.

Hová tűnik a fogyáskor leadott súly



Vajon belegondoltak már abba, hogy fogyáskor hova adjuk le azt a súlyt amitől megszabadulunk – vagyis mi történik a felesleges zsírral?

A válasz nagyon egyszerű: kilélegezzük.

 
 

Na persze nem arról van szó, hogy zsíros levegőt fújunk ki az orrunkon, hanem arról, hogy a felhalmozott zsír lebontásakor nagy mennyiségű szén-dioxid keletkezik. Addig nagyjából ismert a történet, hogy fogyáskor a szervezetünk zsírt éget, de általában annyival le is tudjuk a dolgot, hogy az ilyenkor felszabaduló energiát a testünk felhasználja üzemanyagként, a maradék meg hő formájában távozik. Ami stimmel is, viszont ez csak a kisebbik részéért felelős az eltűnő zsírtömegnek.

Amikor súlyt vesztünk, a testünk a működéséhez a korábban felhalmozott zsírt csapolja meg, vagyis gyakorlatilag a saját zsírunkat esszük. A zsír, vagyis pontosabban a trigliceridek ilyenkor bomlani kezdenek, és az így létrejövő zsírsavakat tudja a szervezet hasznosítani. Az zsírsavak bomlásakor azonban nemcsak energia szabadul fel, hanem melléktermékként egy kis víz és egy csomó szén-dioxid is.

Egy 2014-es brit tanulmány szerzői pontosan ki is számolták, hogy mennyi be- és kilégzésre van szükség ehhez a folyamathoz: 10 kilogramm zsír elégetéséhez 29 kilogramm oxigént kell magunkba szívni, és valamivel kevesebb, 28 kilogramm szén-dioxidot fújunk ki a végén. Keletkezik még 11 kilogrammnyi víz is, ez különböző testnedvek formájában távozik.

Ez sajnos nem jelenti azt, hogy ha most ültében heves fújtatásba fogna, a háj bőszen apadni kezdene, visszafelé nem indítható be a dolog. Ha viszont mondjuk futásnak ered, a lihegéskor kifújt szén-dioxid részben már a zsírégetéskor keletkező melléktermék lesz.

Adná magát az új kifogás a következő újévi fogadalom végrehajtása ellen: szegény Földünk így is eléggé szenved már a klímaváltozástól, nem lenne szép dolog, ha még mi is telefújtatnánk szén-dioxiddal. Valójában persze nem így működik a dolog, nyugodtan induljanak sportolni, vagy keressenek más kifogást.

Azért nem teljesen légből kapott ez a feltételezés az élőlények által leadott gázokkal kapcsolatban, hiszen az ma már közhely, hogy a globális felmelegedésben kulcsszerepet játszó üvegházhatású gázok nem elhanyagolható hányadát adja a húsukért tartott állatok által kibocsátott metán. Egyébként ha kevesebb húst ennénk, nemcsak kevesebb állatot kellene emiatt tartani, és kevesebb tehénfing jutna a légkörbe, de kevésbé is híznánk el, és nem kéne betarthatatlan fogadalmakat tenni az újévi pezsgő mámorában.
 

A kérődző állatok körében természetesen – állománynagyságuk és nagy termetük miatt – elsősorban a szarvasmarha a metántermelés fő okozója. Mennyit is termelnek? Az USA-ban a szarvasmarha-telepekről több millió tonna (!) szén-dioxid és metán kerül a légtérbe, ezzel pedig az állattartó telepek nagyon is jelentős mértékben járulnak hozzá a globális felmelegedéshez.

 

Forrás:  Index
Címkék: 

 

 




Nyaraljon Costa del Solon!
 



Vár a Costa del Sol

 


Álmaid útján: Czibere Csilla blogja