.

Hogyan lett Madrid egyszerű mezővárosból főváros



Miért Madrid Spanyolország fővárosa?

szerző - kasa heni
 

  A főváros olyan, mint a szív, a test közepén kell lennie! - II. Fülöp spanyol király


Madrid fővárossá válása nem egy természetes folyamat volt, hanem egy uralkodói akarat hozta létre. 1561-ben, II. Fülöp spanyol király váratlan döntése alapján az eddig jelentéktelen Villa Madrid fővárosi rangot kapott. E döntés miértjeiről nincs olyan konkrét írásos bizonyíték, amely II. Fülöp tollából származna. Ez a téma a mai napig sok spanyol történész érdeklődését kelti fel, akik korabeli udvari krónikások feljegyzései alapján kutatják és keresik a válaszokat. Miért választotta a király ezt, az akkor még kicsi mezővárost fővárosnak, amikor nála sokkal gazdagabb, fejlettebb és nagyobb infrastruktúrával rendelkező városok is léteztek? Mi ösztönözte II. Fülöpöt arra, hogy megváltoztassa a főváros székhelyét és véghezvigye az egész királyi Udvar átköltöztetését? Mik lehettek az érdemei és azok a pozitív adottságok, amivel Villa Madrid ekkor rendelkezett? Miért részesítette előnyben ezt a mezővárost, Barcelona, Sevilla vagy Liszabon helyett? Ezekre a kérdésekre kutatók és történészek feltevései, elméletei és véleményei sokszor egymással szemben állnak, mégis megállapítható, hogy ennek az uralkodói döntésnek az okai politikai, földrajzi, társadalmi, stratégiai és emberi tényezők együttesében rejtőzik.


Madrid a XVII. században


José del Corral korabeli madridi krónikás szerint, Toledo egy olyan város volt, amely iránt már V. Károly is nagy ellenszenvet érzett, és fia, II. Fülöp pedig egyszerűen iszonyodott a szűk és kacskaringós utcáitól, a túlságosan meredek emelkedőitől, amik megnehezítették az emberek és járművek közlekedését, de legfőképp kínlódott a Tajo folyó okozta nyirkos klímától, amely negatívan hatott az egészségére, mivel a királyi család tagjai sorra krónikus reumatikus betegségektől szenvedtek. Ez persze nem lenne elegendő ok arra, hogy az eddigi toledói birodalmi székhelyet felszámolja. A városban azonban egyre gyakoribbak lettek az ideiglenes és szellemi hatalom közti konfliktusok, hiszen itt székelt a spanyol egyházi hierarchia legfőbb méltósága, a toledói püspök aki az ország legnagyobb hatalommal és gazdagsággal rendelkező vallásos tekintélye volt.

Toledo - Civilates orbis terrarum / Braun and Hogenberg (1598)
 

Az új fővárosi rang legméltóbb várományosa talán Sevilla épp virágzó városa lehetett volna, amely pont Villa Madrid két hátrányával tudott versenyre szállni, miszerint a mezővárosnak nem volt közvetlen tengerpartja, illetve, távol esett a spanyol gazdaság elsődleges forrásitól. A tengertől 80 kilométerre fekvő város, a Guadalquivir folyón keresztül közvetlen kapcsolattal rendelkezett a közeli nagy óceáni kikötőkkel, illetve dagálykor a kisebb tengeri hajókat, gályákat, egészen a város központjáig is fel lehetett kormányozni. Így a város kikötője mozgalmas kereskedővárossá tette a szárazföld belsejében fekvő Sevillát. Egyrészt szintén ennek köszönhető, hogy innen kormányozták az új gyarmatokat és irányították a velük való kereskedelmet. Az újonnan felfedezett földrész, az Újvilág, Spanyol-Amerika „fővárosa” lett, és egyben az országba beáramló mérhetetlen gazdagság kapujává vált. Ennek ellenére azonban a város egy konfliktusos területen feküdt. A granadai Alpujarras részen kitört mór felkelések árnyéka egészen Sevilláig ért, és ez, mint egy esetleges új fővárosra baljós jelet vetett. Ez alapján végül II. Fülöp elzárkózott a város ez irányú törekvéseitől.

Sevilla - Sánchez Coello / Museo de América - Madrid
 

Másik város, amelynek megvoltak a lehetőségei Liszabon volt. Ehhez nagyban hozzájárult az a híresztelés, miszerint hamarosan II. Fülöp lesz Portugália királya. Továbbá Granvela birodalmi bíboros méltatta Liszabon stratégiai pozícióját, az Atlanti Óceán partján fekvő városnak közvetlen tengeri kapcsolatát Franciaországgal, Angliával és az Új-Világgal, valamint azt, hogy távol fekszik a birodalom szárazföldi határvonalától. A város nem tudott élni ezekkel a kiváltságokkal, nemcsak a portugál nemesek ellennyomása miatt, hanem mert II. Fülöp spanyol királynak fontos volt, hogy hatalmát Kasztíliai földön tartsa. Ugyanakkor Portugáliát egészen 1580-ig nem sikerült a Spanyol Koronához csatolni.

