.

A Húsvét-sziget kőszobrai még most is rejtélyekkel szolgálnak




 

Három hajóval, az Arenddel, a Thienhovennel és az Afrikaansche Galey-val, fedélzetükön 223 emberrel indult el 1721 augusztusában Jacob Roggeveen a mitikus „Déli kontinens”, Terra Australis felé. A Falkland-szigeteket, Valdiviát, majd a Juan Fernández-szigeteket érintve 1722. április 5-én egy magányos sziget felé vetette a sors. Húsvét vasárnap volt, s keresztény ember lévén a holland felfedező Húsvét-szigetnek (Paasch-Eyland) nevezte el a földdarabot. Rapa Nuin – ahogy az őslakosok nevezték – Roggeveen beszámolója szerint termékeny föld van, banán, füge és cukornád terem, magas fa viszont egy szál se, a helyiek pedig – akik a hollandus becslése szerint két-három ezren lehetnek – hatalmas kőszobrokat imádnak.


Távol a világ zajától

Rapa Nui misztikus kőalkotásai nemcsak Roggeveen képzeletét ragadták meg, a földbe temetett monumentális szobrok kutatásával felfedezők, tudósok generációi foglalkoztak, több száz kötet és megszámlálhatatlan tudományos cikk próbálta megfejteni rejtélyüket.

Hogy mi volt a funkciójuk, miért van ennyi belőle és hogyan mozgatták, szállították őket, mind-mind olyan kérdések, amelyeket a mai napig nem sikerült megnyugtatóan tisztázni. Mondták már, hogy – ahogy az egyiptomi piramisokat – földönkívüliek építették és a Húsvét-sziget egyik pontjából a másikba repülőgéppel szállították át őket. A híres kőarcok évszázadok óta féltve őrzik titkaikat, ám nincs olyan hét, hogy ne hallanánk velük kapcsolatos tézisekről, kísérletekről.

 

Búvár egy vízalatti moai szoborral. Számos moai került az idők során a Csendes-óceánba, sokukat 1960-ban egy cunami sodorta el.

Búvár egy vízalatti moai szoborral. Számos moai került az idők során a Csendes-óceánba, sokukat 1960-ban egy cunami sodorta el.


A Húsvét-sziget (spanyolul Isla de Pascua, rapanui nyelven Rapa Nui) a többi emberi településtől legmesszebb eső, régóta lakott hely a világon. A legközelebbi lakott település a 2075 kilométerre északnyugatra található Pitcairn-szigetek, míg a legközelebbi kontinentális pont 3512 kilométerre, Chile középső részén van. A vulkanikus eredetű sziget egy derékszögű háromszöghöz közelít, oldalai 22, 18 és 16 kilométer hosszúak, területe 164 négyzetkilométer, amelynek csaknem fele régészeti park és 1995 óta az UNESCO világörökség része. A szigetet a 2012-es népességszámlálás szerint mintegy 5700-an lakják, fővárosa Hanga Roa, hivatalos nyelve a spanyol és a rapanui. A Húsvét-szigeten körülbelül 20 ezer régészeti lelőhely található, amelynek 40%-a már elpusztult vagy erősen megrongálódott.

 

Az eddig leginkább elfogadott nézet szerint a Húsvét-szigetre valamikor időszámításunk szerint 300 körül kezdtek érkezni nyugat felől a polinézek, akik a természeti adottságok kihasználásával alakították ki civilizációjukat. Rupa Nuit a már említett holland felfedező, a szigeten néhány napot töltő Jacob Roggeveen emelte be az ismert földterületek közé Húsvét-sziget néven. A sziget annektálására 50 évvel később, Felipe González de Haedo jóvoltából történt kísérlet a spanyol gyarmatbirodalom kiterjesztése érdekében.

Jean-François de Galaup de La Pérouse megérkezése a Húsvét-szigetre. A francia az első felfedezők között volt, akik elhelyezték a térképen a Húsvét-szigetet a 18. században.

Jean-François de Galaup de La Pérouse megérkezése a Húsvét-szigetre. A francia az első felfedezők között volt, akik elhelyezték a térképen a Húsvét-szigetet a 18. században.


González III. Károly spanyol király (1759–1788) nevében birtokba vette a szigetet és átkeresztelte San Carlos szigetre, ám nem sikerült felkeltenie a korona érdeklődését a távoli terület iránt, amit még a 18. században az angol James Cook (1774) és a francia Jean-François de Galaup de La Pérouse (1786) is felkeresett. A Húsvét-sziget 1888 óta nemzetközi jogilag Chile egyik tartománya.

A Húsvét-sziget összeomlására számos teória látott napvilágot. Ahogy azt Jared Diamond Collapse című korszakos munkájában leírja, a sziget lakói ökológiai önpusztítást (ecocide) idéztek elő. Annyi bizonyos, hogy a 15. és 18. század között a sziget túlnépesedési válságba került, amely visszafordíthatatlan természetromboláshoz vezetett: 1400 körül az égetéses földművelés miatt az utolsó fát is kivágták.

