a kapcsolatot, s vele is kizárólag telefonon. Utasította például, hogy vásároljon egy  kéthektáros területet a megye legmagasabb pontján, a helyi csiroki indiánok egykori spirituális központjában (akik szerint itt található a Világegyetem centruma), mert a kész emlékművet oda szánja. A földterület egykori tulajdonosa, Wayne Mullenix annyira elégedett volt azzal, hogy Christian egy centet sem alkudott le az ötezer dolláros kikiáltási vételárból, hogy még azt is elvállalta, hogy az emlékmű elhelyezéséhez szükséges földmunkákat és alapozást puszira megcsinálta. Ezt hallván Christian kiegészítette az adásvételi szerződést azzal, hogy Wayne és családja még két generáción át legeltetési jogot kaptak ezen a két hektáron is, így még a szarvasmarhák is jól jártak. Win-win + win szituáció.

Az Elberton Granite Finishing Company gőzerővel nekiállt a munkának, természetesen Christian roppant aprólékos szóbeli és írásos utasításainak, illetve az általa átadott kis makettnek megfelelően. Tíz hónapig fúrtak, faragtak, csiszoltak és vágtak, mígnem 1980. március 22-én, mintegy kétszáz érdeklődő (többek között

a körzet kongresszusi képviselője) jelenlétében a GG-t fel nem állították és le nem leplezték a kijelölt dombtetőn, nem messze a 77-es állami autópályától. Robert C. Christian nem volt jelen, s képviselőt sem küldött. Az utolsó részlet pár nappal később rendben megérkezett Joe számlájára, aki (ígéretéhez híven, az eredeti feltételeknek megfelelően) ekkor minden, a munkálatokhoz kapcsolódó dokumentumot megsemmisített, majd elégedetten hátradőlt és újabb adag limonádét töltött magának.

2.) Robert C. Christian

Hiába telt el 35 év, a megrendelőről továbbra is nagyon keveset lehet tudni. Ami biztos: negyven-negyvenöt év körüli, az átlagosnál kicsit magasabb, vékony testalkatú, erősen kopaszodó, konzervatív ízléssel öltözködő, ápolt, halkszavú férfi, aki az amerikai angolt beszélte, enyhe kansasi vagy nebraskai akcentussal. Maradék sötétbarna haja egy csíkban őszült. Hudson Cone, a kőfaragók művezetője szintén találkozott Christiannal úgy negyed órára, amikor az a megrendelés során a pontos méreteket átadta. Hudson barátunk azt tartotta fontosnak kiemelni, hogy az ügyfél metrikus rendszerben adta meg a tudnivalót: méterekben és centikben fejezte ki magát, ami arrafelé (pláne 1979-ben) meglehetősen szokatlannak minősül.

Martin még arra is visszaemlékezett, hogy Christian tett egy olyan megjegyzést, mely szerint az emlékművet húsz éven át tervezte a barátaival.

3.) A Georgia Guidestones maga

Lássuk akkor, milyen fontosabb fizikai paraméterekkel rendelkezik az alkotás. Először nézzük a méreteket (metrikus rendszerben, ahogy Christian megadta):

- Teljes magassága 5,87 méter
– A négy oldalkő, valamint a középső kő magassága egységesen 4,98 méter
– A zárókő méretei: 2,95 x 1,98 x 0,48 méter

Aki szereti a térmértant és kinyomozza a felhasznált, Pyramid (!) Blue márkanevű gránit átlagos sűrűségét (segítek: 2860 kg/köbméter), könnyen kiszámíthatja, hogy az ugyancsak gránitból készült alapozással együtt az egész installáció több, mint 100 (száz) tonnát nyom.

A GG-nek nem csak a méretei impozánsak, hanem a tájolása is érdekes. Mondanom sem kell, hogy ezt is Christian útmutatásai tartalmazták. Ahogy Joe-nak mondta, az emlékmű óraként, naptárként és iránytűként is szolgál majd az eljövendő generációk számára. Ennek megfelelően az égtájak, a Sarkcsillag helyzete, továbbá a Nap járása és zenitje is meghatározta a kőlapok állását és az egyik lapba fúrt lyuk pozícióját. Most nem akarok elveszni az asztronómiai részletekben (utána lehet nézni a neten a GG csillagászati finomságainak), elégedjetek meg azzal, hogy Christian semmit sem bízott a véletlenre. Igaz, Joe-nak és embereinek egy profi csillagász tanácsait is ki kellett kérniük, amikor ehhez a lépcsőhöz értek.