Barcelona ekkor valamennyivel nagyobb, viszont szegényebb város volt mint Villa Madrid. Azonban a kies térség sok kellemetlenséget is okozott az uralkodónak. A problémákat egyrészt a város földrajzi elhelyezkedése okozta. A király folyamatosan veszélyeztetve érezte birodalmát a tenger felől érkező esetleges támadásoktól, ezenfelül a város francia határhoz való közelsége is rendkívül bizalmatlanná tette. Ezeket a gondokat csak tetőzte a térség kommunáinak rendszeres felkelései. A lázadások után II. Fülöpnek kevés hatalma maradt az Aragón tartományban. Egyértelmű volt, hogy se nem tanácsos, se nem jó ötlet az Aragón Királyi Tanácsnak (Consejo de Aragón) nagyobb hatalmat adni.

Ismert, hogy II. Fülöp ragaszkodott egy Kasztília városhoz, ami hellyel-közzel még központi részen is fekszik. Madrid környékén több olyan város is található, amelyek történelmi múltuk alapján joggal kaphattak volna fővárosi rangot, de ezeket II. Fülöp sorra kihúzta a listáról, valószínűleg a következő indokokkal: Segovia lakosságának nagy része mór volt (megkeresztelkedett arabok), de nem csak ők, hanem a helyi kommunák tradíciója is veszélyt jelentettek; Alcalá és Salamanca csupán egyetemi városi jogot követeltek maguknak; Valladolid az eretnekség elterjedése miatt került kényes helyzetbe, amibe még a spanyol Inkvizíciónak is közbe kellett lépnie; és végül Ávila, ami azzal húzta ki a gyufát, hogy színre vitt egy olyan szatirikus darabot, amely egy hibbant uralkodóról szólt.

Madrid 1562-ben - Anton Van den Wyngaerde
 

II. Fülöp célja egy olyan város találása volt, amelynek nincs püspöke, így vallási központ sem, nincsenek kommuna lázadások, nincsenek nagy múltú nemesi családok és birtokok, azaz nincs semmiféle komoly történelmi háttere. De mindenképp Kasztília földjén, természeti adottságokkal is bővelkedő helyet szeretett volna, ahol lényegében az egész királyságát fel tudja építeni.

Villa Madrid a korai középkorban pár alkalommal már adott helyet királyi gyűlések helyszíneinek, így kerülhetett II. Fülöp látóterébe. A független, királyhoz hű mezőváros kiváló földrajzi és stratégiai pozícióval is bírt, gyakorlatilag pont az ország közepén feküdt, így az ország minden fontos politikai és kereskedelmi útvonalába bele lehetett illeszteni, mivel ebben az időben a városnak még nem volt kiépített ellátókörzete. Valamint Villa Madrid egy konfliktus mentes város volt, a Monarchiának nem kellett különösebb problémáktól tartania, sem politikai, sem vallási jellegű vetélkedéstől.

Luis Cabrera de Córdoba korabeli udvari krónikás feljegyzéseiből további részletek derülnek ki, amelyek az uralkodó döntését befolyásolhatták. Villa Madrid a reumás király számára optimális klímával és egészséges levegővel rendelkezett. A város környékén bőséges és jó minőségű folyóvizek voltak, amik biztosították a város remek vízellátását, nem úgy mint Toledóban, amelynek hegyrajza megkövetelte a rendkívüli mérnöki és mechanikai, ugyanakkor nehézkes és drága megoldásokat. Továbbá, bármi banálisnak is tűnik, de nyomós indok lehetett, hogy a dús növényzet, a közeli hegyek és gazdag erdők nemcsak a király tökéletes pihenését szolgálhatták, hanem a legnagyobb szenvedélyének, a vadászatnak is bőven hódolhatott.

Madrid 1570-ben
 

II. Fülöp előtt álomként lebegő Madrid ma már valóság. Választását feltétlenül meghatározta az ország egyes területeinek önálló történelmi fejlődése is. Az elhúzódó Reconquista (Visszafoglalás) és az utolsó arab emirátus, Granada visszafoglalásától eltelt 75 év nem volt elegendő arra, hogy Hispánia történelmi államai egy egységes „Spanyolországgá” kovácsolódjanak. Toledo, az addigi főváros, valójában csak Új-Kasztília fővárosa volt, de sem ez, sem ibériai félsziget többi jelentős városa nem jelképezte az egész országot. II. Fülöp zsenialitása abban állt, hogy az országa sajátos fejlődési irányát felismerve a régi kötöttségek felszámolásával elősegítette az egység kialakulását. Olyan helyet választott székhelyül, amely sem egyházi, sem állami kiváltságokkal, kötelezettségekkel nem rendelkezett és az országnak szinte mértani középpontjában volt. A fővárost tehát nem vette át elődeitől, hanem ő maga alapította, hogy így majd örökké emlékezzenek majd rá, a fél világ urára.


II.Fülöp - Tiziano / Museo del Prado - Madrid (részlet)

 

 




Nyaraljon Costa del Solon!
 



Vár a Costa del Sol

 


Álmaid útján: Czibere Csilla blogja