A magányos szobrok egy letűnt fénykor emlékeztetői

A magányos szobrok egy letűnt fénykor emlékeztetői

Az erdőirtások nyomán bekövetkező talajerózió miatt elapadt az édesvízkészlet, beszűkültek a mezőgazdálkodás lehetőségei, kihalt az utolsó nagytestű őshonos állatfaj, lecsökkentek a természeti erőforrások és a rendelkezésre álló élelmiszerkészlet is. Ezzel párhuzamosan a társadalmi élet primitív formát öltött: a harcosok vették át a szigeten az uralmat, a lecsökkent élelmiszermennyiség miatt a túlélésért folytatott harc pedig 1650 körül polgárháborúba fordult, amely kannibalisztikus formát öltött.

Terry Hunt, a Hawaii Egyetem régésze szerint azonban nem az emberek, hanem a telepesekkel együtt a szigetre érkező polinéz patkányok (rattus exulans) játszották a döntő szerepet a Húsvét-sziget pusztulásában. A sziget legfontosabb növénye, a mára már teljesen eltűnt jubaea pálma termése kemény volt: a barlangokban talált néhány példány mindegyikét a rágcsálók megrágták, így azok terméketlenné váltak. Hunt úgy véli, hogy ez, és a fiatal hajtások megrágása megakadályozta az erdők megújulását, miközben a hatalmas patkánypopuláció szabadon pusztíthatta a tengeri és szárazföldi madarak fészkeit, ami több faj kihalásához vezetett.

 

Járó szobrok

A sziget teljes széltében és hosszában 887 szobor található, amelyek közül 397 a fő készítő helyük, a Rano Raraku vulkáni mellékkúp közelében áll. A szobrok többségét tufából, a maradékot vörös, porózus lávából (szám szerint 18-at), bazaltból (15) vagy trachitból (22) készítették zömében 1250 és 1500 között. A moaiok átlagos magassága 4 méter, alapjuk szélessége 1,6 méter, s 12,5 tonna tömegűek. Persze ezeknél jóval nagyobbakat is ismerünk: az óriásnak nevezett alkotás, a legnagyobb, sziklából összerakott, ám feldöntött és befejezetlen szobor 21,6 méter magas és 150 tonnánál is többet nyom.

Az Ahu Te Pito Kurában található Paro a maga 9,8 méterével a legmagasabb befejezett álló szobor, tömege több mint 82 tonna. A bukott kolosszus 9,94 méter magasságával és 75 tonnájával a legnagyobb fekvő szobor, s Ahu Hanga Te Tengánál fekszik. A legkisebb pedig mindössze 1,13 méter magas, amely nevét (Poike) az alatta levő, hasonló nevű inaktív vulkánról kapta.

A moaiok felállításának egyik feltételezett módja. Mozgatásuk pontos mikéntje máig rejtély, ám valószínűleg szánok, illetve kötelek segítségével történt.

A moaiok felállításának egyik feltételezett módja. Mozgatásuk pontos mikéntje máig rejtély, ám valószínűleg szánok, illetve kötelek segítségével történt.


A legújabb kori vizsgálatok szerint Rapa Nui szigetén emberfeletti munka zajlott: az őslakosok teljes hegyeket bolygattak meg azért, hogy kinyerjék belőlük a vulkáni kőzeteket a szobrokhoz, majd azokat igavonó állatok és kerék felhasználása nélkül több kilométeres távolságra szállították. Az őslakosok könnyedén tudták vágni a köveket bazalt és obszidián eszközeikkel, amelyek lehetővé tették az alapforma kialakítását a kőbányában. Később kihúzták a szobrokat és félig eltemették őket, hogy aztán kifaragják a legapróbb részleteket is.

A fehér korallal és obszidiánnal ábrázolt szemeket valószínűleg az után ékelték be a szobrokba, hogy már felállították a talapzatra. A füleknek kifúrt, négyzetes formájuk volt, amelyeket zsinórral vagy koronggal díszítettek. A moiaok kezeket is kaptak, amelyeket a kézfej felső részével kifelé, hosszúkás ujjakkal ábrázolták. Egy új elmélet szerint a kőszobroknak testük is volt, az alkotásokat pedig a törzs felénél ásták el, s a művészek festették a szobrokat, csakúgy, mint saját testüket.