Jópofa dolgok ezek a hardveres és tájolási cuccok, de a GG igazi érdekességét mégiscsak a szoftver adja. Vagyis az eszmei mondanivaló.

4.) A feliratok

A négy oldalkő két-két oldalán (lapján), nyolc különböző nyelven (angolul, spanyolul, szuahéliül, hindiül, héberül, arabul, kínaiul és oroszul) a következő… nem is tudom, hogy mondjam… szóval tízparancsolat szerepel:

1. Tartsd az emberiség lélekszámát 500 millió alatt, a természettel állandó egyensúlyban

2. Bölcsen irányítsd a szaporodást az állóképesség és a sokszínűség javításával

3. Egyesítsd az emberiséget egy élő, új nyelv segítségével

4. Urald józan értelemmel a szenvedélyt, a hitet, a hagyományt és minden más dolgot

5. Óvd az embereket és a nemzeteket igazságos törvényekkel és bíróságokkal

6. Engedd, hogy a nemzetek belügyeiket saját maguk intézzék, míg külső vitáik fölött egy világbíróság ítélkezzen

7. Kerüld az álnok törvényeket és a haszontalan hivatalnokokat

8. A személyes jogok és társadalmi kötelezettségek között tarts egyensúlyt

9. Értékeld az igazságot, a szépséget, a szeretetet, s törekedj a végtelennel való összhangra

10. Ne légy a Föld rákfenéje, hagyj teret a természetnek, hagyj teret a természetnek

Ezen kívül a zárókő oldalaiba négy holt nyelven (egyiptomi hieroglifákkal, ógörög betűkkel, továbbá szanszkritül és babiloni ékírással) belevésték a GG alapvetését: Legyenek ezek iránykövek az Értelem Korszakához.

Az emlékmű nyugati szélétől pár méterre egy (ugyancsak Christian útmutatásai alapján készült), a földbe süllyesztett tájékoztató tábla látható, amelyen a létesítménnyel kapcsolatos magyarázó szöveg olvasható. Ezen a méretekkel és a tájolással összefüggő dolgok mellett olyan információk is találhatók, amelyek a

tervezők szándékára utalnak. Így például ez a mondat, ami a zárókőről már ismerős: Let these be guidestones to an Age of Reason (Legyenek ezek iránykövek az Értelem Korszakához). Ugyancsak itt olvasható, hogy egy időkapszulát helyeztek el hat lábnyira a GG alatt, de az elhelyezés ideje és felbontási dátuma valahogy üresen

maradt. Végezetül olvasható az alkotó neve: R. C. Christian, s alatta (apró helyesírási hibával) az, hogy ez álnév („pseudonyn” a „pseudonym” helyett). Szponzorokként pedig ez szerepel: A small group of Americans who seek the Age of Reason (Az Értelem Korszakát kereső amerikaiak egy kis csoportja).

The Age of Reason: egy Thomas Paine nevű amerikai forradalmár által írt háromkötetes könyv címe, melynek első kötete először 1794-ben jelent meg, s melyben a szerző gyakorlatilag felrúgja az évezredes zsidó-keresztény kultúrkör betokosodott világi és vallási hagyományait, hogy az általa lefektetett új ideológiai alapokra helyezze a frissen megalakult Egyesült Államok teljes társadalmát.

Szerintem most már minden alapinformáció a rendelkezésünkre áll ahhoz, hogy közösen elkezdhessünk azon gondolkozni, valójában ki is áll a GG mögött, s ami talán még fontosabb: megpróbáljuk kitalálni, mi volt a célja ezzel az egésszel.

Tiboru

 

 




Nyaraljon Costa del Solon!
 



Vár a Costa del Sol

 


Álmaid útján: Czibere Csilla blogja