Igaz történetek: Isteni segítség



Csoda a reménytelenségben

A Jóistennel nem szoktunk parolázni,  hiszünk benne.  Ezzel befolyásoljuk cselekedeteinket  tudat alatt vagy tudatosan,.
Sokszor felmerül a kérdés hiszünk benne és ennek hatására cselekszünk?

Elmesélem a velem történteket.
Nem tudok mást mondani, csak annyit, hogy kell e még más  bizonyíték létezésére?
Pár éve már ennek.
 

A kép illusztráció

Feküdtem az ágyban, lassan telt el a két óra. Ica nővér végtelen türelemmel, kedves mosolyával újból kiszivattyúz egy adag vért a branülön keresztül...        
                                                                                     

A branül

A branül a vénához  hosszabb ideig csatlakoztatott eszköz, amin keresztül különböző anyagokat lehet a véráramba juttatni, illetve onnan vért kinyerni.
 Megfelelő fertőtlenítés után a véna felett tompaszögben pungálnak. Mikor az ablakban megjelenik a vér, a branült kb. 2 milliméterrel feljebb tolják. Ezután a műanyag részt a rögzítőszárnyak segítségével a vénába tolják, közben a mandrin helyzete változatlan. Miután a műanyag csövecske teljesen a vénában van, a mandrint eltávolítják, a csatlakozó részre infúziós szereléket csatlakoztatnak vagy ledugaszolják a branült és feltöltik steril folyadékkal (heparinos oldat, 0,9%-os konyhasó-oldat stb.). Végül megfelelően rögzítik a bőrhöz.


Tizennegyedik napja, hogy kórházban vagyok.Vörösvértestjeim fogynak,a fehérvérsejtek száma vészjóslóan szaporodik! Hiába a folyamatosan adagolt antibiotikum, hiába a vérátömlesztés...                                         

Mozart:Requiem!
Kottával kezemben félig ülve, párnákkal megtámasztva az alt szólamot tanulom.November elején előadás.A zenekar készen áll. A kóruspróbákra nem mehetek. Mit tehetek?
 
A kórteremben halkan énekelek, Kyrie,eleison...
 
Pénteken főpróba. Ott kell lennem! A kórusom számít rám?!
 
Kérve-kérem a doktort-családunk jó barátját,-addjon valamilyen módon lehetőséget, hogy ott lehessek.                
Szó sem lehet róla!-hangzik a válasz
 
Szívem nehéz, könnyeimmel küszködök...Ránézek duzzadt kezeimre,bokáimra, még a felállás is nehézséget okoz..
 Márpedig oda nekem mennem kell!
 Zúg a fejemben az elszántság. Mennem kell!
 
Károly doktor dönt:saját autójába ültet,s-mintha csodában bízna-,elvisz a főpróbára.  "Másfél óra! Ki fogom bírni" - mondja
 
Ülve énekelek. Tardy karnagy úr biztató tekintete  erőt ad. Micsoda zene! Micsoda fohász!
 
Halottainkért, és az élőkért...                                                                                                                                                                                                                  
Elfáradtam.
 
Doktor visszavisz  a kórházba,s a szokásos vérvétel még kétszer azon az éjszakán.Utoljára megsimogatja fejemet, arcomat.Szeméből fájdalmas búcsúzást olvasok ki.
 
Ica nővér fáradt, hosszú volt a napja. Vagy miért ez a furcsa  meghitt búcsúzás?                                                                                                                                                                                                                                                  
"Zsuzsika jó  reggelt! Szép időnk lesz!" - robog be energikusan Ági nővér és felrántja a két ablakszárnyat. Ömlik be a friss hűvös levegő. Amit a kezében lobogtat az maga a csoda!

"Megállt a pusztító folyamat angyalom! Hatott a sok gyógyszer, a kezelések" - harsogja széles mosollyal...
 
"Istenem,Istenem, az imádság tegnap este" - gondolom magamban - " meghallgattatott a fohászom...Istenem... "     
 
                                                                    
 

17 év telt el azóta, gyerekeim felnőttek, volt férjemnek új párja van és én boldogan, minden nap Istennek őszinte hálával tekintek a jövő felé...                                   


Zsu.  
 

 

 




Nyaraljon Costa del Solon!
 



Vár a Costa del Sol

 


Álmaid útján: Czibere Csilla blogja