A kutatók és a közvélemény fantáziáját egyaránt leginkább a szobrok mozgatásának kérdése foglalkoztatta. Számos olyan kísérletet végeztek, amelyek révén bizonyítani lehetett, hogy a szobrok igenis mozgathatók. Pontos módja nem ismert, de sejteni lehet, hogy szánokat és fahengereket használtak, esetleg kötelek segítségével zajlott a művelet. Ezt sokáig nehezen tartották elképzelhetőnek, mivel amikor az első európaiak a 18. században megvetették a lábukat, alig volt néhány csenevész fa a szigeten. John Flenley biogeográfus a tavi üledékekben talált pollen vizsgálata nyomán azonban arra a következtetésre jutott, hogy a Húsvét-szigetet egykoron buja növényzet borította, s területén évezredeken át több millió pálmafa nőtt.
 

Fejfedővel és szemekkel ellátott moai. A legtöbb moai rendelkezik ilyesfajta hengeres fejdísszel, úgynevezett pukaóval, amelyet a viszonylag könnyű és puha vulkáni salakból faragtak

Fejfedővel és szemekkel ellátott moai. A legtöbb moai rendelkezik ilyesfajta hengeres fejdísszel, úgynevezett pukaóval, amelyet a viszonylag könnyű és puha vulkáni salakból faragtak


A sziget iránti világméretű érdeklődést expedícióival felkeltő Thor Heyerdahl már 1958-ban előállt azzal az elmélettel, hogy a Húsvét-szigeten található 800 éves úthálózatot a polinézek azért építették, hogy szobraikat mindenhová eljuttathassák, és ezt igazolják az utak mellett hagyott moaik is – igaz, mások szerint az utak pusztán ceremoniális célokat szolgáltak. A norvég utazó-etnográfus egyik kísérletében fatörzsből készült szánra erősítettek hanyatt fektetve egy tíz tonnás szobrot, amit fakéregből készült kötelek segítségével tudtak mozgatni. Carl Lipo és Terry Hunt nyomán pedig egyre többen vélik úgy, hogy a moaiok akár „járhattak” is: kísérletükben azt modellezték, hogy az őslakosok függőleges helyzetben, kötelek segítségével mozgathatták és juttathatták el egyik pontból a másikba a több tonnás alkotásokat.

A szobrok felállítása legalább olyan régészeti csodának számít, mint mozgatásuk. Az óriási arcok egy kőből készült alapon (ahu) helyezkednek el, amelyekre 1–15 szobrot tudtak felállítani. A legnagyobb talapzat a Rano Rarakutól és a Poikétől 1 kilométerre található Ahu Tongariki, amely 200 méter hosszú és 15 szobrot helyeztek el rajta. Szobraihoz nem volt kegyes a sors: a szigeten kitört polgárháború során ledöntötték őket, majd 1960-ban egy cunami is elsodorta a szobrokat, restaurálásukra pedig jó három évtizedet kellett várni.

Egy moai restaurálása. A Húsvét-szigeten körülbelül 20 000 lelőhely található, amelynek 40%-a már elpusztult vagy erősen megrongálódott.

Egy moai restaurálása. A Húsvét-szigeten körülbelül 20 000 lelőhely található, amelynek 40%-a már elpusztult vagy erősen megrongálódott.


A szobrok többségének fején hengerszerű fejfedő, egy úgynevezett pukao van, amely a Puna Pauból bányászott, viszonylag könnyű és puha kőből, összepréselődött vulkáni salakból (scoria) készült, tömege pedig átlagosan 1 tonna, s eddig mintegy százat dokumentáltak belőle. Továbbra is rejtély, hogyan tették ezeket a fejfedőket a szobrok tetejére. Sue Hamilton és Colin Richards kutatása szerint egy vörös salakporból tömörített sűrített cementből készült úton gurították őket – a legvalószínűbb, hogy kézzel lökték, de elképzelhető, hogy fatörzseket használtak ehhez; Pavel Pavel cseh kutató szerint ferde gerendákon húzták fel őket végső helyükre.

A régészek szerint a szobrok a vallási és politikai vezetők autoritását és erejét szimbolizálták, s a polinéziai ősöket reprezentálják. A sziget belseje felé forduló moiaok pedig úgy állnak, mintha a helyieket figyelnék. Csupán hét szobor nem néz a sziget belseje felé: a legenda szerint ők azt a hét hajóst szimbolizálják, akiket Hotu Matu’a király küldött a felkelő nap felkutatására, hogy megkeressék azt a földet, ahova népét el kell vezetnie.

Forrás:  https://mult-kor.hu/maig-szolgalnak-megoldatlan-rejtelyekkela-husvet-sziget-oriasszobrai-es-kologiai-katasztrofaja-20201211?pIdx=2


 

Webcam Fuengirola

csak egy kattintás és élőben nézhető a fuengirolai tengerpart

 
 

1915-ben közel háromszáz katona tűnt el percek alatt egy csata kellős közepén úgy, hogy semmi nyomuk nem maradt.

Valami nagyon nem stimmel a koronavíussal kapcsolatban 
A patológusok megállapították: Nem a koronavírustól halnak meg az emberek
 



Vár a Costa del Sol